Sosem szabad leírni a flash-játékokat. Korábban, az internet hajnalán, ezek még tényleg csak a puszta szórakoztatás miatt születtek. Ugrálós platformerek, 2D-s autóversenyek és lövöldék, és megannyi logikai flash játék színesítette a palettát. Azonban az idő múlásával ebben a műfajban is kialakult egy olyan halmaz, melyek résztvevői nem csupán a szórakoztatásra mennek rá, hanem a történetmesélésre és a mondanivalóra. A One Chance is ilyen, a világvége nyomasztóan komor ábrázolásával.
Első nap még minden nyugis...
Mi történne ha egy nap kiderülne, hogy a világ óhatatlanul a vég felé halad? Ez már önmagában is egy érdekes kérdés, de ebben a játékban sikerült a különféle zombi-vírusok és UFO-támadások helyett egy nagyon is földhözragadt teóriával előállni: tudósok egy csoportja létrehozza a rák ellenszerét, mely a levegőben terjedve bejut minden élőlény szervezetébe, és ott elpusztítja a daganatos sejteket. Igen ám, csakhogy hamar kiderül hogy az ellenszer nem csak a mutáns, hanem az élő sejteket sem kíméli - pár napon belül a fél emberiség kihal. És persze nem csak az emberek, hanem az összes élőlény is a Földön. Az életnek tehát annyi, lefőtt a kávé.
A játék főszereplője az egyik tudós, akit mi irányíthatunk. A címben szereplő one chance nem véletlen, ugyanis tényleg csak egyetlen lehetőségünk lesz végigjátszani a játékot. Nincs checkpoint, nincs Load Game, ha egyszer elkezdtük, akkor csak is a mi döntéseinken múlik hogy mi lesz a végkimenetel. Felébredünk reggel a szobánkban, szerető feleségünk és kislányunk mellett. Elköszönve tőlük a ház előtt elolvashatjuk az aktuális híreket az újságból, majd indulhatunk dolgozni. Persze az első nap még semmi kirívó nem történik, ünnepelt tudósokként fogadnak bennünket. Ez betudható egyfajta tutorialnak is. A játék lényegi része a második nappal veszi kezdetét, mikor kiderül hogy az ellenszer valójában egy halálos vírus. Most abba ne menjünk bele hogy ez a teória több sebből vérzik, például a Föld teljes lakosságának elpusztításához nem napok, hanem minimum hónapok kellenének. A játék inkább az emberi oldalát próbálja bemutatni az eseménynek, főszereplőnket irányítva minden egyes nap lehetőségünk nyílik a megoldás egyre elkeseredettebb keresésére.
Pixel erotika!
De az a szép ebben a játékban hogy felkínál több alternatívát is. Nem kötelező nekünk minden nap a laboratóriumban elszántan kutatni az ellenszer ellenszerét, helyette mondjuk elmehetünk hetyegni a kolléganőnkkel aki szeretne még egy utolsót kefélni velünk mielőtt minden elpusztul. Igen ám, csakhogy ennek a családunkban lesz meg a böjtje. Ha ezt az opciót választjuk, feleségünk elhagy és viszi magával a kislányunk is. Jónéhány lehetőség adott, a játéknak pedig értelemszerűen több befejezése van. De felkészítek mindenkit: egyik sem lesz vidám. Van itt minden, az öngyilkosságtól kezdve a bekattant, késsel hadonászó kollégán át a már említett megcsalásig, a végén pedig akkora gyomrost visz be a játék, hogy utána ember legyen a talpán aki képes vidámnak maradni. A grafika nem túl szép, mondjuk akinek nincs baja a pixel art stílussal, az nem fog behányni tőle. Azért tegyük hozzá hogy ezt a játékot is egyetlen ember készítette. Még egy klassz zenei betét is belefért, azon meg is lepődtem. A hangulat maga borzalmasan nyomasztóvá válik a játék vége felé, depressziós, komor, szomorú - pont olyan amilyennek lennie kell az eljövendő utolsó napok tükrében.
Jól gondoljuk meg, mit választunk
Nincs New Game felirat a játék végén. Ha egyszer végigvitted akkor nem állhatsz neki újra. Esetleg megnézheted a többi befejezést videókból vagy ha nagyon akarod, másik webböngészőből újra nekifuthatsz a próbálkozásnak, de nyilván nem ez volt a készítő célja. Inkább az hogy egyszer végigtold és elgondolkodj rajta. Tapasztald meg hogy milyen súlyos következményei vannak a döntéseidnek, még az élet utolsó óráiban is, mérlegelj és gondolkod végig, mi számít. Negyed óra alatt lazán végigjátszható ez a kis gyöngyszem és természetesen teljesen ingyenes. Én mindenkinek melegen ajánlom:
