A legenda szerint a Parime nevű tó partján állt egy város, Manoa del Dorado, amelynek házait aranylemezek borították, kövezete pedig drágakövekből állt.
A játékot fejlesztő Naughty Dog neve korábban a Crash Bandicoot, avagy a Jak & Dexter kapcsán lehetett ismerős (aztán letették az asztalra a PS3 generáció ékkövét a The Last of Us személyében). Aki ismeri ezeket a címeket, az tisztában lehet vele hogy a csapat otthonosan mozog az akció-platformerek terén. Az Uncharted Drake's Fortune pedig ízig-vérig akció-platformer lett, méghozzá nyakon öntve egy zseniális történeti szállal, emlékezetes karakterekkel és olyan gördülékeny – egyébként TPS nézetben zajló – játékmenettel amely mellett egyszerűen nem tudjuk letenni a kontrollert és hirtelen azon kapjuk magunkat hogy már több órája játszunk és ránk sötétedett. Ja igen, az akkoriban csúcskategóriásnak számító grafikáról már nem is beszélve! A sztori egyébként Sir Francis Drake expedíciója körül forog aki pár száz évvel ezelőtt minden valószínűség szerint rábukkant a híres El Dorado városára.
Igen, az ''Aranyvárosra'' amely a dzsungel mélyén fekszik és megannyi kincset rejt. Ennek a nyomában jár az ifjú kalandor, Nathan ''Nate'' Drake is aki barátaival (a régi mentor Victor Sullivan és az oknyomozó, kotnyeles riporter Elena Fisher) elszántan követi Francis Drake útvonalát és nyomait, a mesés kincs reményében. Igen ám, de erre a kincsre nem csak ők áhítoznak! Útjuk során megannyi ellenféllel meg kell küzdeniük és a kaland végén bizony már bekúszik a képbe a természetfeletti is. Túl sok mindent nem szeretnék elárulni a sztoriról, legyen elég annyi hogy El Dorado kincse olyasmit tartalmaz mint a Frigyláda...csak sokkal-sokkal gonoszabbat. Aki birtokolni tudja, az a világ urává válhat. Tudom hogy kicsit klisés de egy kalandfilmbe tökéletesen beleillő sztorival operál az Uncharted és minden egyes momentuma annyira vérprofin ki van dolgozva hogy életre szóló kalandot biztosít még egy kezdő játékos számára is. Én anno csak kapkodtam a fejem hogy mennyire pörög a játékmenet. Hol heves tűzpárbajokba keveredünk, hol egy száguldó jeep hátuljáról golyózáporozunk, hol pedig ősi romokra mászunk fel a továbbjutást keresvén.
Nagyon hangulatos volt az is mikor egy dzsungelbéli vízesés tetején megfeneklett II. világháborús tengeralattjáróba kellett bemászni, avagy mikor ősi sírokban és kazamatákban kellett logikai feladványokat megoldani ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Az Uncharted remekül ötvözi az adrenalin-dús akció, a platformer (mászkálós/ugrálós) és a logikát igénylő részeket. Emellett pedig kellőképpen nehéz (még Normal fokozaton is), akad benne rengeteg gyűjtögethető kincs (a Tomb Raider esetében ezek voltak a reward-ok) és a tényleg nagyon szép grafikán kívül a hang/zene szekció is remekül el lett találva. A Nate-et megszólaltató – és egyébként több tucatnyi játékban szinkronmunkázó – Nolan North annyira lazán és maximális beleéléssel kelti életre a karakterét hogy öröm hallgatni. Szerencsére az átvezetők mind nagyon filmszerűen lettek megoldva, sokszor lehet elmosolyodni (sőt, felnevetni!) egy-egy remek poén hallatán. Ergo a humor is nagyon ott van a cuccban de a könnyed kalandozás a játék vége felé haladván már kissé átvált ''sötétebb'' színezetűvé. Ugyebár említettem a természetfelettit amely megjelenik és testet ölt a végjátékban, azonban ez így teljesen korrekt. Ennek hatására még misztikusabb és nagyszabásúbb lesz eme kaland. A mai napig abszolút megállja a helyét hiszen mérföldkő a videojátékok történelmében. Kihagyhatatlan kaland amelybe érdemes belekóstolnia minden PS3-konzol tulajdonosnak aki kedveli az Indiana Jones -szerű hangulatot és valaha is játszott kalandor-régészprofesszorosat a kertben.
