Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Az iraki háborús filmekről és az iraki háborúról

2016. február 15. - -Britpopper-

 

Az iraki háború az, amely engem a leginkább lekötött és a mai napig szívesen olvasok és tanulok róla, noha lassan már szinte minden aspektusából kívülről fújom az egészet. Fontos hogy az ottani helyzetről ne csak hollywood-i filmekből tájékozódjatok, tessék dokumentumfilmeket is keresni a témában hiszen tényszerűségükkel azok legalább nem háborús propaganda filmek (pontosabban: nem mind). Ajánlott néznivaló a The War Tapes, a Restrepo, és persze a nagy port kavart Fahrenheit 9/11 is. A legtöbb dokumentumfilm valóban az iraki háború vérmocskos arcát mutatja be, különösebb pátosz és felesleges amerikai giccs nélkül. Persze kivételek akadnak. Filmes szempontból sajnos már nem ennyire jó az arány, az iraki háborús filmek nagy része háborús propaganda. Nézzünk meg néhányat ezek közül. Kezdjük az ismertebbekkel. Az egyik leghíresebb iraki háborús film a The Hurt Locker (A bombák földjén). Kathryn Bigelow Oscar-díjas filmje egy Irakban szolgáló bombaspecialista (Jeremy Renner) szemével láttatja az ottani borzalmakat, a mindennapos, rutinfeladatnak tűnő megpróbáltatásokat melyek keményen próbára teszik még a sokat látott bakákat is. Bigelow filmje azért lett ennyire ismert és elismert mert rávilágít arra hogy mennyire értelmetlen is a háború melyet az USA 2003-ban szabadított rá a Közel-Keletre, a média pedig a világra.

us_navy_030402-n-5362a-004_u_s_army_sgt_mark_phiffer_stands_guard_duty_near_a_burning_oil_well_in_the_rumaylah_oil_fields_in_southern_iraq.jpg

A The Hurt Locker nem propagál, csak bemutatja az ottani valóságot, egyszerű katonák szemszögéből. A fényképezés parádés, az operatőr ide-oda rángatja a kamerát, ezzel átadva a híradós riportokban látott összecsapások nyers és őszinte hangulatát. Az Oscar-díj talán barokkos túlzás volt egy ilyen filmért, ám legalább megfelelően nagy visszhangot kapott emiatt. Ellenben Bigelow későbbi filmje, a Zero Dark Thirty szerintem már egyenesen pocsék. Nemrég Clint Eastwood is megpróbálkozott valami hasonlóval, az American Sniper (Amerikai mesterlövész) ha pár évvel korábban jelenik meg, egy mocskos nagy propagandafilm lett volna. Azonban 3 évvel a háború befejezése után már egészen más szájízt hagy a nézőben. Nem mondom azt hogy jó film, mert nem az. Unalmas és vontatott, a játékbabás jeleneten pedig a mai napig röhögnek az emberek. A Lone Survivor (A Túlélő) már sokkal jobban sikerült alkotás. Ugyan a végére erősen giccsbe fordul, ám ami előtte történik (egy négyfős, SEAL-kommandós osztagra rászabadul egy falunyi tálib terrorista) az egészen remek. Megtörtént esetet dolgoz fel a film, a végét leszámítva korrekt módon. Ajánlom mindenkinek. A Green Zone (Zöld Zóna) nekem a Bourne-filmeken edződött Paul Greengrass / Matt Damon páros miatt bejött, látványos kis akciófilm volt de semmi több. Nem egy tipikus popcorn-mozi, korrekt alkotás, de sajnos nem mert kényesebb kérdéseket feszegetni és ingoványos talajra lépni. Az In the Valley of Elah (Elah völgyében) ugyan csak távolról érinti az iraki háborút, egy hazatért és rejtélyes módon meggyilkolt fiatal katona apjának (Tommy Lee Jones) történetét meséli el, aki próbálja kideríteni az igazságot fia haláláról. Rettenetesen rossz film, mikor a végén fordítva húzzák fel az amerikai zászlót és közben egy baromi nyálas dal szól, ki is kapcsoltam. Számomra a Brothers (Testvérek) is ilyen film volt, bár már jó néhány fokkal drámaibb. Nem a csatatéren lezajlott harcokra, hanem a visszatért, leszerelt katonák lelki válságára világít rá, akik megéltek több tucatnyi borzalmat "odaát" és visszatérve családjaikhoz, el kell számolniuk lelkiismeretükkel.

