Rólam köztudott hogy rajongok a gótikus horrorért, legyen szó akár könyvről, filmről, avagy zenéről (mert igen, a zenében is megtalálható ez a műfaj). Mikor beleástam magam az eredetébe, rájöttem hogy nálam már egészen korán kialakult eme műfaj iránti vonzalom. Kezdetben ez csak abban nyilvánult meg hogy imádtam a horrort, de nem a trancsírozós (slasher) -félét, hanem az ijesztgetésekre kihegyezett, leginkább a viktoriánus korban játszódó történeteket. Sokáig odavoltam Tim Burton munkásságáért, az 1999-es Álmosvölgy legendája a mai napig az egyik legnagyobb kedvenc filmem. Kár hogy az volt kb. az utolsó igazán jó filmje Burtonnek. Aztán zenében is mindig inkább a "sötétebb" irányzatok felé tendáltam, és itt most nem a soul és r'n'b műfajra gondolok. A dark wave, industrial, witch house és goth stílusok nagyon közel állnak hozzám a mai napig. Mióta megbarátkoztam a Spotify-al (régebben voltak nézeteltéréseink) azóta szinte csak ilyen lejátszási listákat pörgetek. Van rengeteg. Több tucatnyi kiváló dallal.
A gótikus horror legnagyobb mesterei
Már gyerekkoromban is a Depeche Mode, a Kraftwerk és a The Cure pörögtek nálam leginkább, és ezeken mind a mai napig szívesen nosztalgiázok újra és újrahallgatva őket. De azóta rengeteg más zenekart megkedveltem, és úgy 70% közülük a darkosabb érából került ki (hát nem véletlen hogy a kedvenc zenei albumom, az Editors zenekar In This Light And On This Evening c. mesterműve is egy az egyben olyan mintha a 80-as évek sötét szintipopjából termelődött volna). Az olvasást mindig is sokra tartottam, évekig jártam nem is egy, de mindjárt két XVI. kerületi könyvtárba, mikor még ott laktunk. Sajnos a horror egy könyvtárban akkoriban még Stephen King műveinél stagnált, de kicsit odébb, a sci-fi polcnál találtam magamnak három, ütött-kopott, megsárgult papíros Lovecraft kötetet. Már meg nem mondom hogy melyek voltak, de nem a manapság még mindig aranyárban kínált háromrészes novellásgyűjteménye, hanem kis könyvecskék, nem nagyobbak egy sima kalandregénynél. De az biztos hogy több sztori volt bennük. Lehettem vagy 11-12 éves, mikor először kezembe fogtam egy ilyen könyvet. Azt hiszem a borítója fogott meg, nem is tudtam mit keress ilyesmi a sci-fi részlegen (jó, mondjuk volt ott Alien és Predator is). Hazavittem hát és este nekiálltam olvasni. Emlékszem, teljesen lenyűgözött Lovecraft világa. Imádtam hogy komplett mítoszt épített fel a történeteivel, pedig akkor még fogalmam sem volt hogy ezt ő nem is tudatosan csinálta, halála után gyűjtötték össze műveit és rendszerezték, egyúttal létrehozták Lovecraft ősi istenektől és kimondhatatlan nevű rémségektől hemzsegő univerzumát. Erre most itt nem szeretnék bővebben kitérni, Wooltur már megtette a Creepyshake oldalon (ITT) ahová egyébként én is publikálok néha-néha. Átfogó lett a három részes cikk, olvassátok el! Szóval sokáig Lovecraft volt az etalon nálam. Poe világával akkoriban nem sokat foglalkoztam, valamiért rendre elsiklottam felette.
Karácsonyi olvasmányaim
Ám most karácsony alkalmából megleptem magam a legjobb történeteit tartalmazó kötettel. Még nem olvastam ki, hátravan még kb. a fele. De az már most világosan látszik számomra hogy Poe sokkal inkább írt "meseszerűbben", mélyebben belemerült a fantázia világába, és nekem történetei sokkal kevésbé hatnak reálisnak. Jó, persze Lovecraft sem realista író volt, azért merő ostobaság lenne tőlem őt annak tartani mikor halemberekről, Necronomiconról vagy épp a tenger mélyén szunnyadó Cthulhuról írt. De Poe irományai mégis inkább emlékeztetnek engem Mary Shelley avagy más romantikus írók műveire. Tagadhatatlan hogy remek érzékkel nyúlt Poe is a rémtörténetekhez de talán pont azt a fajta misztikumot hiányolom az írásaiból, amely Lovecraftnál szinte minden novellában szerepel. Emlékszem hogy gimi 11.-ben vettük Poe-t és naná hogy a Holló volt tőle, amit meg kellett tanulni. De házi olvasmánynak feladták a Morgue utcai kettős gyilkosságot amit nagyon nagy szeretettel olvastam végig már azon hétvégén. Inkább krimi, mintsem rémtörténet, de nekem Poe neve garancia volt arra hogy tetszeni fog majd. Hát...végül is nem volt rossz, de kissé már untam a végére. Nem azt mondom hogy rossz lenne, erről szó sincs. Viszont azt sajnáltam hogy a legtöbb embernek Poe nevéről csak ez, avagy a Holló ugrik be. Nagy kár mert szerintem a Kút és az inga, az Áruló szív avagy a Fekete macska sokkal jobb novellái. De ez csak a szubjektív véleményem. Szóval ha választanom kellene a két író munkássága között, akkor továbbra is egyértelműen Lovecraft mellett tenném le a voksomat, de csak azért mert lenyűgözőnek tartom azt a fajta mítoszt amelyet az évek folyamán a történetei köré kreáltak. Hideg téli estékre szerintem pont ideálisak, a borzongani vágyók számára. Ugyanakkor nem szabad mellőzni Poe írásait sem mert a klasszikus rémtörténeteknek legalább annyira helye kell hogy legyen a gótikus horror iránt rajongók szívében, mint a Cthulhu-mítosznak. Sajnálatos azonban hogy méltó filmadaptációt még egyikőjük sem kapott, ugyan inspirációs hatásaik megannyi filmben kimutathatóak, olyan amely konkrétan feldolgozás lenne és egyáltalán említésre méltó, még nem született (videojáték már annál több, lásd: Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth). Talán a The Mill at Calder's End az egyetlen amire érdemes ránéznie a két író elfogult rajongóinak. Előzetesét itt találjátok, megvásárlás után pedig nézhető a teljes film:
