Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Retrospektív: Mafia (2002)

2016. február 01. - -Britpopper-

maxresdefault_18.jpg

Mikor a GTA III kijött, mindenki el volt ájulva. A hatalmas várostól, a részletes grafikától, de leginkább talán attól, hogy a GTA III már szakított az előző részek felülnézetes kivitelezésével és teljes 3D-ben mozoghattunk benne, kedvünkre felfedezve a New York -mintájára felépített Liberty City nevezetű – kitalált – városban. Mérföldkő volt a videojátékok történelmében, az biztos. Aztán 2003-ban jött a Vice City és még több játékos lett GTA-rajongó. A létszámuk pedig a San Andreas és a további részek eljövetelével még tovább nőtt. Azonban rendre érkeztek úgynevezett ''GTA-klón'' játékok is amelyek a sandbox játékmenet mellett a hatalmas bejárható területet és a jól megírt történetet próbálták előtérbe helyezni. Sajnos a korai időkben ez a kettő sehogy sem akart együtt működni. Vagy a bejárható terület volt nagy és a sztori pocsék, vagy a sztori volt remek és a bejárható terület kicsi. A 2002-es Mafia: The City of Lost Heaven azonban – csodával határos módon – mindkét kritériumnak megfelelt. A sztorija köröket vert bármelyik másik hasonló típusú játékéra, a bejárható területe pedig hatalmas volt (tekintve, hogy a városon kívül vidékre is leutazhattunk). A cseh 2K készítők alkotása mindenképp hatalmas jelentőségű videojáték lett, egy igazi etalon. Számomra mind a mai napig etalonnak számít.

mafia-city-lost-heaven-1.jpg

A történet a legjobb maffia-filmeket idézi meg. Eleve azzal kezdődik a játék, hogy főszereplőnk – Tommy Angelo – egy bárban elmeséli élete történetét (pontosabban csak azokat a részeket mikor bekerült a maffia kötelékébe) egy nyomozónak és cserébe védelmet kér ő és családja számára. Megsúgom melyik filmben láthattuk pont ugyanezt: Nagymenők. Tommy visszaemlékezése indítja tehát a játékot. Az 1930-as években járunk. Dúl a szesztilalom, az utcákat és az egyes városrészeket különböző családok uralják. Illegális üzletekbe bonyolódni, csencselni és mutyizni nem épp életbiztosítás, már csak az erősen korrupt rendőrség miatt sem. Tommy egyszerű taxisofőrként keresi kenyerét. Unalmas hétköznapjainak egy gengszter vet véget, mikor is az ellenséges család emberei elől menekülvén éppen Tommy taxijába veti be magát. A sikeres mentőakció után hősünk választhat, hogy vagy beszáll a család emberei közé…vagy golyót kap a fejébe. Utóbbit választva elég hamar vége is lenne a játéknak, így Tommy szépen lassan elindul a maffia-ranglétráján felfelé. Eleinte még csak embereket furikázik, apróbb stiklikben vesz részt (pl. alkohol-csempészés) de ahogy egyre nagyobb tiszteletet kezd kivívni a keresztapa – Don Salieri – szemében, úgy érezheti magát egyre inkább családtagnak. Nem telik bele sok időbe, hogy a család végleg befogadja őt, ott lehessen a megbeszéléseken és akár emberéletekről dönthessen. Barátokat is szerez (mint például a kissé hirtelen haragú Paulie, a nyugodtabb természetű Sam és az öreg, megfontolt Frank), nemsoká pedig a szerelem is rátalál. De a maffia kötelékébe tartozni nem csupa játék és mese. Az ellenséges családok ténykedései miatt egyre inkább egy háború szélére sodródik Lost Heaven városa, mikor pedig már belső árulások is nehezítik a Salieri-család életét, Tommy számára nyilvánvalóvá válik, hogy innen már nincs visszaút, nem lehet kiszállni, és vagy golyót repít a saját barátai fejébe, vagy ő végzi a tenger mélyén…betoncsizmában. Bizony, a Mafia sztorija árulásokkal és hatalmas csavarokkal fűszerezett. Nem mellesleg tényleg a legjobb maffia-filmeket idézi (nem egyszer konkrét jelenetek vagy szituációk átemelésével). Ennek ellenére mint önálló maffia-történet is teljes mértékben megállja a helyét.

