Kiskoromban én is imádtam a GTA-t. Az 1. és 2. részt egyaránt. Aztán később jött az immár 3D-s 3. rész és én a fél karomat oda tudtam volna adni egy PS2-ért. Nem lett (legalább megmaradt a fél karom). Szerencsére kijött PC-re is és azon már 1-2 éves csúszással végigtolhattam (öcsémmel vállvetve). Klassz volt. Az első lépések Liberty City utcáin…a mai napig emlékszem rájuk. Aztán jött a Vice City amely nekem a mai napig a kedvencem epizódom. A retró 80-as évekbeli hangulat teljesen magával ragadott. A GTA: San Andreas volt az utolsó amivel még gyermeki lelkesedéssel játszottam. Bár ebben talán nagy szerepet kapott a rajongók által hozzá összetákolt multiplayer is. Sosem voltam olyan nagy GTA-rajongó de ismerem és tisztelem minden egyes részét a szériának, nem mellesleg akkor sem nézek bambán ha megkérdik tőlem, hogy ki az a Tommy Vercetti, avagy Carl Johnson. A GTA IV engem már egyáltalán nem nyűgözött le. A GTA V annál inkább, rengeteg órát beleöltem a fősztorin kívül is. Ám a GTA-játékok által tökélyre vitt sandbox játékmenetet más alkotások is megpróbálták lemásolni. Véleményem szerint a legjobban sikerült ilyen alkotás nem más, mint a Hong-Kong alvilágában játszódó Sleeping Dogs. Az alvó kutyák története 2012-ben futott be, engem szinte azonnal levett a lábamról, pedig eleinte kissé szkeptikusan álltam hozzá (féltem, hogy akkora csalódást okoz majd mint a Saints Row). A szintén sandbox True Crime egykori folytatásaként bejelentett, de később elkaszált, aztán másik fejlesztőgárdával (Square Enix) újjáélesztett Sleeping Dogs az utóbbi idők leghangulatosabb sandbox videojátéka.

Már eleve Hong-Kong (al)világa messze izgalmasabb mint Liberty City, avagy San Andreas. Nekem a sztori is jobban tetszett mint a GTA-k esetében. Rendőr főszereplőnk, Wei Shen, beépül egy triád bandába információszerzés céljából. Azonban a kis társasággal egyre családiasabb viszonyt kezd el ápolni, rendre újabb és újabb bűncselekmények válnak megelőzhetővé az ő információi alapján és mikor az ellenséges bandák háborút akarnak kirobbantani Hong-Kong zsúfolt utcáin, Wei főnöke úgy határoz: már nem vonja ki a fiatal srácot a triádból. Egyfajta Donnie Brasco / A Tégla -féle keveréknek is felfogható a Sleeping Dogs sztorija (természetesen megspékelve a kínai akciófilmekkel, John Woo elégedetten bólogatna), annyi különbséggel, hogy itt a kínai alvilág szabályai dominálnak. A hagyományok őrzése a triádok esetében nem pont olyan mint amcsi (maffia-)társaiknál akik döglött halat küldenek üzenetként újságpapírba csomagolva, hogy tudassák: az egyik lebukott tag már a halakkal vacsorázik. A triádok (és persze a yakuza) tisztelik a hagyományokat. Hiába nőtt fel Wei Amerikában, a szíve folyton visszahúzta őt csodaszép hazájába. Apró bökkenő, hogy minderre csak beépített zsaruként van lehetősége.

Ám a sztori előrehaladtával a szálak összekuszálódnak, a térfelek felcserélődnek és a rosszakból jók, a jókból rosszak válnak. Klasszikus kínai-zsarufilm klisé ez de remekül van prezentálva a játékban. Na, ennyit a történetről. Lássuk a többit: a grafika kifejezetten szép. Persze senki ne várjon GTA V -szintű látványvilágot, de ennek ellenére Hong-Kong városa a sok neonfény és zsúfolt utcák végett meglehetősen lenyűgöző látványt biztosít (főleg éjszaka). Eleve hatalmas élmény mikor kilátogatunk a piacra és a sok ételárus és bámészkodó járókelő között felfedezhetünk olcsó ruhás-standokat ahol aztán vehetünk magunknak ízléstelen göncöket (pont mint idehaza bármelyik kínai piacon). A jobb cuccokért persze már ''hivatalos'' ruhaüzletekbe kell menni. Ezekből is van olcsó, kevésbé olcsó, és drága. Épp így bizonyos helyeken autókat is vásárolhatunk magunknak, és vannak még teaházak (?) is ahol az energiánkat tölthetjük fel (bár ezt energiaital segítségével is megtehetjük bármelyik automatánál). Ezen kívül járhatunk sporttermekbe újabb és újabb harcmozdulatokat eltanulni (kombó-rendszer), illegális bunyókban verhetjük el a népet, avagy Mahjong pókerezhetünk és még kakasviadalokon fogadva is anyázhatunk. Ha kedvünk tartja, kamerák meghackelésével drogdílereket buktathatunk le, avagy éppenséggel csak úgy szimplán lefurikázhatunk az öbölbe, hogy a naplementében gyönyörködhessünk. A főküldetéseken kívül rengeteg mellékküldetés is a rendelkezésünkre áll. Ezek gyakran sokkal nagyobb mókát jelentenek mint a főküldetések. Például hatalmas poén volt mikor egy újságnak kellett lefotóznunk a naplementét de egy undok pasas állandóan beleállt a képbe. El kellett verni ahhoz, hogy jobb belátásra bírjuk. De jót nevettem azon is mikor az autópálya szélén állt egy lerobbant kocsi és egy csinos nő integetett segítségért. Odasiettem hozzá segíteni és mikor Wei elkezdte szerelni a motort, a nő társa hátulról leütött, lenyúlta a pénzem és elkezdett sprintelni. Kifejezetten ötletes és változatos missziókkal állunk tehát szemben.

A Sleeping Dogs irányítása nagyon egyszerű, a harcrendszer már kicsit bonyolultabb. Úgy tessék elképzelni mint a Batman-játékok esetében, tehát hogy ha egy ellenfél épp nekünk támad akkor őt pirosan jelzi a játék. Ekkor le kell nyomnunk a megfelelő védekező gombot, így a tag nem rúg minket pofán, hanem a lábát elkapva szépen tökön rúghatjuk mi magunk. Jó reflexek kellenek hozzá de nem nagy kunszt. A különféle kombók betanulása már annál inkább (bár erre vannak a sporttermek ahol kedvünkre gyakorolhatunk) de ha mindet összeszedtük akkor egyszerűen nem lesz már ellenfél aki képes lenne leverni bennünket. Ötletes megoldás még a különféle kivégzések abszolválása. A csetepaté közben bármikor megragadhatjuk bármelyik ellenfelünket és egy jól irányzott mozdulattal mondjuk a közeli telefonfülkébe lökhetjük. Vagy konténerbe hajíthatjuk. Vagy húskampóra akaszthatjuk. Temérdek lehetőség áll előttünk, melyek leginkább a helyszínek változatossága miatt dicsérendők. A pusztakezes harcon kívül természetesen használhatunk kézi- és lőfegyvereket egyaránt. De mindezek meg sem közelítik azt az érzést mikor néhány jól irányzott ütéssel + rúgással a földre küldünk egy nagy melák verőlegényt, aztán egy klassz kis kombó segítségével Jackie Chant megszégyenítő módon rúgjuk pofán. Verekedni tehát ebben a játékban kifejezetten élvezetes. Ugyanígy vezetni is mert az autóknak + motoroknak érezhetően van fizikájuk, nem csak olyanok mintha kerekeken mozgó szappantartók lennének. Rajtuk kívül motorcsónakozhatunk még, repülő-alkalmatosságok érthető okokból nem kerültek bele a játékba (azért Hong-Kong nem egy San Andreas, ezt lássuk be).

A zenei szekciót külön ki kell emelnem. Borzasztó régen találkoztam már ennyire zseniális soundtrack-válogatással! A különféle rádiók kínálatában olyan előadókba futhatunk bele mint a The Kooks, a Kasabian, Emika, Miles Kane, a The Maccabees, a The Drums, Ladyhawke, Bonobo, a Dream Theater, a Duran Duran, a Deep Purple, a Tears for Fears, a Queen vagy éppen a The Who. Eszméletlen jó OST-t hoztak össze a készítők. Nem egy alkalommal történt meg velem, hogy csak úgy megálltam a kocsival és benne ülve szimplán csak bámultam a tájat és hallgattam a zenét. A szinkronhangok is elsőrangúak lettek, bár nekem a Wei hangját adó Will Yun Lee elsőre full Nolan Northnak hangzott (Uncharted-mániás vagyok, tudom). Pedig számomra az audio-részleg mindig nagyon fontos, sokszor egy-egy új sandbox játék kijövetelekor azonnal azzal kezdem, hogy átböngészem a hivatalos OST-menüt (bár NFS és FIFA játékoknál is gyakran csinálom ezt). Ergo a Sleeping Dogs minden aspektusában hibátlanul helytáll. Kár, hogy nem kapott nagyobb figyelmet hiszen például a vele majdnem egy időben kijött Saints Row 3-mat instant alázza. Remek szórakozást nyújthat bárkinek, legyen az megrögzött GTA-fanatikus, kínai akciófilm rajongó, vagy csak szimpla sandbox játék fan.