iraqaddario042-1.jpg

Aztán ott van például a Redacted (Cenzúrázatlanul - Háború másképp) amit biztosan nem szeretnél újranézni még egyszer. Hogy miért nem? Mert a háború borzalmaira a lehető legborzalmasabb módokon világít rá, nem mellesleg igaz történetről lévén szó (az eredetiről ITT olvashatsz bővebben), még nagyobb hatással van a nézőre. Már a 2000-es évek elejétől elkezdtek terjedni a lefejezős videók a neten, ezek akkoriban még messze álltak az ISIS által a közelmúltban útjára indított fajtáknak, melyek már erősen cenzúrázzák magát a folyamatot (ezáltal jóval szélesebb közönséghez juthatnak el, nem csak shocksiteokon terjedve). Nos, ez régen még nem így volt. Az olykor több mint 10 perces videókban a kivégzett foglyok brutális, bestiális meggyilkolását lehetett látni és hallani. Ez visszaköszön a Redacted esetében is. Angel Salazar közlegény kivégzése brutális, de a Brian De Palma nevével fémjelzett ál-dokumentum film semmit sem rejt véka alá, reálisan mutatja be a borzalmakat, melyek odakinn történtek, akár az amerikai katonák, akár a terroristák oldaláról elkövetve. Félelmetes film a Redacted. Engem teljesen kiakasztott az a jelent például, amikor a később kivégzett katonát a nyílt utcán rabolják el egy nyilvános telefontól, miközben emberek sétálnak el mellettük. Néhány másodperc csupán, mégis elementáris ereje van. Remek háborúellenes film, de a sokkoláson kívül nem sok mindent tud felmutatni. A végén ökölbe szorul az ember keze, egyszerre a csalódottságtól és a dühtől, de egy ilyen lezárás egy ilyen filmhez tökéletesen illik. A Battle for Haditha nekem túlságosan nem tetszett, korrekt film, de nem több. Az mondjuk elismerésre méltó hogy ez is megtörtént esetet dolgoz fel és nem dicsőíti az USA hadseregét akik demokrácia export címszó és a csillagos / sávos lobogó alatt tulajdonképpen rablóhadjáratot folytattak le az általuk megszállt területeken.

hires_080804-a-8725h-341.jpg

A Body of Lies (Hazugságok hálója) inkább egy politikai thriller, néha kilépve ebből a stílusból. Az Irakban beépített ügynökként tevékenykedő Leonardo DiCaprio és a választott téma miatt érdemes megnézni, de azért sokat nem szabad várni tőle. Sajnos Hollywood ahol csak tudja, felhígítja (értsd: szanaszét vágja) ezeket a filmeket hogy sokkal közönségbarátabb legyenek és több ember menjen el rájuk. Talán csak a már említett The Hurt Locker mert először annyira bemutatni nekik, hogy Hollywood annyira beszart hogy még az Oscar-díjat is odaadta a rendezőnőnek - sok egyéb, rangos díj társaságában. A slusszpoén pedig ugye egyértelműen az hogy a filmet még csak nem is egy férfi rendezte. Bármennyire is méltatom ezt a filmet, nekem iraki háborús témában nem ez a kedvencem. Nem, az én favoritom egy HBO minisorozat, a Generation Kill (itthon valamiért a borzalmas Gyilkos megszállás címet kapta). Ebben teljesen átlagos amerikai katonákat ismerhetünk meg. Az amerikai Első Felderítő Zászlóalj felderítőegysége volt az Irakba történő bevonulás "lándzsahegye": ez a csapat tengerészgyalogos a legelső vonalban harcolt. Evan Wright az Első Felderítő Zászlóalj Bravo osztagának második szakaszához csatlakozott újságíróként az iraki megszállás idején. A katonai hadjárat első heteinek kimerítő krónikája a Rolling Stone magazin tudósítójának többszörös díjnyertes könyvét alapul véve, a leghitelesebb szemszögből mutatja be a Bagdadig vonuló gyilkos megszállást. A minisorozat - csak úgy mint a könyv - kíméletlen kritikája az amerikai háborús gépezetnek, az általunk követett egységnek maguknak kell megvenniük Ebayről a járgányukhoz szükséges alap (!) kellékeket, éjjellátót nem kapnak, a lőszer és a kaja is véges, az őrmesterük pedig a Szakasz és Apokalipszis most! filmek helyett valószínűleg inkább a Rambo és hasonló akciógyöngyszemek iránt rajong. Meglehetősen naturalista cucc lett a Generation Kill, láthatunk benne rengeteg civil áldozatot - főleg az utolsó rész legvégén. Aki egy átfogó képet szeretne kapni mindarról hogy miként indult maga a megszállás, miféle megpróbáltatásokkal járt az egész iraki háború kezdete, az keresve sem találhat jobb alapanyagot ennél a minisorozatnál. Minőségi alkotás, oktatóanyagnak is lehetne.