mafia-2-trainer_3.jpg

Abszolút mesterien felépített, dramaturgiailag csillagos ötöst érdemlő, felnőttes, gyakran tabu-témákat feszegető sztorival lett megáldva amely mind a mai napig emlékezetes. A megvalósítás is teljesen rendben van (ne feledjük, hogy egy 2002-es játékról van szó!). A grafika szépen, aprólékosan kidolgozott és a készítők nagyon ügyeltek a teljes korhűségre. A legutolsó mandzsettagombig minden (de tényleg minden) a '30-as éveket idézi. Lost Heaven városa ügyes összemosása az akkori korabeli Chicago-nak és New York-nak. A zenék is teljesen korhűek, az autók rádióiból régi slágerek szólnak (az egyiket felfedezni véltem a Kárhozat útja című Tom Hanks főszereplésével készült filmben is), csak sajnos kissé gyakran ismétlődnek. A szinkronhangok borzasztó profik, nagyon sokat tesznek hozzá a maximális beleéléshez. Amúgy a Mafia eltér a GTA-játékokban tapasztalható ''tényleg azt csinálok amit csak akarok'' -féle irányvonaltól. Itt érdemes tartani a sebességkorlátozást és nem őrült módjára száguldozni forgalommal szemben, mert könnyedén a nyakunkba kaphatunk néhány igencsak nehezen lerázható fakabátot. Épp így az utcán lövöldözés sem javasolt. Okosan, megfontoltan kell játszani ezt a játékot. Mondjuk úgy, hogy a hatalmas játéktér inkább csak amolyan díszlet, amelynek a fő sztori-küldetések adják meg az igazi lényegét. Azokra pedig cseppet sem lehet panasz. Lesz autós üldözés, géppisztolyos lövöldözés (avagy ez a kettő együtt) és ha a várost már nagyon unjuk akkor bejön a vidéki helyszínek kínálta változatosság. Ó, és majd' elfelejtettem: ott van a híres-neves ''Fair Play'' nevezetű küldetés amelynek az a lényege, hogy egy korabeli F1-es autóval kell versenyeznünk.

maxresdefault_1_3.jpg

Nos, ez a küldetés méltán írta be magát Minden idők legnehezebb missziói közé. Borzalmasan nehéz ugyanis. Ha már egy kicsit lemarad az ember, vagy rosszul vesz be egy kanyart és pár másodpercet ezzel veszít…hát, akkor jobb ha mindjárt nyom is azonnal a Restart-ra. Emlékszem, hogy egyszer már eleve úgy jöttem haza a suliból, hogy elhatároztam: addig nem állok fel a játék elől amíg meg nem csinálom végre azt a rohadt küldetést. Beletelt vagy 2 órámba, de végül csak meglett. Aztán utána olvastam valahol, hogy lehetett csalni is benne egy levágót használva. Szerintem akkoriban a készítők kedves anyukái gyakran csuklottak. De a játék befejezése után bejön a Free Ride és a Free Ride Extreme is ahol aztán már tényleg kedvünkre furikázhatunk és/vagy sétálhatunk amerre csak akarunk. Utóbbi esetében pedig nagyon idióta mellékküldetéseket is elvállalhatunk (pl. kövess egy lebegő UFO-t a város felett, avagy érd utol a láthatatlan embert…). Persze ezek opcionálisak, a lényeg amúgy is a fősztorin van. Az pedig minden idők egyik legjobbja, amelyet eddig videojátékban eddig megalkottak, lerí róla az odaadás és a szakértelem.

mafia_1_the_city_of_lost_heaven_free_download_pc_game_1.png

Eleve a karakterfejlődés is zseniális. Tommy Angelo a kezdő kis taxisofőrből fokozatosan eljut oda, hogy a Don parancsára embereket lő agyon, bármiféle belső morális okfejtést vagy vívódást hanyagolván. A szálak idővel összekuszálódnak, a barátokból ellenségek lesznek és Tommy többé már nem tud kiszállni. De tényleg nem tud. A Mafia befejezése ilyen szempontból valami egészen elképesztően ütős lett. Bosszúnkat beteljesítvén (meg kell ölnünk egy árulót, de nem lövöm le kiről is van szó…), kapunk még egy nagyszerű monológot, majd hirtelen az '50-es években találjuk magunkat. Tommy megöregedett és az FBI védelme alatt áll. Épp kis kertvárosi házának kertjében locsolgat, amikor hirtelen lefékez egy autó előttük. Ki lehet találni a történet végét. A maffia kötelékéből nem lehet büntetlenül kiszállni. Lesújtó és szomorú a játék befejezése. Mégis átkozott jó. Mikor bekúszik Where Do Gangstas Go című szám…huhh, hatalmas hangulatbomba! ''Ez igen! Így kell befejezni egy játékot!'' – gondoltam magamban miközben pörgött a stáblista. Aztán 2010-ben eljött a Mafia II. Megvettem öcsém szülinapjára mert ő is imádta az 1. részt. Végigjátszotta, én csak néha-néha belelestem. A sztori filmszerűségén kívül számomra más már nem volt értékelhető benne. Erősen közepes cucc lett sajnos. Azért az ember nem pont egy ilyet várt volna azoktól a készítőktől akik 2002-ben letették az asztalra az azóta is legjobbnak számító bűnöző-szimulátort. A Mafia II egyáltalán nem méltó az elődjéhez. Jobb lenne messzire el is felejteni. Idén valamikor érkezik a Mafia III de félő hogy túlságosan elmegy az akció irányába, legalábbis az előzetes videók alapján ez jön le. Hát...meglátjuk majd. Addig viszont nosztalgiázásképp ott az 1. rész, mely mind a mai napig abszolút élvezhető és időt álló videojáték, amely végre mert újat mutatni. Már csak ezért is bőven ott a helye minden idők 50 (sőt, talán 15) legjobb videojátéka között.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr398344332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása