A 2003 és 2011 között húzódó iraki háborúról filmet forgatni kényes téma. Nagyon könnyű átesni vele a ló túloldalára. Ha a hitelességet feláldozzák a pátosz oltárán, akkor minden bizonnyal egy több díjat is bezsebelő, ámde messze nem hiteles film születik. Erről a témáról már írtam bővebben ITT, most pedig eljött a Sand Castle a Netflix gondozásában és elég rendesen feladta a leckét a jövőbeni iraki háborús filmeknek. Fernando Coimbra - aki a Narcoson edződött - egy remek filmet tett le az asztalra a témában, mely meg sem próbál többnek látszani annál, ami.
És ez egy rohadtul életszagú háborús film.
Matt Ocre közlegény (Nicholas Hoult) ott volt a kezdeteknél, önként jelentkezett szolgálatra. Talán akkor még ő sem tudta pontosan, miért. Hazafias érdekekből? Bajtársiasságból? Vagy egyszerűen csak kellett a pénz az egyetemre? Teljesen mindegy. Mire feleszmélt, már egy csapatszállítón ült. Lelépni viszont már nem tudott. Megpróbált ugyan egy kiskaput: eltörte a saját kezét, bízva abban hogy így hazamehet - de nem. Mire felfogta egyáltalán hol van, már Bagdad ostrománál kuporgott a páncélozott járművek mögött, ellenséges sortűz közepette. Nagyjából itt tudatosult benne hogy mit is jelent ez a háború igazából. "- Meghoztuk a demokráciát!"
A következő feladat egy kicsiny falu, Baqubah megsegítése. Egy amerikai akció során megsérül a falut vízzel ellátó központi vezeték, ezért lajtoskocsival kell naponta vizet szállítani a szomjazó lakosságnak. Igen ám, de a sérült vezetéket pedig helyre kell hozni és erre a feladatra egyelőre csak az ott állomásozó amerikai katonák kaphatók. Persze könnyebb lenne a helyi lakosságból néhány életerős férfit is befogni a munkára, de azok félnek a helyi szélsőségesek haragjától - nem is ok nélkül. Egy kis noszogatás - és némi pénz - fejében mégis sikerül meggyőzni néhány embert hogy segítsenek, de a megtorlás néhányuknál nem marad el. Kicseszett erős jelenet amikor a katonák várják a munkára érkező férfiakat, de azok csak nem jönnek. Egy idő után visszamennek a faluba, megnézni mi történt. És az iskola udvarán ott lóg fejjel lefelé az elevenen elégetett tanár holtteste. Merész film a Sand Castle de a háború borzalmainak bemutatásában nem megy el annyira messzire mint a Redacted - és jól is teszi. Nem akar sokkolni, nem akar felszólalni a háború ellen. Csak bemutatja miként zajlottak a mindennapok a "nyugalmasabb" területeken. Az idézőjel adott, hiszen majdnem naponta megesik hogy rálőnek a lajtoskocsira vagy a kannákkal vízért sorba állók közé puffantanak a szélsőségesek. Aztán elszakad a cérna, és megjön a parancs hogy ezeket a lázadókat fel kell kutatni és likvidálni, minél előbb.
A szereplők kifejezetten jók. Szegény Nicholas Hoult igyekszik ugyan, de az őrmestert alakító Logan Marshall-Green zsigerből lejátssza őt. Ez az ember - azon kívül hogy kiköpött Tom Hardy - egyszerűen minden arcrezdülésében zseniális. Aki nem hisz nekem, nézze meg a Quarry című tavalyi sorozatot amiben a pasas a főszereplő - hidegrázósan meggyőző alakítást nyújt. Aztán itt van még Henry "Acélember" Cavill is aki azon kívül hogy szépen kigyúrta magát és pofaszakállat növesztett, nem sokat tesz hozzá a filmhez. Olvastam hogy pár helyen azzal reklámozták a filmet hogy ez az ő új filmje, pedig dehogy. Jó ha összesen 10 percet szerepel benne, mondjuk akkor teljesen korrekt legalább. A sejkkel történő diskurzusnál az arcára van írva minden. De vissza Nicholas Hoult-ra, hiszen mégis csak ő lenne a főszereplő. Láttam én már anno a Skinsben is hogy ez a srác még sokra fogja vinni, azóta pedig bizonyított is az új Mad Max részben, ahol Nux-ot játszotta teljes beleéléssel. Jó színész, nincs is vele gond. De a már említett Logan Marshall-Green simán ellopja előle a show-t, a közös jeleneteikben is végig uralja a vásznat, Hoult csak asszisztál mellette.
Ezzel alapvetően az a gond, hogy így a film nem lesz az új Szakasz. Pedig néha elég erőteljesek az áthallások, a film vége konkrétan majdhogynem ugyanaz mint a Szakasz emlékezetes nyitójelenete. És hát adva volt minden a Sand Castle esetében is hogy egy klasszikussá váljon, de itt talán direkt nem erre játszottak. Csak hitelesen akarták bemutatni az ott átélt dolgokat és ez sikerült is, hisz Chris Roessner volt katona saját élményei alapján írta meg a forgatókönyvet. Mikor lövöldözés tör ki a filmben, az sem annyira feszült tempójú és pörgős mint a hasonszőrű háborús alkotásokban, sőt, sokszor indokolatlanul hamar rövidre is zárják ezeket, hogy ne menjen el a film egy háborús akciólövölde irányába. Fernando Coimbra biztos kézzel dirigálta végig a forgatást és ez meg is látszik a végeredményen, nem kapunk Oscar hajhászó drámázást, Matt a végére nem egy kiégett, hanem egy kiábrándult katonaként távozik. Nincs felesleges hősködés, csak végtelenül életszagú szituációk. Éppen ezért a Sand Castle abszolút megérdemli az előkelő helyet az iraki háborúról szóló filmek között, melyet magabiztosan ajánlok a téma iránt érdeklődőknek.
