(Figyelem: spoileres!)
Nagy sorozatbarát vagyok. Persze nem nézek egyszerre 5-6 sorozatot (tehát túlzásba nem viszem), de megvannak azon kedvenceim amiket a világért sem hagynék ki. Jelenleg az etalon a Banshee. Két hét alatt daráltam le az első két évadot és amikor azt hittem hogy ennél jobb már jöhet, a 3. évad simán a falhoz vágott. Nehéz lesz ezt überelnie az áprilisban érkező 4. évadnak, de nem lehetetlen. Gyerekkoromban az alap rajzfilmeken kívül az olyan sorozatok mentek nálam (nálunk) mint a Knight Rider, a Kung Fu, a szerintem már senki előtt sem ismeretes Quantum Leap - Az időutazó, a nagy kedvenc Sliders és az az Elveszett ereklyék fosztogatói, amelyben a főszereplő csaj (Sidney Fox) bár remek Lara Croft imitátor lett (a hatalmas mellei is passzoltak), valójában egy ordas nagy ribanc volt mert minden részben előkerült egy ex-pasija akivel anno lefeküdt vagy legalábbis kavart. Akkor nem igazán zavart hiszen voltam oly nagy Indiana Jones fan hogy leginkább a kalandokra koncentráljak.
Később tovább fejlesztettem a sorozatok iránti rajongásom, látóköröm kiszélesedett és bejöttek az olyan sci-fi darabok mint a Csillagkapu avagy a Star Trek Voyager. Mellettük pedig tesómmal néztem a Maffiózókat. Mivel nem volt HBO a családban, keresztanyámat kellett megkérnem hogy vegye fel. Ja, meg néha South Parkot is felvetettem vele. Később, mikor már az internet a mindennapok részévé vált, lehetőségem nyílott temérdek új sorozatba belekóstolni. Ma már túl vagyok annyin hogy számon tartani sem tudom. De úgy 2010 környékén nálam a Skins futott igazán (a Spartacus meg a Trónok harca mellett), erre voltam a legjobban rákattanva. Neten olvastam már hogy remek kis angol sorozat, meg hogy rohadt jó zenék vannak benne, de kellett egy kis idő mire rávettem magam hogy belekezdjek. És húú de magával rántott..! Akkortájt hallgattam baromi sokat a Hadouken! Music For An Accelerated Culture albumát és a Skins tökéletes volt mellé mert amiről a H! zenélt, pont arról szólt a Skins. Fiatalság, bolondság, szex, drogok, bulik, etc. És ez nekem nagyon bejött. Az 1. generáció szereplői mára már szép kis karriert futottak be, Nicholas Hoult (Tony) legutóbb a Mad Maxben alakított hatalmasat, Kaya Scodelario (Effy) az Útvesztő 1. és 2. részében játszott, kedvencem, Joe Dempsie (Chris, a drogfüggő srác) pedig újabban a Trónok harca berkein belül játszik - Hannah Murrayyel (Cassie) egyetemben. Mondjuk aki talán a legnagyobbat ment, az a 2. generációból megismert Jack O'Connell (Cook) akinek ma már Hollywood csak úgy szórja a szerepeket. Mellesleg Dev Patel (Gettómilliomos) is igen sikeressé vált.
A Skins mindig is azért tetszett mert két lábban állt a földön. Személyes problémákat feszegetett, sosem fordult át paródiába. Minden egyes részben érezhető volt valamiféle lappangó nyomorúságérzet, a sokszor feltűnő humor ellenére is. A generációk 1-1 évadot kaptak. Tehát az 1. generáció volt az 1. és a 2. évad is. És míg az elsőben megismerhettük a szereplőket és jókat röhögtünk a kalandjaikon, a második etapban annyi szar történt a fiúkkal / lányokkal hogy az egészre rátelepedett egyfajta sűrű, fojtogató szomorúság mely kitartott a lezárásig. A normál humort felváltotta a fekete humor (lásd: Chris temetése) de végül mindenkinek szépen lezárták a történetét. Néhányan újra egymásba szerettek, néhányan örökre eltávolodtak egymástól. A 2. generáció már koránt sem volt ennyire erős, bár ott is inkább a második fél (tehát a 4. évad) dominált, köszönhetően Freddie váratlan - és igencsak felkavaró - halálának. Effy megmaradt a régi gárdából, de szegény baromi halovány lett az újak között. Nálam Cook vitte a pálmát, már ekkor lejött hogy Jack O'Connell előtt fényes jövő áll még. Szerencsére a remek zenék mellett megmaradt a régi Skins hangulat és ezért végül végignéztem a 2. generációt is de a következőbe már csak épphogy belekezdtem. A 3. generáció már olyan "semmilyen" lett, egyáltalán nem kötött le. És itt valahol le is tettem a Skinsről, nem érdekelt tovább. Mai napig úgy vagyok vele hogy a zseniális 1. generációt semmiképp sem lehet felülmúlni már, és ez nem is sikerült a készítőknek. Szerencsére. Mert így tökéletes a Skins, így lett belőle időtálló sorozat, melyből az első két generációt melegen ajánlom mindenkinek aki nyitott egy, az angol fiatalok világát kendőzetlenül bemutató, remek zenékkel és színészekkel megspékelt sorozatra.
Ezt meg én dobtam össze, remélem tetszik!