De komolyan. Ebben a sorozatban mindenki fázik. És a nagy kérdés nem az hogy a főszereplőt alakító Sean Bean ezúttal meghal-e (azt azért ne feledjétek hogy ő túlélte Silent Hill-t ami viszont nem kis teljesítmény!), hanem hogy mint központi karakter, mennyire jól állja meg a helyét. Nos...szerintem hozza a kötelezőt. De erről majd később. A The Frankenstein Chronicles egy kis költségvetésű angol bűnügyi sorozat, melyben John Marlott felügyelő (Bean) kalandjait követhetjük nyomon 6 epizódon keresztül. A londoni folyami rendőrség kötelékében szolgáló, a Napóleon elleni háborút is megjárt kiégett harci veterán Marlott már megjárta a Poklot. A szifilisz miatt el kellett temetnie feleségét és újszülött kisfiát, ő pedig hitét vesztve küzd a gyilkos kórral. Egy nap rábukkannak egy kislány holttestére a közeli folyóban. Az eset nem is kapna túl nagy figyelmet, ha a leányzó testét valaki nem nyolc különböző fiatal lány részeiből varrta volna össze. Marlott kapja meg az ügyet. A Bow Streetre költözése után azonnal neki is lát megtalálni a gyilkost, miközben alászáll London korrupt, rideg, bűntől, gyilkosságoktól és sártól mocskos (al)világába.
A The Frankenstein Chronicles olyan mintha a Penny Dreadful közönségbarátabb változata lenne. A korrajz és a hangulat itt is teljesen jól átjön, a díszletek kissé fapadosak de legalább messze nem annyira illúziórombolóak mint a Salem esetében. Sean Bean nem egy Oscar-díjas színész, néhány kiemelkedő pillanattól eltekintve (főleg az évad végén) itt is csak a kötelezőt hozza de azt legalább tisztességesen. A többi szereplő még ennyire sem kiemelkedő. Elszalasztott lehetőségnem értem ezt mert Marlott és Nightingale közrendőr (Richie Campbell) között érezhető valamiféle kémia, de ezt nem bontják ki. Kár érte, mert lehetett volna egy The Knick -féle párost alkotni kettejükből. Bár itt a rasszizmust szinte egyáltalán nem emelik be, holott mégiscsak 1827-ben járunk. Ettől eltekintve az atmoszféra szuper, aki kedveli a viktoriánus Angliában játszódó filmeket és sorozatokat, az itt sem talál majd kivetnivalót. Annyira korhű az egész hogy még a kőkemény akcentusokra is odafigyeltek, muszáj voltam magyar feliratot levadászni a netről a sorozathoz mert sok esetben nem is értettem miről hadovál az adott szereplő, annyira régimódi cockney akcentusos volt az egész.
A történet már az első epizódban megadja az alaphangulatot. A nyolc másik testből összevarrt kislány holtteste önmagában is rémisztő, de Marlott hamar szembesül a nyomor és mindennapi gyilkosságok világával, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ás az ügy felderítése kapcsán. Kivilágítatlan zsákutcák homályában les a halál, a friss sírokat pedig illegális testrablók fosztogatják. Szinte aprópénzért lopnak el friss tetemeket ódon temetőkből, hogy aztán eladhassák őket. Akkoriban csak a gyilkosok hulláit volt csak szabad felboncolni, mivel tőlük Isten megtagadta a feltámadást. Emiatt rengeteg titkos, illegális kísérlethez szükségessé váltak a friss tetemek. És itt jöttek a képbe a testrablók. De a sorozat nem elégszik meg ennyi borzalommal, idővel behoz például gyerekkereskedőkön át a gyilkos téglaégető családig szinte minden furcsa szerzetet de csak hogy a címéhez is hű legyen, tiszteletét teszi Mary Shelley és mellette még William Blake és egy Charles Dickensre kísértetiesen emlékeztető zsurnaliszta is. Marlott az oldalán egy befogadott, Flora nevű árva lány (Eloise Smyth) és a már említett Nightingale segítségével igyekszik az ügy végére járni, mely egyre magasabb körökhöz vezethető vissza és egyre kényesebbé válik egyesek számára.
A sztori nagyon klassz, jól össze lett rakva (csak úgy mint az összevarrt tetem...bocs, ez ízléstelen volt). Még néhány jumpscare jelenet is belefért, Marlott álmai (és rémálmai!) pedig igencsak érdekesek - a végén persze mindenre fény derül. A "Frankenstein, avagy a modern Prométheusz" könyvhöz nagyon jól nyúltak hozzá, érdekes teóriát építettek fel mellé. Nyilván fikció az egész, de legalább megkapóan borzongató és érdekfeszítő ahhoz hogy a nézőt lekösse mind a 6 epizódon át. A szerény büdzsé inkább csak a díszletek terén észrevehető, a maszkok és a speciális effektek teljesen rendben vannak. Például van egy olyan rész amikor Marlott ellátogat egy magánkórházba ahol van már egy szifiliszes ember, ki szörnyű kínok között szabályosan rohad az ágyában. Az arcáról a bőr már szinte teljesen lemállott. Na, azt ott annyira hatásosan csinálták meg hogy még én is megijedtem. Ez azért nálam nagy szó, főleg hogy egy TV-sorozatról van szó. A Penny Dreadful 3. évadának startjáig (május 1.) bőven bevállalható a The Frankenstein Chronicles, főleg hogy a végén egészen merész irányba megy el.
Értékelésem: 7/10
