Gyerekkoromban imádtam a képregényeket. Akkoriban még sokkal többet lehetett kapni és közel sem ennyire borsos árakon, mint manapság. Igaz a minőségük sem volt ennyire jó, a keményfedeles, minőségi papíros kiadványok már akkor is különlegesnek számítottak. De én mondjuk simán beértem a sarki vegyesboltban kapható Pókember, vagy Superman képregényekkel. Tisztán emlékszem hogy keresztanyámnál amikor nyaraltam, volt ott egy pékáru bolt nem messze (kb. 3-4 utcasaroknyira) és oda jártunk le reggelente friss kifliért, zsömléért. És éppenséggel ott pont volt mindig Pókember képregény. Talán 2-3 hetenként jelent meg új, én pedig direkt mindig korán keltem hogy mehessek keresztanyámmal, mert akkor biztosan kaptam egy-egy példányt a legújabb Pókember képregényekből. Pedig én aztán sosem voltam oda a Marvel szuperhőseiért, valahogy a DC sokkal jobban bejött. Viszont például Batman képregényekből kifejezetten kevés volt birtokomban. Amit sajnáltam is, hiszen roppant mód tetszett Bruce Wayne Denevéremberré manifesztálódása Gotham City védelmében, ámbár kalandjait jobbára csak a TV-ben a Batman: The Animated Series képében követhettem.
Szóval reggelente mentem keresztanyámmal a pékáru boltba és örömmel lapozgattam visszafelé a legújabb Pókember képregényemet. Reggeli közben, vajas-lekváros kifli és egy nagy bögre meleg kakaó mellett olvastam ki állandó jelleggel. És akkoriban került kezembe az a kiadvány is amiben a Vadász megöli Pókembert. Na, az kisebb lelki sokként ért. De persze Pókember sosem halt meg igazán (kivéve 2011-ben a Death of Spider-Man sztoriban, azóta új - egy fekete srác - Pókember van helyette). Még saját Pókember rajzokat is készítettem, némelyik egész jól sikerült. Aztán szép lassan átszoktam a Superman képregényekre, meg úgy cakk-pakk Superman történetére. Akkoriban futott be a Smallville c. sorozat is, onnantól fogva pedig végérvényesen Superman fan lettem. Batman pedig a háttérbe szorult. Ezt mondjuk a mai napig nem értem mert pont Batman darkos, gótikus horrorba hajló univerzuma az, amely a legközelebb áll hozzám mind a mai napig. Bob Kane rajzoló és Bill Finger író kitalált szereplője a leginkább abban különbözik ugye a többi szuperhőstől, hogy semmiféle különleges képességgel nem rendelkezik. Speckó cuccai, öltözékei, járművei és minden eszköze saját maga által kreált. Nincs röntgenlátása, nem tud repülni vagy tüzet lövellni a kezéből. Életszerű, és pont ebben rejlik a Batman képregények ereje. Érdekes megnézni egyébként hogy amíg Batman így kívülálló, addig Superman egész másképp. Mert hát míg Bruce Wayne-nek Batman, Peter Parkernek Pókember az alteregója, addig Supermannek (azaz Kal-El -nek) épphogy Clark Kent. Neki ez a "felvett szerepe", őt kell megjátszania az emberek előtt. Egyébként erről Bill a Kill Bill-ben tart egy felettébb érdekes monológot. Node, vissza a Denevéremberhez.
Nekem a Christopher Nolan -féle Batman filmek sosem tetszettek. Nolan kivette az egész univerzumból azt a fajta szürrealizmusba hajló, gótikus horror stílust amelyet én annyira szerettem a képregényekben. Az egy dolog hogy mindhárom új Batman film hatalmas sikereket ért el, hiszen mint önálló filmek, valóban jók. Ám mint Batman filmek...hát...azért Tim Burton szerintem jobban nyúlt hozzá a Denevérember világához. De ez csak egy személyes megjegyzés, szigorúan szubjektív. Videojátékok tekintetében már jóval könnyebb dolgom van hiszen a 2009-es Batman: Arkham Asylum c. alkotásig egyszerűen nem érkezett tisztességes, egyáltalán MÉLTÓ videojáték Batman témában. Mondjuk emlékszem hogy valami gagyi PSX-es játékkal még én is toltam, aztán meg PS2-re volt a 2001-es Vengeance, amely miatt (is) akartam olyan konzolt venni. De végül kimaradt. Igazából a Batman: Arkham City volt hosszú idők után az első témában érintett játék amivel visszacsöppentem a Denevérember univerzumába. Ingyenes volt PS Plus előfizetőknek annak idején, úgyhogy próbaképp leszedtem és nekiálltam. Hát, srácok...nagyon ráfüggtem. Majdnem teljesen kimaxoltam a játékot. Hosszú is volt, tartalmas is volt - nagyon bejött. Pedig tartottam tőle hogy a Rocksteady fejlesztőgárdája inkább Nolan filmjeit vette alapul, de szerencsére ez nem így van. Oké, képregényes túlzások sincsenek a játékban, valahogy pont sikerült megtalálni az arany középutat.
Az Arkham Asylum nekem még hátravan. Pont idén Karácsonyra rendeltem be a játékot, nagyon várom már hogy végigjátszhassam mert több egybehangzó vélemény szerint is a legjobb Batman játék (a későbbi részeket is beleértve). Annak idején kimaradt, pontosan nem is tudom, miért. Talán mert eltávolodtam Batmantől és az ő sötét, depresszív, helyenként félelmetes világától. Tudom azt is hogy fut egy Gotham nevezetű sorozat de még nem vettem rá magam hogy belekezdjek. Az Arkham Asylum pont elég lesz nekem a téli estékre, főként hogy közben újra elkezdtem nézni a régi Batman: The Animated Series rajzfilmsorozatot. Amúgy az szerintem tök jó volt, és kerültek bele kifejezetten félelmetes epizódok is (többnyire a Madárijesztő által). Azt viszont sajnálom hogy sem a Batman, sem a többi régi képregényem már nincs meg. Valószínűleg el lettek tüzelve rég (a PC-s magazinjaimmal együtt). Kár értük, ma igazi kincsek lennének számomra. Mellesleg nem csak ilyen képregényeim voltak gyerekkoromban. Évekig járattam a Garfield magazint például, állandó előfizető voltam. De jópár Donald kacsa, Buci Maci, és hasonló képregény is gazdagította bőséges gyűjteményem. Bár a legbüszkébb sokáig egy eredeti Alien vs. Predator kiadványra voltam, amit még az Andrássy úton sikerült beszereznem egy hivatalos képregényboltban - egy Dragon Ball manga mellett. Na, az rohadt jó volt! Tök brutális, véres, gyönyörűen megrajzolt képekkel. Igazi kincs. Fogalmam sincs megvan-e még de majd körülnézek legközelebb keresztanyám pincéjében, hátha rábukkanok bedobozolva valahol. Addig meg épp kapóra jön az Arkham Asylum, legalább pótolom lemaradásom. Teszt / kritika nem lesz róla, ellenben egy rövidke élménybeszámoló biztosan.
