Vigyázz, spoileres!
Wakefield és Kaufmann tovább kutatják Devitt nyomát, az előző epizódban megszerzett információk hatására pedig felkeresik Kaufmann régi mentorát, a tenger melletti Wickport faluban. Immáron forró nyomon jár a páros, Wakefield doktort irányítva pedig egyre mélyebbre és mélyebbre merülhetünk az ópiumbűzös titkos csoportulások és ősidők óta lappangó rejtélyek ingoványos mocsarába. A sztori szokás szerint remek. Én mindig félve ülök le egy-egy rész elé, gondolván, hogy valahol kicsúszik a spanyol fejlesztők kezei közül az irányítás és megbicsaklik a sztori, de nem - itt szó sincs ilyesmiről. A "My Dearest Visitor" tovább fűzi az eddig is felettébb csavaros történeti szálat, miközben megint olyan helyekre kalauzol el bennünket, ahová csak a legjobb horror-regények lapjain át juthatunk. Az epizód eleve télen játszódik. A kietlen, fagyos táj és a hószállingózás nagyon sokat ad hozzá a hangulathoz. Apróság, de nekem nagyon tetszett, hogy még arra is ügyeltek, hogy a hó ropogjon hősünk léptei alatt. Kaufmann mentorának háza újabb hátborzongató helyszín, titkos ajtókkal, bizarr szoborparkkal és megannyi rejtéllyel.
A téli táj felettébb hangulatos!
Akad benne egy jókora szoba, tele könyvekkel és a közepén egy kandallóval. Itt találhatunk egy kinyitható földgömböt, tudjátok, olyan amilyen minden valamirevaló kalandor szobájában alapkellék. Össze kell rendeznünk egy utazást megörökített naplóbejegyzés alapján, hogy a professzor merre járt. Na, ezzel az egy logikai feladvánnyal mondjuk megszenvedtem. Már az elején eléggé félreértelmeztem, és végig rossz nyomon haladva próbáltam megoldani, aminek csak az lett az eredménye, hogy még jobban belezavarodtam. Pihentettem is a játékot egy napig, majd másnap újult erővel és tisztább fejjel megint nekiveselkedtem - immár sikeresen továbbjutva. Bejárhatjuk a házat pincétől a padlásig, miközben rengeteg titokról lehull a lepel. Később pedig ellátogathatunk a kis Wickport faluba, ahol a helyi krimóban igencsak érdekes fejleményekre jöhetünk rá, egy egykori hajóskapitány meséiből. Innen utunk egy nem messze fekvő, öreg temetőbe visz. Itt találkozhatunk egy titokzatos idegennel aki a szikla széléről elmélyedten tanulmányozza a tengert. Ha szóba elegyedünk vele, kiderül, hogy áll egy öreg, misztikus ház a távolban. Elhagyatottnak látszik, de régi tragédiák és sötét titkok gyötrik máladozó falait.
Az ősi barlang ősi titkokat rejteget
Hol találkozhattunk hasonlóval? Hmm... Azt hiszem ennél a résznél nem csak nekem ugrott be Lovecraft "A különös, magas ház a ködben" novellája. Természetesen ellátogatunk majd eme rejtélyes házhoz, ahol az utolsó puzzle-t is megfejtve megnyílik a mélybe vezető titkos járat. Odalenn a csontig hatoló borzalom vár ránk, egy iszonytató barlangi labirintus képében. Egy megtépázott feljegyzést követve ugyan be tudjuk lőni a viszonylagos pontos irányt, azonban jó sokat fogunk bolyongani idelenn. És ezek után a The Last Door elkalauzol minket a rémálmok legsötétebb veremébe, egy ősidők óta a barlang mélyén álló templomba, ahol végre rábukkanhatunk az Ajtóra. Wakefield lámpásának oltalmazó fényében megbabonázva csodálja a kőépítményt, majd mikor elhatározza, hogy erről minél előbb értesíti Kaufmann-t és elindul visszafelé, hirtelen furcsa hangokat hall maga mögül. Lámpását a sötétség felé fordítva pedig megmutatkozik maga a Rettenet, a túlvilágról származó elképzelhetetlenül torz kreatúra, mely egyenest Wakefield felé ront. És itt véget is ér az epizód. Orbitális nagy cliffhanger a vége, szinte egyből arra ösztökéli az embert, hogy azonnal essen is neki a következő epizódnak. Én pedig így is cselekedtem, a folytatást hamarosan olvashatjátok.
