Vártam a 2016-os folytatást mint a messiást, hiszen az Ideglelés hatalmas kedvencem azóta, hogy először láttam. Szabályosan végigrettegtem azt a filmet, és a mai napig ott a helye életem legfontosabb filmes élményei között. Ugyan ITT már részleteztem mindenzt, továbbra is fontos kiemelni hogy az Ideglelés anno azért futhatott be oly nagyon, és azért lett baromi sikeres mert a készítők nem kisebb dolgot hajtottak végre, mint a horror műfaj megreformálását. A borzalmas 2. rész - aka Book of Shadows - után én egy időre letettem arról, hogy valaha is érkezik épkézláb film még ebben a témában. Aztán derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy Adam Wingard (You're next, The Guest, VHS 1-2) rendezésében érkezik az eleinte még The Woods néven futó hivatalos folytatás, mely immáron befutott nemes egyszerűséggel csak Blair Witch címmel. Éhes oroszlánként vetettem rá magam.
Meg kell hagyni, a film remekül indít. A sztori 2014-ben játszódik, mikor is egy netes vlogger talál egy új felvételt a blair-i erdőben. Ezen pedig olybá tűnik, hogy Heather látható - aki ugyebár 20 éve eltűnt már. Ezért egy James Donahue nevű srác (aki amúgy Heather testvére) és barátai a felvételt látván elutaznak Burkittsville-be hogy utánajárjanak a dolgoknak. Ott találkoznak két helyi fiatallal akik közül az egyik történetesen eme új felvétel megtalálásáért felelős, a másik meg a barátnője. Csatlakoznak ők is a kis csoporthoz és együtt indulnak el a közeli erdőbe, hogy fényt derítsenek a rejtélyre. Ahogy mennek egyre beljebb és beljebb, úgy tudunk meg egyre érdekesebb részleteket a blair-i boszorkány legendájáról. Na, ezen a ponton a Blair Witch remekül helytáll. Előveszik a Rustin Parr ügyet, Elly Kedwardot, még a Koporsó-szikla is említésre kerül - legnagyobb örömömre. Nem elég hogy alázatosan nyúltak a mítoszhoz, ki is bővítették azt. Persze mindezek többségét azok már ismerhetik, akik olvasgatták a kamu weboldalakat amiket az első filmhez kreáltak, de akkor is szép gesztus ennyire hangsúlyosan kiemelni a háttértörténetet. Sajnos ezzel ki is merül a film pozitív oldala, ami innentől következik, az színtiszta lejtmenet.
Az eltévedés persze előre borítékolható és igen hamar meg is történik - talán túl hamar is. Itt még van egy egész jó rész mikor a két burkittsville-i fiatal elszakadva a csoporttól pár óra után előkerül, de váltig állítják hogy már több napja kószálnak az erdőben össze-vissza. Ez pöpec magyarázatot ad az első film bolyongásaira is. Itt megjegyezném, hogy ez a 2016-os folytatás már nem olyan gerilla-módszerekkel készült mint az 1999-es. Abban a stáb egy három napos oktatás után a szereplők kezébe nyomta a kamerát hogy "tessék, filmezzetek le bármit amit akartok, majd összevágjuk!" és a boszorkányról szóló legendát is annyira hatásosan adták elő nekik hogy a szereplők tényleg elhitték. Ezért láthatunk annyi valódi reakciót a filmben. A stáb meg közben jókat röhögött a markába és direkt rossz útvonalat adtak meg a három szerencsétlennek, míg ők tisztes, nem látható távolságból követték és filmezték őket. Emlékezetes az Ideglelésből az a jelenet amikor egy napos gyaloglás után a reggeli táborhelyükre érnek vissza. Na, az ott nem megjátszott jelenet, a szereplők valóban eltévedtek a sok direkte rossz iránymutatás végett, reakcióik teljesen valósak. Itt, ennél a filmnél ilyenek már nincsenek. A színészek nagyon rosszak, a found footage stílus pedig sok helyütt visszaüt. Ami 1999-ben még parás volt - pl. éjjeli rohangálás -, az itt már inkább zavaró. Főleg ha olyan bullshit baromságokat tolnak az ember arcába mint a drónnal való pásztázás a magasból.
A rémséget az Ideglelés nem mutatta meg. Ugyan eredetileg benne lett volna a filmben a boszorkány is, méghozzá a fejvesztve rohangálás alatt (mikor Heather azt kérdi: "mi a szar volt ez!?") azonban a nagy káoszban Michael elfelejtette ráirányítani a kamerát. Nos, ilyesmi itt már nincs: a rémségeket eleinte csak sejtetik, majd a film végére meg is mutatják. De amit ott bedob a film, az a legenda teljes meggyalázása. Nemcsak kukázzák a boszorkányos tematikát, de helyette valami olyat hoznak amitől majdnem ott nyomban rátenyereltem a stop gombra. A klisés "eltűnik valaki a csoportból" rész itt is megvan, csak épp annyira érdektelenek a karakterek hogy engem az se érdekelt volna ha az eltűnt illetőt épp a táborhelytől 100 méterre áldozzák fel a Koporsó-sziklán. A '99-es filmben az eltűnésnek más szerepe volt: Heather és Joshua annyira nem jöttek ki egymással hogy félő volt, egymás torkának ugranak. Így a stáb jobbnak látta Josh-t kivenni a sztoriból, melyről egy titokban kézbesített levélben értesítették. Az összkép szempontjából persze sokat dobott mindez a hangulathoz, olybá tűnt mintha Josh meghalt volna. A folytatásban sajnos egy ilyen rész már jóval kevésbé emlékezetes, és inkább van copy-paste íze.
A 82 perces játékidő kb. háromnegyedénél elérünk a rettegett házhoz ahol azt hinné a naiv néző, hogy majd jól bedurvulnak az események. De nem. A túltolt jumpscare-ijesztgetések engem itt már annyira lefárasztottak, hogy majdnem hanyatt dőltem kínomban, a már említett magyarázat pedig amit megpróbálnak letuszkolni az ember torkán, komolyan elgondolkodtatott azon hogy kimenjek-e salétromsavat inni. Értem én, hogy 2016-ban már elő kellett rukkolni valami újjal és meglepővel, nade mindezt lehetett volna úgy is, hogy nem erőszakolják meg az eredeti legendát ennyire becstelen módon. Örültem volna továbbá, hogyha a három BWP játék történetéből is belecsempésznek valamennyit a sztoriba, de szerintem azokkal is egyedül csak én játszottam. A Blair Witch tehát egész érdekesen indul, örömteli a mítosz beemelése és továbbfűzése ám a végkifejletet tekintve lehet mégiscsak jobb lett volna hogyha simán csak The Woods néven, külön filmként kerül elénk ez a produktum.
