A képregények közül nekem mindig is Batman volt a kedvencem. Gyerekkoromban rengeteg számot elolvastam - néhány a mai napig megvan -, és teljesen odavoltam értük. Talán a legjobban a világ tetszett, amiben játszódik. Ez a gótikus, kísérteties, leginkább a '40-es évekből táplálkozó Gotham City sokkal jobban bejött mint mondjuk Metropolis. Szerettem volna hozzá kapcsolódó játékokkal is játszani, de nem sok rémlik nekem a múltból. Talán egyszer toltam egy PSX-re kiadott, leginkább az Animated Series-t alapul vevő játékot de már nem igazán emlékszem rá. Aztán jött az Arkham Asylum, amit a mai napig a valaha készült legjobb Batman játéknak tartok.

A Rocksteady Studios alázattal nyúlt a Denevérember történetéhez. A fejlesztők a sztorit ugyanis a képregény-sorozatra alapozták és annak rendje és módja szerint meg is hívták a Batman-széria legnagyobb alakjait. Paul Dini (Batman: The Animated Series, Batman Beyond) fogta, és bőröndjébe gyömöszölte összes ötletét egy remek sztorihoz, hogy megalkossa a forgatókönyvet. Kevin Conroy és Mark Hamill is azonnal igen-t mondtak a felkérésre, a grafikus csapat pedig a DC-ből kivált rajzolókkal erősített. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy tisztességes Batman-kaland születhessen, és ez meg is történt. Semmit nem apróztak el.

A kerettörténet szerint Batman elfogta Joker-t és az Arkham szigetén lévő Arkham Elmegyógyintézetbe szállítja, hogy ott Quincy Sharp igazgató gondjaira bízza. Joker azonban hónapok óta tervezte saját elfogatását és szökését, melynek célja nemcsak az elmegyógyintézet és Arkham szigetének teljes megszállása, hanem Gotham városának leigázása is. Joker tehát rövid úton, Harley Quinn segítségével megszökik és kezdetét veszi a normál nehézségi szinten mintegy 12-15 órányi üldözés. Batman segítségére Gordon rendőrfőnök deréktól lefelé béna lánya, Barbara, azaz Oracle lesz, akivel rádión tartja a kapcsolatot: leggyakrabban ezek a beszélgetések és a hozzá kapcsolódó felfedezések lendítik előre a történetet.

Még emlékszem, mekkora élmény volt rögtön a játék legelején bekísérni Joker-t az elmegyógyintézetbe, majd átélni a szökését, a káoszt és a tudatot, hogy mi is be lettünk zárva a rosszarcokkal. A szigetet ugyanis lezárják, és csupán akkor oldja fel a város a blokádot, ha sikeresen véget vetettünk a rögtönzött börtönlázadásnak. Az Arkham Asylum kapcsán amit rendre kiemelnek a tesztek, az a harcrendszer. Jogos, hiszen ennyire könnyedén kitanulható, ám mégis kombókra építő bunyókat korábban nem láthattunk ilyesféle játékokban. Emellett pedig a játékmenet is nagyon adja. Én az akciójátékokban mindig is inkább a megfontolt, lopakodós haladást preferáltam - sosem a rambózást. Az Arkham Asylum pedig ezüsttálcán kínálja a taktikus, a lopakodást előtérbe helyező, a különféle terepadottságokat kihasználható játékmenetet. Szellőzőkben kell kúsznunk, vagy a magasban kell használnunk akrobatikus képességeinket, hogy célpontok fölé kerülve likvidáljuk őket. Rájuk ugorhatunk, fellógathatjuk őket a magasból, esetleg a későbbiekben falakat robbanthatunk rájuk. Fegyveresek ellen pedig nem ajánlott kézitusába keveredni.

A grafikai megvalósítás nekem nagyon bejött, szinte egy az egyben visszaadta azt a képi világot, amelyet annyira szerettem a képregényekben. Az Arkham Elmegyógyintézet eleve egy baromi ijesztő helynek tűnik már az első másodpercekben is: sötétbe burkolózik, körülötte korhadt, égbe karmoló fák és a háttérben megvillanó villám miatt hirtelen láthatóvá válik az egész komplexum - hidegrázós pillanat. A zenéért az a Nick Arundel és Ron Fish páros felel, akik már a God of War szériával bizonyítottak. Az orvosi részleg kísértetiesen elborult sikolyokkal és hörgésekkel próbálja tudtunkra adni, hogy itt bizony hatalmas szenvedések voltak korábban. A pár sarokkal arrébb fekvő, kísérteties kúriában pedig igazi kastélyban érezhetjük magunkat, ahol legtitkoltabb rémálmaink kelnek életre.

A grafikus csapat a főbb szereplőknek külön színtónust adott: Batman detektívmunkájánál minden kékben pompázik - a használható tárgyak narancssárga színűek, a sima ellenfelek világoskékek, a fegyveres bűnözők pirosak. Poison Ivy támadásakor a sziget liláspiros színben tündököl, Killer Croc barlangja barnás-fekete, Joker pedig zöldes-lilás színbe borítja a szigetet. A Denevérember kialakítása is megér egy mondatot, ugyanis a 2002-2003-ban készített 12 részes Batman: Hush képregénysorozat ihlette. Minden apróságra odafigyeltek, például ahogy haladunk előre a játékban, Batman ruhája úgy amortizálódik: kiszakad, koszossá válik, stb. Ez is jópofa. Illetve került egy beszédes easter egg az egyik titkos szobába:

Ezzel tulajdonképpen már belógatták, hogy egyértelműen lesz folytatás. Lett is, méghozzá a Batman: Arkham City személyében, ami még nagyobb sikereket ért el mint az Arkham Asylum. Köszönhető volt ez magának Arkham City-nek, egy mesterségesen kialakított börtönvárosnak, mely jóval nagyobb nyílt terepet biztosított a játékosoknak a kalandozásban. A sztori is nagyon komplex lett, már a beharangozó előzetesekben elhangzott hogy Hugo Strange bizony tisztában van Batman személyazonosságával és ezt nem rest ellene felhasználni. Nagyobb, hosszabb, összetettebb lett a 2011-ben megjelent Arkham City, amire csak a 2015-ös Batman: Arkham Knight tudott rátenni néhány lapáttal. Mondjuk volt közben egy Arkham Origins is, de az sokkal inkább érződik egy 12 órás DLC-nek.

A választék széles, de nekem speciel az örökös kedvencem mindig az Arkham Asylum marad. Ez még nem volt annyira open world, nem volt annyira sandbox, mint a későbbi folytatások. Ellenben egy olyan erős sztorival vett le a lábamról, amire a Grant Morrison és Dave McKean -féle Batman - Arkham Elmegyógyintézet képregény óta vártam. És hiába a Nolan -féle filmek, hiába Ben Affleck mogorva, szakállas Denevérembere, nálam még mindig a Tim Burton -féle verziók tetszenek a leginkább, mert ezekben még megvan az a gótikus, kicsit meseszerű környezet, amit a cikk elején is említettem. Az Arkham Asylum viszont pont ezt adta nekem. Telibe talált Batman hangulat, amely az elejétől a végéig magával ragad, anélkül, hogy akár egy pillanatra is unalmassá válna. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, ma már szinte fillérekért hozzá lehet jutni. Én magam is potom 1000 Ft-ért vettem meg PlayStation 3-ra, de újgenerációs konzol-tulajoknak a Batman: Return to Arkham HD Collection is jó vétel lehet, ha nem figyel a polcukon még Batman játék.