Mikor megláttam a Hush előzetesét, nem számítottam többre egy mezei, zs-kategóriás home invasion horrornál. Erre csak rátett egy lapáttal az előzetes elején felvillanó Blumhouse logó, mely a Paranormal Activity óta garancia a jumpscare jelenetekkel ijesztgető, ám kevésbé emlékezetes - és olykor kifejezetten szar - horrorfilmekre. Tehát minimális elvárásokkal ültem neki a filmnek. Mire a stáblista lefutott, magam is meglepődtem, hogy mennyire pozitívan csalódtam.
Madison süketnéma. Tizenhárom évesen agyhártyagyulladás következtében veszítette el hallását és beszédkészségét. Egyébként pedig író, és épp egy új regényén dolgozik egy igencsak félreeső, erdőközepi weekend házban, ahol közel s távol emberi lény csak a közvetlen szomszédai, Sarah és annak férje, John. Amúgy Maddie tök jól elvan a kis házban, ha épp nem a regényén dolgozik akkor főzőcskézik és "Bitch" nevű, cuki macskáját cirógatja. Igen ám, de egyik este feje tetejére áll minden, amikor is egy sorozatgyilkos jelenik meg a környéken és csakhamar kiszemeli magának a védtelen, egyedülálló nőt. Kettejük macska-egér harca az utóbbi évek legjobb home invasion horrorját termeli ki magából, mely jócskán tartogat meglepetéseket és nem várt fordulatokat.
A rendező Mike Flanagan neve leginkább az Oculus kapcsán lehet ismerős. Nos, nekem az a film is tetszett. Jó, nem volt egy nagyon nagy szám, de szerintem tisztességes kis horror. Nincs ez másként a Hush esetében sem. Egy remek modern slasher, mely - és ezt pont nem vártam tőle - képes újat mutatni. Maddie a kezdeti rémült, félénk csajból fokozatosan kezd átvedleni egy otthonát és saját életét foggal-körömmel védő, és érte a végsőkig harcoló amazonná, miközben az életére törő gyilkos lassan szembesül azzal, hogy itt bizony emberére akadt. Mellesleg nekem nagyon tetszett, hogy a gyilkos sem végig egy álarc mögé rejtőző alak. Már az első fél órában lekerül róla a maszk, és ez is jókora lendületet ad a filmnek, hiszen onnantól nem a túlélni próbáló nő vs. kegyetlen sorozatgyilkos felállás adott, hanem egy ember ember elleni küzdelem. Láthatjuk amint a nevenincs gyilkos a ház körül ólálkodik és tetteivel megpróbálja az őrületbe kergetni a nőt ("csak mikor már könyörögsz a halálért, akkor megyek be") viszont ugyanúgy ő is vét hibákat. Ezáltal sokkal emberibb mint egy gép módjára gyilkoló, maszkos elmebeteg.
Utoljára talán a The Collector esetében láttam ennyire jól összerakott, ennyire feszült légkörű és tempójú horrort. Ám amíg ott épp a főszereplő keveredett a gyilkos területére, addig itt a gyilkos próbál betörni mindenáron Maddie házába. És hála az égnek, a készítők nem vitték el közönségbarát irányba a filmet. A Hush kifejezetten brutális. Vér csak akkor van benne amikor igazán kell, a folyamatos feszültség viszont odaszegezi a nézőt a film elé. Az pedig tényleg külön plusz, hogy az előzetes sugallata ellenére a gyilkost emberi mivoltában ábrázolták - számomra ez sokat tett hozzá az élvezeti értékhez. Nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a filmet minden horrorrajongó számára. 2016 első felének egyik rejtett gyöngyszeme.