Múltkor leírtam az első benyomásaim a Linuxról, pár nappal a telepítés után. Az ITT olvasható cikk után kisebb belháború alakult ki, Windows- és Linux pártiak egyaránt marták egymást. Szerencsére többségében inkább pozitív kommentek érkeztek, tanácsokkal, tippekkel. Ezeket utólag is köszönöm szépen! Ugyanakkor most már jóideje használom a Linuxot mint oprendszert, és kicsit nagyobb tájékoztatást is tudok adni belőle az alap dolgoknál. Azért igazán mélyre ne ássuk magunkat, mivel átlagfelhasználó vagyok, inkább az általános dolgokra koncentrálnék. Számomra alapelvárás, hogy egy oprendszer legyen kényelmes kezeléssel megáldott, könnyen átlátható és nem túlbonyolított, de azért ha arról van szó, akkor a komplexebb feladatokban is helyt tudjon állni. De haladjunk szépen sorban.
Szóval én kb. 2009 óta írok. Rengeteg blogon megfordultam már, és minden esetben a publikálandó posztot előbb szövegszerkesztővel írtam meg. Arról nem is beszélve, hogy novellákat is előszeretettel szoktam kreálni (az egyik ha minden jól megy, nyáron nyomtatott formában is megjelenik) és bizony mindehhez alapkellék valamilyen szövegszerkesztő. Én annak idején a Microsoft Word 2007-es verziójával kezdtem (még Vistán), de egy idő után áttértem a teljesen ingyenes OpenOffice-ra. Különösebb oka nem volt, egyszerűen csak szerettem volna kipróbálni, mert ajánlottak páran. És nem csalódtam benne. Remek, könnyedén használható kis szövegszerkesztő. Ennek a megfelelője Linuxon a LibreOffice Writer, amely nem mellesleg épp az OpenOffice-ból nőtte ki magát és vált a Linux saját, beépített szövegszerkesztőjévé. Mivel én prezentációkat nem készítek, és Excel táblázatban is utoljára a marketing vizsgánál dolgoztam, nekem a LibreOffice többi funkciója nem annyira releváns. Ellenben a Writerre szükségem van, és maximálisan meg is vagyok vele elégedve. Erre nem is pazarolnék több karaktert, mert felesleges. Menjünk tovább.
Zene. Na, ez egy érdekes pont. Az írás mellett ugyanis zenélek is, az elektromos gitár mellett különféle zenekészítő alkalmazások (Samplisizer, FL Studio, Magix termékek, stb.) közül egy mindig helyett kapott az összes eddigi gépemen. Sajnos ebből a szempontból a Linux nem teljesít valami fényesen. Az LMMS nekem kissé túlbonyolítottnak tűnik, a kisebb, jóval puritánabb zenekészítő alkalmazások pedig nem nyújtanak eleget. Mondjuk ezek kiküszöbölésére ott a Wine, amellyel adott a lehetőség a windowsos programok (köztük a felsorolt zenekészítők) futtatására. Bevallom, még nem teszteltem le. Mostanság az LMMS kezelőfelületével barátkozom, de egy FL Studio mindenképp helyet kéne kapjon még mellette. Ha majd eljön az ideje, akkor írok erről is bővebben. Maradjunk még egy kicsit a zenénél. Szinte minden nap hallgatok esténként zenét egy kis netezés, vagy videóvágás mellett – egy rendes lejátszó tehát fontos. Korábban a VLC-t használtam erre is. Win 10 alatt viszont már rendre idegesített, hogy új dal indulásánál feljött az értesítés, ráadásul figyelmeztető hanggal együtt, amely szépen megtörte a zene varázsát. Próbáltam az értesítések beállításánál kikapcsolni nem egyszer, de valamiért folyton visszatért ez az idegesítő funkció. A Linux Mint beépített zenelejátszója a Banshee. Erről már írtam, hogy első indításnál The Prodigy mellett rohadtul recsegett az egész, de egy másik sablon beállításával helyreállt a rend és tökéletesen szólt és szól azóta is. A kezelőfelülete is pofás. Kifejezetten tetszik benne, hogy az összes importált albumot szépen kilistázza, hogy könnyebben tudjunk válogatni közülük. Filmekre / sorozatokra én továbbra is a VLC-t használom, erről azt hiszem ennyi elég is.
