Skacok, azt gondolom tudjátok már sokan, hogy az írás mellett zenélek is. Nem verem nagy dobra, de imádok a különféle zeneszerkesztőkkel szöszölni. Persze mindezek mellett írni is nagyon szeretek - már javában készül az új novellám - és hát a rajzolást is erőltetnem kéne, mert ezt is hanyagolom már egy ideje. De most maradjunk kizárólag a zenéknél. Hoztam magammal néhányat:
Kedvenc filmem a Donnie Darko, és belőle az egyik kedvenc jelenetemhez készítettem egy kis home made zenés összeállítást, melyet elsőként töltöttem fel a csatornámra. Ez volt a legelső ilyen próbálkozásom.
Ebbe belevágtam részleteket Ady Endre, "Párisban járt az Ősz" című verséből - Kállai Ferenc adja elő -. Illusztrációként pedig elővettem néhány képet az egyik legnagyobb kedvenc festőm, az orosz-izraeli festőművész Leonid Afremov munkásságából.
Na, ez egy vízválasztó track volt. Hiszen ez alapjaiban véve egy electro-pop szerzemény, így jóval többen hallgatták meg a könnyedebb befogadhatósága miatt. Az ihlet pedig onnét jött hogy újra el akartam kezdeni végignézni a Skins című zseniális angol sorozatot. Anno a 6. évadnál abbahagytam. Mai napig az 1. generáció a legjobb, Tony, Sid, Cassie, Michelle, Chris, stb. Szuper sorozat volt, imádtam.
Pár hónapnyi kihagyás után készítettem ezt a dalt. Ezúttal nagy kedvencem, a '80-as évekbeli szintipop műfaj ihletett meg - és persze a Blade Runner, azaz a Szárnyas fejvadász című sci-fi alkotás híres magyar vonatkozású jelenete.
A '80-as évek szintipopja mindig is nagy hatással volt rám. Eleve a Depeche Mode zenéjén nőttem fel, és bár később igencsak más műfajok felé is fordultam, a szintipop szeretete nem múlt el belőlem. Jól jellemzi mindezt ez a dal is, melynek felénél hallható egy "bridge" (átkötés), ezáltal pedig ez lett a leghosszabb szerzemény, amit eddig csináltam. Nagyon megszerettette velem a virtuális szintetizátorokat.
Íme, egy kakukktojás. Meglehetősen nyugis, ambient-szerű dal, melyet még az elmúlt Karácsonyra készítettem. Dunwich városa ismerős lehet a H. P. Lovecraft rajongóknak, de a dalban nem kell kozmikus rémségeket, tekergőző csápokat meg hasonló rémségeket várni. Ez egy igazi karácsonyi track lett.
Na, és akkor az ultimate legjobb mind közül. Ezzel dolgoztam a legtöbbet, és ez hallható is benne. A glitch hop egy igen különleges műfaj, hasonlít a chiptune-hoz de mégis sokkal nyersebb. Nagyon szeretem ezt a dalt, amelyben Julcsi meglehetősen szabadszájú, Jutkát meg majdnem elcsapta a szuperkocsi.
