Edgar Allan Poe igen nagy kedvencem. Bár nem ő volt korának legnagyobb írója, hatása mind a mai napig tetten érhető. Halálának pontos oka még ma is ismeretlen. Többen gyanakodtak idült alkoholizmusra, agyrázkódásra, kolerára, kábítószerekre, szívrohamra, veszettségre, tuberkulózisra, de öngyilkosságra is. Az igazság talán sosem derül már ki. Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. A gótikus horror egyik legnagyobb alakja volt. És bár számomra Howard Phillips Lovecraft nagyobb hatással bír, azért Poe is előkelő helyet foglal el kedvenc íróim között. A gótikus horrorról már írtam korábban ITT, érdemes elolvasni. Felkaptam a fejem tavaly mikor megláttam a Művész moziban az Extraordinary Tales (Rendkívüli mesék) előzetesét. Animációs antológiát készíteni Edgar Allan Poe műveiből nem épp egyszerű vállalkozás, hiszen megfelelő alázat és ismeret nélkül könnyedén elhasalhat a produkció. Szerencsére a Disney-klasszikusokon edződött, spanyol Raul Garcia sikeresen vette az akadályt. Az öt novellát feldolgozó Rendkívüli mesék epizódjait egy temetői háttértörténettel fogja keretbe, az epizódok között a Holló beszélget a halállal a költő halott szerelme, Virginia Clemm sírja fölött. A halál motívuma pedig végigkíséri a filmet.
Ez mondjuk nem annyira meglepő, ha megnézzük mely történetek kaptak helyet a filmben. A test halálközeli változásai: kínzásnak kitettsége (A kút és az inga), lét és nem-lét közötti lebegése (Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban), halál utáni továbbélése (Az áruló szív), elpusztulása (A vörös halál álarca) és feltámadása (Az Usher-ház vége) Poe kedvenc témái közé tartozott. Véleményem szerint jó érzékkel sikerült kiválogatni azon műveket, melyek adaptálása igen hálás feladat lehetett a készítők számára. Személyes kedvencem Az Usher-ház vége. Nekem már az 1960-as, Vincent Price szereplésével készített filmfeldolgozás is nagyon tetszett, de ez az animációs kisfilm még jobban képes átadni a történet gótikus horror mivoltát. A nyúlánk, riadt szemű, minden villámlástól és ajtócsapódástól berezelő figurák kicsit Tim Burton bábjait idézik a Karácsonyi lidércnyomásból és A halott menyasszonyból, de talán ez a hasonlóság nem is véletlen. Különösen úgy, hogy ezt a Poe novellát Burton egyik kedvenc színésze, a tavaly nyáron elhunyt horrorveterán, Christopher Lee olvasta fel a kellemesen mély hangján. A képi világ mellett a hanghatások is sokat adnak hozzá a hangulathoz. Különösnél különösebb hangeffektek (hátborzongató ajtónyikorgás, elhaló nyögések, egyre hangosodó szívdobogás, vérfagyaszó sikolyok, dörgő villámlás) borzolják a néző idegeit - és még mindig csak az első történetnél járunk.
Az áruló szív fekete-fehér (kicsit a Sin Cityre hajazó) rövidke elbeszélését még különlegesebbé teszi hogy a mesélő itt a magyar származású hollywoodi legenda, Lugosi Béla. Sajnos a rendező részéről nemcsak a szembántó fekete-fehér kép volt tudatos koncepció, de az is, hogy Lugosi narrátorhangja valami karcos, rossz minőségben fennmaradt rádiófelvételből legyen bevágva a filmhez. Ez eleinte kissé zavarónak hathat de az összképet tekintve szerintem igen is illik a történethez. Egyébként ez a fekete-fehér koncepció és a gótikus horror összemosása eszünkbe juttathatja a tavalyi White Night indie horror-játékot is. Atmoszférateremtés szempontjából is igazi animációs bravúr a Rendkívüli mesék, hisz a rendező minden esetben az adott novella hangulatához választotta a legkifejezőbb animációs stílust. Láthatunk klasszikus fekete-fehér gótikus rémtörténetet, számítógépes animációt, stilizált fotó-realista darabot és képregény-adaptációra emlékeztető feldolgozást. Ez utóbbi épp a Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban, mely vizualitása a Hellboy-kötetek atyja, Mike Mignola jellegzetes stílusa köszön vissza, amit az aprólékosan kidolgozott hátterek és a szögletes, karikatúraszerű, groteszk rémmese-figurák harmonikus ellentéte jellemez. A narrátor ennél a fejezetnél szintén jó választás volt: a novellát a brit Julian Sands olvassa fel, aki a Warlock című horrorfilmek főgonoszaként lett ismert. Nekem ez a képregényes megjelenítés egyáltalán nem volt zavaró, bár egy kissé kilógott a sorból.
Nem úgy a Guillermo del Toro hatalmas beleélésével előadott A kút és az inga, mely képi világát tekintve Francisco Goya festményeit, addig az inkvizíció földalatti börtönvilágának topográfiája Eschert idézi, az osztott képernyős cselekményvezetés pedig experimentális filmekből lehet emlékezetes. A legsötétebb középkorba repítő történet jól példázza hogy Poe képes volt kilépni a gótikus horror jellegzetes kliséinek sűrű erdejéből és valami egészen másba is belenyúlni. A vörös halál álarca még jobb példa erre. Az egész olyan mint egy színes, pszichedelikus trip, középpontjában az emberi romlottsággal és a váratlan vendégként betoppanó Halállal. A halál motívuma mellett kiemelt szerepet tölt be a szem, és így a történet alakulásában fontossá váló látás ábrázolása. Az áruló szívben a szolga képtelen elviselni ura "keselyűszemét", ezért meggyilkolja, a Monsieur Valdemarban a delejezett halott szemmozgása utal a még benne pislákoló életre, az Usher-ház urának kialudt szemfénye jelzi az életereje teljes felszámolódását, A vörös halál álarca egy szem nélküli halálfej, aki nem más, mint a skarlát hírnöke, míg A kút és az inga börtönbe vetettje éppen a látásától való megfosztottsága miatt zuhan majdnem a kútba.
A Rendkívüli mesék ugyan nem egy kihagyhatatlan alkotás, ám Edgar Allan Poe - és a gótikus horrort kedvelőknek - erősen ajánlott darab. Ugyan nem annyira rémisztő mint például a bábfilm The Mill at Calder's End, ugyanakkor már csak vizuális stílusának változatossága és Poe felsorolt műveinek fantáziadús átadása miatt is érdemes tenni vele egy próbát. A maga 72 perces játékidejével nem is olyan nagy falat. Egy esős hétköznap estére, vagy hétvége délutánra épp ideális.