És akkor elérkeztünk egy olyan ponthoz, amely Linuxon nem túl erős: a játékok felhozatala. Bizony, sajnos a Linuxszal kompatibilis játékok száma messze nem oly nagy mint Windowson. Első dolgom volt leszedni a Steamet, és az mondjuk nagyon örvendetes tény volt számomra, hogy az ott megvásárolt játékaim legtöbbje újbóli letöltésnél már linuxos verzióban mászott le a gépemre. A Steam amúgy eléggé rendesen támogatja a Linuxot, rengeteg játék rajta megtalálható ilyen formában. Aztán ott van még mondjuk a GOG.com amit én speciel nagyon kedvelek, ugyanis az indie játékok mellett igen nagy figyelmet szentelnek a régi, retró játékokra – sokszor felújított formában. És ha már retró játékok. Linuxra is leszedhető a DOSBox, illetve a ScummVM, úgyhogy bármikor előkaphatjuk a jó öreg Monkey Islandet vagy a Doom 2-őt. Én speciel hobbi szinten szeretek játszani, de az újabb, AAA-kategóriás játékokat ha meg is veszem, elsősorban PlayStation 3-ra teszem ezt. Ott játszok főként, de indie játékokat szívesen vásárolok a kis Acer laptopomra is. Tükörsimán elfutnak rajta, bár az indie játékok többségének minimális a gépigénye, ugyebár. Ha viszont teszem azt, arra szottyan a kedve valakinek, hogy lekapja a polcról a régi Age of Empires II: The Age of Kings dobozos verzióját hogy lenyomhasson pár küldit a keltákkal, akkor már kicsit trükkösebb a helyzet. Vessetek egy pillantást az alábbi képre.
Ez kérem szépen, a PlayOnLinux. Egy nagyon hasznos kis alkalmazás a windowsos programokat futtató Wine mellé. Nekem a Wine kissé túlbonyolított, a PlayOnLinux viszont pár perc alatt elsajátítható. A lényege annyi, hogy egy bőséges és egyre bővülő listából kiválaszthatjuk a feltelepíteni kívánt játékot és a program összeválogatja hozzá a szükséges cuccokat (például a szükséges dll-állományok, stb.) és lényegében egy olyan windowsos környezetet emulál Linuxon, amely alapesetben kellene a játék futtatásához – mappákkal, fájlokkal együtt. Magát a játékot persze nem telepíthetjük fel a listából, ehhez elengedhetetlen a telepítőfájl. De a futtatásához szükséges környezet már adott a PlayOnLinux használatával. Erről viszont nem szeretnék többet írni, mert egy kedves ismerősöm, Ádám, már megtette a blogján emitt:
http://jateklinuxon.blog.hu/2016/02/27/playonlinux_avagy_windows-os_programok_linuxon
Lessétek meg.
Persze a Szoftverkezelőben akadnak natív játékok, ezekre is érdemes ránézni. Csodát nem kell várni, persze. És ha már Szoftverkezelő, kifejezetten ajánlott végigböngészni a kategóriákat. Rengeteg hasznos alkalmazásra bukkanhatunk. A windowsos Markettel ellentétben ennek tényleg van értelme, nem csak parasztvakítás az ott fellelhető programok többsége. Bárki kedvére válogathat. Videók készítésére és szerkesztésére ideális választás lehet az OpenShot. Oké, nyilván nem akkora tudású mint a Sony Vegas, de egy átlagfelhasználó számára bőven elég. Videó exportálásánál itt is felajánlja a lehetőséget, hogy akár rögtön fel is tölthetjük a kész produktumot a YouTube csatornánkra, és nem kell vacakolni a felbontás / bitráta dolgokkal. Kényelmes, de persze ez 2016-ban már alapelvárás egy videószerkesztőtől.
Felsorolhatnék még olyan "apróságokat" mint a hangszerkesztésre ideális Audacity, avagy a képrögzítésre – videó és képfelvételre egyaránt – használatos Kazam, melynek segítségével csináltam a cikkben látható képeket is. De felesleges, mert egyrészt ezek zöme elérhető Windowsra is, másrészt aki Linuxot használ vagy tervez használni az úgy is találkozik velük. Én egy cseppet sem bántam meg, hogy váltottam. És nem azért váltottam mert annyira a Pokolba kívánnám a Microsoftot vagy a Windowst, egyszerűen csak nyitott vagyok az újdonságokra és a változásokra. Ebből a szempontból nekem a Linux Mint nagyon fekszik. Úgyhogy lesz még egy cikk biztosan linuxos témában, ugyan nem tudom még, hogy pontosan mikor, de mindenképp lesz.
És utólag is szeretném újra megköszönni a kommentekben érkezett tippeket.
Most pedig megyek vissza Amnesiázni.
