Igaz, túl sok ok egyelőre nincs az örömködésre. A legutóbbi, 2013-as Delta Machine volt az első olyan Depeche Mode album számomra, amit 2-3 hallgatás után tettem is fel a polcra, ahol azóta is porosodik. Pedig 12 éves korom óta DM-rajongó vagyok, rongyosra hallgattam már az összes fontosabb és kevésbé fontosabb lemezeiket. Az Exciter korszakban kapcsolódtam be, azt az albumot a mai napig nagyon szeretem. És most itt az új dal, a Where’s The Revolution. Vártam, végighallgattam, aztán újra végighallgattam, és konstatáltam hogy ha ilyen lesz a teljes lemez - mely március 17-én jelenik meg, Spirit címmel -, akkor ez nem lesz több mint egy Delta Machine 2.0. Mert a hangzás az dettó ugyanaz, mintha a Ghost és a Corrupt szerelemgyereke lenne, nyakon öntve politizáló dalszöveggel. Azért ez várható volt, hiszen a tagok már Amerikában élnek, adta magát hogy valamilyen módon reagálnak majd az aktuálpolitikai eseményekre. Persze a politizálás nem újdonság a zenekarnál. A ’82-es The Sun and the Rainfall, a ’84-es People are People, vagy a ’86-os New Dress is tartalmazta már ezt az irányt. "Ki hozza a döntéseidet? Te vagy a vallásod? Te vagy a kormányod és az országod?" - énekli Dave Gahan a dalban. A refrénben pedig felhangzik a címet is adó "Hol a forradalom?" kérdés. Hát, zeneileg sehol.
Félek, hogy bukta lesz ez az album. Már a Sounds of the Universe is erősen izzadtságszagú volt, pedig azon még voltak korrekt dalok is (pl. Wrong, In Sympathy, Miles Away/The Truth Is). Azért az némi bizakodásra ad okot, hogy a lemez producere James Ford volt - talán hoz némi vérfrissítést a hangzásba. A külcsínért pedig ezúttal is Anton Corbijn felelt. Március 17-én minden kiderül.
Az albumra az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Going Backwards
02. Where's The Revolution
03. The Worst Crime
04. Scum
05. You Move
06. Cover Me
07. Eternal
08. Poison Heart
09. So Much Love
10. Poorman
11. No More (This Is The Last Time)
12. Fail