us_army_soldiers_in_a_firefight_near_al_doura_baghdad.jpg

Egy háború mindig borzalmas dolog, évszámtól és országtól függetlenül annyi borzalommal jár, hogy azt nem egyszerű nemhogy elfogadni, de felfogni sem. A 2003-2011 között zajló iraki háború már a TV képernyők előtt is zajlott, mozifilmek készültek róla és nap mint nap szó volt róla a híradókban és az interneten. Mikor 2001. szeptember 11-én becsapódtak a gépek a WTC-be, az egészből semmit sem láttam mert épp a haverokkal fociztunk a téren. Másnap aztán a suliba érvén Gyuri (aki a legokosabb osztálytársam volt, mellesleg hatalmas RTS játékos) azzal várt az ajtóban hogy láttam-e mi történt. Mondtam neki: nem, nem láttam. Mi történt? Akkor tudtam meg. Énekórán, az óra megkezdése előtt 1 perc néma csenddel gyászoltuk az áldozatokat. Ballagásom évében, épp 3 nappal a 14. születésnapom előtt kezdődött meg Irak lerohanása. A TV mindent közvetített, persze nem ártott átkapcsolni a CNN vagy BBC csatornákra, ha nem csak tőmondatokban akartunk értesülni az ott zajló eseményekről. Múlt héten beugrottam egy Libri könyvesboltba, akartam valami olvasnivalót venni iraki háborús témában. Kérdőn nézett rám az egyik ott dolgozó néni, biztos arra gondolt hogy ugyan mi a fenéért akarok én pont Irakról olvasni könyvet? Végül egyetlen könyvet találtunk (John Keegan: "Az iraki háború"), de az se volt készleten - nem mellesleg pedig 2004-es kiadás. Mi a fenét írhattak egy teljes könyvbe mindössze egyetlen évvel a háború kitörése után? Szóval végül nem vettem semmi könyvet, de azt azért kissé gáznak tartom hogy a II. világháborúról szóló olvasmányok miatt külön szekcióban roskadoznak a polcok, más háborúkról viszont nagyítóval sem találni bármiféle irodalmat. Nyilván ez az USA-ban másként van, ott több száz is akad, de talán idehaza is jó lenne kiadni pár témába vágó könyvet magyar nyelven (bár én már az angollal is kiegyeznék).

0802katona3nagy.jpg

A történelemkönyvekben is helyet lehetne szorítani neki, mellesleg jó néhány másik háborúval egyetemben, melyeket rendre kihagynak az ilyen könyvekből. Az észak-amerikai őslakosok elleni irtóhadjáratok, az örmény népirtás, a Vörös Khmer-terror, Ruanda, avagy Srebrenica érdekes módon mind "kifelejtődnek" a történelemkönyvekből, miközben a Holokauszt - mint a modern civilizáció legnagyobb szégyenfoltja - az összesben helyet kap. Ezzel pedig nem azt mondom hogy a Holokausztról kevesebbet kellene beszélnünk vagy szőnyeg alá söpörnünk hiszen valóban egy iszonyatos bűn, ámde illene helyet szorítani sok egyéb borzalmas, már megtörtént eseménynek is, melyeknek kijárna legalább ilyen nagy figyelem. Irak megszállása a külvilág felé közvetített és a háborús propaganda miatt kiszínezett, megváltoztatott, Amerikát dicsőítő kontextusba helyezett néhány éve, George W. Bush nyilvánvalóan hibás politikai vezetése és a háttérben megbúvó szörnyűségek (az Abu Ghraib börtönben elkövetett megaláztatások, a már a Redacted esetében tárgyalt Mahmudiyah gyilkosságok, a haditha-i mészérlás, vagy épp a hamdania-i incidens) napvilágra kerülésük után egész más fényben kezdték el feltüntetni a dicső Amerikát. És bár az iraki háború nem lett olyan nagy szégyenfoltja az USA-nak mint Vietnam volt, azért nem sokkal marad el mögötte. Többet kellene beszélni róla mert egyrészt ez is a történelem része, másrészt mi is éltünk alatta. Ugyan nem vettünk részt személyesen a harcokban de az orrunk előtt zajlott a háború, a TV képernyőkön és a monitorokon egyaránt. Láthattuk azt a sok borzalmat, amellyel az ott állomásozó katonáknak a nap minden percében szembesülniük kellett, hazaszeretet ide vagy oda, a véres valóság mindig sokkal fájdalmasabb mint amilyenre a naiv ember számít. Ajánlom még hallgatnivaló gyanánt a Nine Inch Nails zenekar 2007-es Year Zero albumát, illetve a fenti filmekből nyugodtan lehet mazsolázni, hátha találsz valami kedvedre valót. Bocs a hosszú cikkért de ez kikívánkozott belőlem. Nem szabad hagyni hogy ez a háború a feledés homályába vesszen, mert akkor megtörténik újra.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr1008378770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása