Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Retrospektív: Skins

2016. január 27. - -Britpopper-

(Figyelem: spoileres!)

Nagy sorozatbarát vagyok. Persze nem nézek egyszerre 5-6 sorozatot (tehát túlzásba nem viszem), de megvannak azon kedvenceim amiket a világért sem hagynék ki. Jelenleg az etalon a Banshee. Két hét alatt daráltam le az első két évadot és amikor azt hittem hogy ennél jobb már jöhet, a 3. évad simán a falhoz vágott. Nehéz lesz ezt überelnie az áprilisban érkező 4. évadnak, de nem lehetetlen. Gyerekkoromban az alap rajzfilmeken kívül az olyan sorozatok mentek nálam (nálunk) mint a Knight Rider, a Kung Fu, a szerintem már senki előtt sem ismeretes Quantum Leap - Az időutazó, a nagy kedvenc Sliders és az az Elveszett ereklyék fosztogatói, amelyben a főszereplő csaj (Sidney Fox) bár remek Lara Croft imitátor lett (a hatalmas mellei is passzoltak), valójában egy ordas nagy ribanc volt mert minden részben előkerült egy ex-pasija akivel anno lefeküdt vagy legalábbis kavart. Akkor nem igazán zavart hiszen voltam oly nagy Indiana Jones fan hogy leginkább a kalandokra koncentráljak.

skins_s2_002.jpg

Később tovább fejlesztettem a sorozatok iránti rajongásom, látóköröm kiszélesedett és bejöttek az olyan sci-fi darabok mint a Csillagkapu avagy a Star Trek Voyager. Mellettük pedig tesómmal néztem a Maffiózókat. Mivel nem volt HBO a családban, keresztanyámat kellett megkérnem hogy vegye fel. Ja, meg néha South Parkot is felvetettem vele. Később, mikor már az internet a mindennapok részévé vált, lehetőségem nyílott temérdek új sorozatba belekóstolni. Ma már túl vagyok annyin hogy számon tartani sem tudom. De úgy 2010 környékén nálam a Skins futott igazán (a Spartacus meg a Trónok harca mellett), erre voltam a legjobban rákattanva. Neten olvastam már hogy remek kis angol sorozat, meg hogy rohadt jó zenék vannak benne, de kellett egy kis idő mire rávettem magam hogy belekezdjek. És húú de magával rántott..! Akkortájt hallgattam baromi sokat a Hadouken! Music For An Accelerated Culture albumát és a Skins tökéletes volt mellé mert amiről a H! zenélt, pont arról szólt a Skins. Fiatalság, bolondság, szex, drogok, bulik, etc. És ez nekem nagyon bejött. Az 1. generáció szereplői mára már szép kis karriert futottak be, Nicholas Hoult (Tony) legutóbb a Mad Maxben alakított hatalmasat, Kaya Scodelario (Effy) az Útvesztő 1. és 2. részében játszott, kedvencem, Joe Dempsie (Chris, a drogfüggő srác) pedig újabban a Trónok harca berkein belül játszik - Hannah Murrayyel (Cassie) egyetemben. Mondjuk aki talán a legnagyobbat ment, az a 2. generációból megismert Jack O'Connell (Cook) akinek ma már Hollywood csak úgy szórja a szerepeket. Mellesleg Dev Patel (Gettómilliomos) is igen sikeressé vált.

b13160823df034601f2b7193e389e386--tv-movie-tv-series.jpg

A Skins mindig is azért tetszett mert két lábban állt a földön. Személyes problémákat feszegetett, sosem fordult át paródiába. Minden egyes részben érezhető volt valamiféle lappangó nyomorúságérzet, a sokszor feltűnő humor ellenére is. A generációk 1-1 évadot kaptak. Tehát az 1. generáció volt az 1. és a 2. évad is. És míg az elsőben megismerhettük a szereplőket és jókat röhögtünk a kalandjaikon, a második etapban annyi szar történt a fiúkkal / lányokkal hogy az egészre rátelepedett egyfajta sűrű, fojtogató szomorúság mely kitartott a lezárásig. A normál humort felváltotta a fekete humor (lásd: Chris temetése) de végül mindenkinek szépen lezárták a történetét. Néhányan újra egymásba szerettek, néhányan örökre eltávolodtak egymástól. A 2. generáció már koránt sem volt ennyire erős, bár ott is inkább a második fél (tehát a 4. évad) dominált, köszönhetően Freddie váratlan - és igencsak felkavaró - halálának. Effy megmaradt a régi gárdából, de szegény baromi halovány lett az újak között. Nálam Cook vitte a pálmát, már ekkor lejött hogy Jack O'Connell előtt fényes jövő áll még. Szerencsére a remek zenék mellett megmaradt a régi Skins hangulat és ezért végül végignéztem a 2. generációt is de a következőbe már csak épphogy belekezdtem. A 3. generáció már olyan "semmilyen" lett, egyáltalán nem kötött le. És itt valahol le is tettem a Skinsről, nem érdekelt tovább. Mai napig úgy vagyok vele hogy a zseniális 1. generációt semmiképp sem lehet felülmúlni már, és ez nem is sikerült a készítőknek. Szerencsére. Mert így tökéletes a Skins, így lett belőle időtálló sorozat, melyből az első két generációt melegen ajánlom mindenkinek aki nyitott egy, az angol fiatalok világát kendőzetlenül bemutató, remek zenékkel és színészekkel megspékelt sorozatra.

Ezt meg én dobtam össze, remélem tetszik!

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr908321032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teszt123456789 2016.01.28. 09:58:46

De kár, hogy a háttér miatt olvashatatlan a szöveg.

Nbl 2016.01.28. 10:07:51

Ha neked 2 hét alatt egy évadot megnézni darálás, akkor annyira nem lehetsz nagy sorozatbarát :)

hungarisztan 2016.01.28. 10:12:58

A 3. generációban is voltak jó karakterek (pl. Farmboy) és emlékezetes helyzetek. De amit sajnálhatsz, hogy kihagytad, az a 7. évad, ami összesen 3x2 epizódból áll, mindhárom generációból kiválasztottak 1-2 jelentősebb karaktert, és az ő utóéletüknek mentek utána. Jó az effys 2 epizód, de a legbrutálisabb az utolsó 2 rész Cookkal – nem akarom lelőni, hátha még megnézed (én nemrég néztem meg Netflixen, de nem tudom, a magyar Netflix adja-e), úgyhogy csak annyit mondok, durván fejbe vágja az embert. Alighanem a készítők úgy voltak vele, úgyis vége a sorozatnak, úgyhogy szabadon engedték magukat. A freddies fordulat mondhatni ötórai teadélután ehhez képest.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2016.01.28. 11:30:23

@teszt123456789:

Köszi az észrevételt, átmenetileg megváltoztattam amíg nem találok jobbat.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2016.01.28. 11:34:52

@hungarisztan: Köszönöm, gondolom arra a Redux verzióra gondolsz amiben visszahoztak pár régi szereplőt. Hallottam már róla de még nem volt szerencsém hozzá, viszont mindenképp fogok tenni vele egy próbát.

Flasztimill 2016.01.28. 12:47:57

Olvashatatlan a blogod! Kifolyik a szemem...

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2016.01.28. 13:05:30

@Flasztimill: Alap sablon pedig, de majd igyekszünk fejlesztgetni.

Hankasid 2016.01.28. 15:34:37

Azért a "Később kivel mi lett " részben olyan apróságokat megemlíthettél volna, hogy Dev Pate (Anwar) játszotta a 8 oszkárt nyert Gettómilliomos, majd tavaly a Chappie főszerepét,

eßemfaßom meg áll 2016.01.28. 16:11:43

elolvastam volna a kommenteket, de ennél azért többet ér a látásom

dr. mesterséges színezék 2016.01.28. 18:13:57

Megfiatalító volt idepillantani, úgy éreztem magam, mint 20+ éve az után, hogy a kolléganőm megtanult betűtípust váltani a Word 2.0-ban.

Void Bunkoid 2016.01.28. 18:22:17

Szerintem darálni hülyeség :) pont annyira élvezetes, mint - mondjuk az étkezés analógiáját véve - egy korsó Guinnesst gégét kiakasztva leönteni vagy egy amúgy baromi ízletes minimufint egészben lenyelni.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2016.01.28. 18:34:37

@Void Bunkoid:

Van benne valami. Bár jópár sorozattal voltam eddig úgy, hogy inkább megvártam amíg lement a teljes évad és egészben néztem végig, nehogy elveszítsem a fonalat. LOST hatványozottan ilyen széria volt nálam. :-D

Skatulya bácsi megmondta 2016.01.28. 18:44:58

A Skins volt az a sorozat, amiben egy tanárnéni full, egy szál pinában flangált a képernyőn, majd az egyik diák jól megdugta?

PongLenis 2016.01.28. 18:46:05

@Void Bunkoid: Hát ez egy marha szar hasonlat volt :D

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2016.01.28. 19:02:07

@Skatulya bácsi megmondta:

Jaja, ez az. Bár az nem rémlik hogy full pinában flangált volna de az biztos hogy az egyik diák (Chris) tolta őt rendesen mint a lopott biciklit.

agika88 2016.01.28. 19:07:06

@hungarisztan: épp ez az, hogy a 7. évad a legrosszabb értelemben rágja bele magát az emberbe. Bár soha ne néztem volna meg. Cook története után élni nem volt kedvem, de azért Effy-é is szörnyű volt.
Az eredeti skinsből semmi nem maradt meg benne. A szomorúságot nem elegyítették poénokkal, az egész tragédia volt. Műfajában is, meg nézni is. :(

Skatulya bácsi megmondta 2016.01.28. 19:19:49

@-Britpopper-:
Már hogy a fszba ne!
A zuhany alól jött ki, valami szolid brazil fazonnal. (Nem, nem egy dél-amerikai ipsére gondolok.)
Minden diák álma ez az élethelyzet! :)

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2016.01.28. 20:23:33

@Skatulya bácsi megmondta:

Én csak arra emlékszem - lehet nem jól - hogy egyszer az igazgató behívatta szerencsétlent és megmutatott neki egy felvételt amin az látszott hogy Chris hátulról nagyban reszeli a tanárnőt.

Void Bunkoid 2016.01.28. 22:34:25

@PongLenis: mégis még mindig ez a legtalálóbb, azon kívül, hogy lehet tapsolni, hogy képes vagy 10 órát egyhelyben ülni/feküdni, az egész sorozatélményt mint olyat tönkreteszi. Pl nem véletlenül szoktak cliffhangereket pakolni nem csak évadok, de egyes részek végére is - a darálással meg el van rontva a játék, nem fogsz egy hétig agyalni, hogy na mi a frász lesz- és VÁRNI a következő részt.

hungarisztan 2016.01.29. 12:36:20

@agika88: Hát szerintem azért az egész Skins nagyon nagymértékben szól a kilátástalanságról, kallódásról, önpusztító korszellemről, nihilről, a 7. évad csak kiteljesíti azzal, hogy megmutatja, mi a következmény. De nyilván lehet több olvasata, számomra mondjuk nem volt nagyon vicces egyik évad sem – mondhatni nem komédiaként, de még csak nem is tragikomédiaként néztem. Tény, hogy változott a sorozat karaktere az évadok során, például az oroszországi osztálykirándulás burleszkje később már nem fért volna bele.
És igen, a 7. évadra valóban sokkal komolyabb/sötétebb tragédia lesz belőle, ekképpen nem lehet ugyanúgy fogyasztani, mint a korábbi, limonádébb részeket. (Bár azok között is voltak komoly fejbeverések.) Viszont ez alighanem abból is származik, hogy egy bizonyos életstílusból szükségszerűen következnek bizonyos fejlemények. Ez a mozi nem akart teljesen elrugaszkodni a valóságtól, és – szerintem – nem akarta úgy lezárni a sorozatot, hogy azt sugallja, a léha/felelőtlen/zabolátlan/nihilista fiatalság nem jár következményekkel. És ezt a feladatot elég jól megoldotta, tény, hogy azon az áron, hogy – ahogy írod – a legrosszabb módon rágta beléd magát. Hát, könnyen lehet, hogy pont ez volt a cél. Ma is emlékszel rá – míg ha valami limonádé happyendes szarság lett volna belőle, már rég elfelejtetted volna. Az élet nem habostorta, Pelikán elvárs! ;)

hungarisztan 2016.01.29. 13:04:27

@Void Bunkoid: Neked meg miért van ellenállhatatlan ingerenciád arra, hogy megmondd, kinek mi a jó? Ha neked a cliffhanger a jó, nézd úgy. Más meg eljutott a médiafogyasztás azon szintjére, hogy szerinte a cliffhanger nem neki kell, hanem a tartalom szolgáltatójának, aki így tud a képernyő elé ültetni következő héten is (pedig lehet, hogy akkor inkább valami mást csinálnál), és így tudja eladni a reklámidőt következő héten is (mert ha mást csinálnál, akkor neki nem jönne a zsé). Ha valakinek vasárnap van ideje/kedve megnézni egy teljes évedot, mert szerdánként fallabdázni jár, akkor neked ez miért fáj olyannyira, hogy egyből minősítgetni támad kedved?

Ja, és én például (sok más sorozatnéző emberrel egyetemben) utálom, ha egy sorozat elhúzódik, mint a rétestészta. (Regényt sem úgy olvasok, hogy heti egy fejezetet engedélyezek magamnak, ugyi? Oszt' mégse vész el a varázsa, jónapot kívánok!) Nem csak azért, mert ez a műsorstuktúra leginkább nem az én érdekeimet, hanem a szolgáltatóét szolgálja, hanem azért is, mert egy idő után, pláne ha az ember kénytelen a lassan csöpögtetés miatt több sorozatot nézni egyszerre, elfelejt egy csomó részletet (amelyek sok esetben akár döntő jelentőségűek is lehetnek), aztán jönnek az „ez kicsoda és mit akar” jellegű tanakodások. A legrosszabb, mikor az évad végére odacsesznek egy baszomnagy cliffhangert, azzal a reménnyel, hogy majd jól várod a következő évadot, ami majd 10 hónap múlva jön. Aha, 10 hónap alatt kábé 20 másik sorozatot fogok megnézni, és dacára a baszomnagy cliffhangernek, pont nem fogok emlékezni már a személyekre sem, nemhogy a cselekményre. Bennem sokkal jobban összeáll és megmarad, ha egyben nézek meg egy sorozatot, még akkor is, ha ezért cserébe minden rész elején át kell tekerni egy „mitörténtazelőzőrészben” összefoglalót. Sőt, hogy teljesen elrémisszelek: én már egyenesen úgy keresem a sorozatokat, hogy melyek azok, amelyek már lezáródtak és egészen bizonyosan nem kell a végén hónapokat malmozni, mire megjön némi akkurátusan kiporciózott folytatás. Mer' nekem így a jó, akkor is, ha @Void Bunkoid szerint ez tönkreteszi a sorozatélményt és leginkább élvezhetetlen zabálásra hajaz.
Amúgy szerintem elég általános jelenség lett mára a „darálás”, tán nem véletlen, hogy a Netflix is egyben dobja föl az évadokat vagy komplett sorozatokat. De szerintem nincs is ezzel semmi baj, melózunk, gyerekezünk, estére jár egy kis szórakozás, ha meg fizetünk érte, akkor ne már egy csatorna mindenható ura mondja meg, mikor juthatunk hozzá... A hagyományos televíziózás és az ezzel járó műsorszerkesztési elvek döglődnek – mondjuk lassú halál lesz, mert sokaknak még mindig egyszerűbb benyomni a retekklubot és zombulni 10 percenként a 20 perces reklámblokkokra, mint saját műsort összeállítani. De ez mindenkinek jó, mert így legalább kevesebben terhelik a HD netflixet, és jobban megfinanszírozzák az általam reklámmentesen nézett (darált!) sorozatokat. Szóval hajrá cliffhanger, nézze, akinek ez kell! :D

agika88 2016.02.01. 19:35:22

@hungarisztan: Hát igen. Értem én, hogy meg kellett mutatni, hogy a felnőtt lét nem habos torta, és tényleg a régebbi részek is tele voltak drámával, de pont az volt a Skins kuriózuma, hogy a legnagyobb sötétségbe is tudott csempészni egy kis humort, ami nem illett oda, de valahogy mégis...
de hát ízlések és pofonok. :)

Void Bunkoid 2016.02.03. 22:37:02

@hungarisztan: valamilyen szinten igazad van amúgy, leginkább abban, hogy a mai (különösen netflixen tobzódnak bennük :)) sorozatok ZÖME - régebben inkább csak kisebb hányada - ilyen több részen át húz egy olyan cselekményt, amit egy standard mozifilmben letudnak húsz perc alatt, és így tulképpen olyan egy sorozatévad, mint egy baromi hosszú (és ennyi idővel számolva) uncsi mozifilm. Én még valamiért mindig jobban kedvelem azokat a sorozatokat, amiknél egy önálló rész is többé-kevésbé kerek sztori (igaz, jellemzően ilyen CSI-jellgű nyomozgatósok mind, lehetne változatosabb), az ilyen ezer részen át húzódó (de nem olyan monumentális jellegű, mint mondjuk a Gyűrűk Ura-mozifilmtrilógia) cselekményű sorozatok nálam bőven nem a "filmsorozat", hanem a "szappanopera" kategóriába tartoznak, és a Barátok közttel (vagy, hogy mutogathassak régebbiekre, Isaurával meg a vad angyallal) játszanak egy ligában :P

Void Bunkoid 2016.02.03. 22:42:45

@Void Bunkoid: és ez nálam igaz a mozifilmekre is. Pl a Smaug pusztasága című "csodálatos" alkotáson annak idején konkrétan ELALUDTAM a moziban :)

hungarisztan 2016.02.08. 12:00:02

@Void Bunkoid: Nyilván attól függ, mit nézel. De egy csomó olyan sorozat vagy történetvezetés van, amit nem lehet / nem szabad 20 percbe belesűríteni, mert kell neki a kibontás, a mellékszálak, a háttértörténet, a motivációk, a jellemfejlődés stb. Megjegyzem, a kreatív írás arról is szól, hogy az adott műfaji sajátosságokat alkalmazod: például egy rendes krimiben kell a terelés-bonyolítás, hogy kellőképpen bevidd az olvasót a málnásba, és legyen legalább 5 potenciális gyilkos, akinek mind van indítéka, akinek mind megvolt a lehetősége, aki mind ott volt. A CSI jellegű lineáris ügyek, ahol csipog a számítógép és kidobja, hogy ki után kell utánamenni, azok eléggé egydimenziós sztorik, napvégi agyzsibbasztásra, vasaláshoz-főzéshez jók, de ha egy picit is komolyabban odafigyel rá az ember, akkor csak röhög rajta, hogy na persze, mert az így megy...
Az Egri csillagokat is le lehet írni 500 oldalban, ahogy Gárdolnyi tette, meg le lehet írni 20 oldalban, ahogy a népszerű összefoglaló kiadványok teszik a lusta gyerekek számára, meg le lehet írni 1 mondatban, moziismertető stílusban: Bornemissza Gergely kalandjai a török hódoltság idején. Csakhogy ez baromira nem ugyanaz, mint végigolvasni az 500 oldalt... És a szappanoperák ill. egy feszültséggel teli, akár évadokon is áthúzódó thriller közé nem tenném ki az egyenlőségjelet pusztán azért, mert időben ugyanolyan hosszú mindkettő. A CSI és a hasonszőrű 1 epizód = 1 megoldott ügy eléggé távol áll a valóságtól (persze lehet ennek is létjogosultsága, amint olyan is van, hogy az ember éppen nem akar nagyregénybe belevágni, hanem elolvas lefekvés előtt egy limonádé színes hírt), mert ugyebár az meglehetősen ritka, hogy egy rendőrségi nyomozócsoport 1 ügyön dolgozik, és amíg az nincs megoldva, addig nem is történik más bűneset... A sorozatok, amelyeket én nézek, azok okkal húzzák sok részen keresztül a sztorit, miközben időközben mindenfele szerteágaznak, elkanyarodnak, szálakra bontódnak, hogy majd később valahol ismét találkozzanak. A jó krimi olyan, mint a bűvészet: előtted művelik, látsz mindent, de mégis benyeled az elterelést.
Fantasyhoz, vámpíros/zombis marhaságokhoz és hasonló agyszüleményekhez nem tudok hozzászólni, mert olyanokat nem nézek.
süti beállítások módosítása