Nem tudom ki hogy van vele, de én gyerekkoromban odavoltam a Conan, a barbár című Arnold Schwarzenegger fémjelezte fantasy kalandfilmért. Tisztára kikészültem tőle elsőre, mikor a gonoszok kinyírták Conan anyját meg egyéb csúnya dolgok történtek szegénnyel. A Conan, a pusztító is tetszett, a Vörös Szonja azonban már nem túlzottan. Aztán jött a Xéna meg a Hercules sorozat és a tévé-kompatibilis fantasy sokkal jobban megfogott. Apropó, Xéna. Az hogy a frászba eshetett meg hogy azzal a flex -szerű köralakú frizbijével mindig úgy tudott pontosan dobni hogy az ellenség torkát azonnal átvágja, de ő mindig sértetlenül elkapta? Ez számomra örök rejtély.
De Xéna megkapja majd a maga Retrospektív ajánlóját, ezúttal nem róla lesz szó. Hanem a Golden Axe nevezetű beat ’em up akciójátékról, melyet tesómmal vállvetve előszeretettel toltunk PC-n valamikor a '90-es évek elején. A játék egyébként épp születésem évében, 1989-ben jelent meg játéktermi gépekre és Sega Mega Drive / Genesis platformokra, egy évvel később pedig jött a PC, Amiga, Atari ST, Amstrad, Commodore 64 és ZX Spectrum változat. Mi már színesben tolhattuk, 256 színben pompázott eme gyöngyszem. Viszont azt már meg nem mondom, hogy került hozzánk. Azt hiszem apám egyik ismerőse tette fel a gépre, vagy hozta el Floppy lemezen. Mindenesetre próba-cseresznye alapon belelestünk, és nem is szabadultunk mesés fantasy világából egyhamar. A Golden Axe ugyanis egyértelműen a Conan, a barbár világát idézi meg, még a választható karakterek között is feltűnik a Schwarzeneggerre erősen hajazó barbár. Én pedig mindig vele mentem.
Az alapok természetesen a Double Dragon stílusán nyugszanak, enyhe Dragon Quest utánérzéssel, azonban sokkal de sokkal pörgősebb játékmenettel, melyben rengeteg kihívás rejlik. Ehhez hozzá vették még a mágia használatát, meg persze a választható karaktereket, mely nagyon sokat dobott a hangulaton. Oké, mondjuk ha egyedül csak a barbárral lehetett volna tolni, engem akkor is megvett volna kilóra a játék. De erre az opcióra meg ott volt a Barbarian, például. A sztori egyébként meglehetősen bugyuta, de mégis ki akarna egy ilyen cuccnál Tolkien -szintű történetet? A lényeg az hogy az időszámításunk előtti időkben járunk, mikor még nem volt ritka dinoszaurusz hátán lovagló amazonokat látni. Ekkor lép a színre a trónbitorló Death Adder, akinek feltett szándéka a Golden Axe nevű emblematikus fegyver elpusztítása, ezáltal a teljes emberiség rabigába hajtása. Foglyul is ejti Yuria birodalmának királyát és annak lányát, azonban azzal nem számol hogy a vidéken akad egy maroknyi hős, akik készek csatába vonulni az elnyomás ellen.
Első lépésünk a három karakter közül kiválasztanunk a számunkra legszimpatikusabbat, akik mind más-más tulajdonságokban jók. Ax Battler a klasszikus barbár a fantasy könyvekből és filmekből, aki először ráver valaki fejére egy jókora fejszével, csak aztán kérdez. Gilius Thunderhead, a törpe, méretes csatabárddal ritkítja az útjába akadó ellenfeleket, Tyris Flare, az amazon, pedig gyorsaságával és tűzmágiájával teszi ugyanezt. Kedvünkre kombózhatunk is, ha akarjuk felkapjuk az ellenfelet és elhajítjuk a pálya másik végébe, ha pedig úgy tartja kedvünk akkor a mágiát hívjuk segítségül. Ehhez manára lesz szükségünk, melyet a random megjelenő kék manóktól tudunk beszerezni. Meg kell csapdosni őket és máris eldobják a kis kék üvegcséket. Az életerővel azonban már nincs ennyire könnyű dolgunk. Azt ugyan néha kajákkal picit vissza lehet tornázni, azonban mindössze három egység áll rendelkezésünkre és meglehetősen vigyázni kell rá mert ugyan van annyira kegyes a játék hogy ha lenullázzuk, ad még három continue lehetőséget, viszont a nehézségi fokozat miatt ez ne nyugtasson meg senkit. A Golden Axe ugyanis nehéz. Nagyon nehéz. Még ketten játszva is képes megizzasztani az embert hiszen az erősödő ellenfelek hordáit igazi kihívás legyűrni.
És ha már szóba kerültek az ellenfelek: akad belőlük néhány, a paletta igen színes. Jönnek óriások, csontvázak, színes páncélba bújt méretes lovagok, a végén pedig nemezisünk, a gonosz Death Adder is tiszteletét teszi. Nekünk támadnak kardokkal, buzogányokkal, bunkókkal és némelyik nem is a saját lábán hanem valamilyen hüllő-szörnyetegen érkezik. Azonban ezekről leverve az ellent, megkaparinthatjuk a lényt aki utána minket fog szolgálni. Öklelni és tüzet fújni is tudnak, így érdemes kihasználni őket ameddig csak tudjuk. A helyszínek is kifejezetten változatosak lettek: megfordulunk sűrű erdőben, kicsiny faluban, romos erődítményben, palotában, de még egy hatalmas repülő sas hátán is ami nekem baromira tetszett kiskoromban. Feladatunk hogy végigverekedjük magunkat a pályák végéig és végül eljussunk a végső nagy harcig ahol aztán eldől, mi lesz a sokat látott Yuria birodalmának sorsa.
A PC-s verzióban már helyet kapott egy The Duel mód is, melyben egymással vagy az egyre erősebb ellenfelekkel vívhatunk párharcot, de az Arcade mód volt a legjobb, ahol nagy elánnal ketten vállvetve kellett végigküzdenünk magunkat a célig. Ahogy már említettem, én mindig a barbárral nyomultam. Szimplán csak Conannak hívtam. Ez a karakter az arany középút a játékban, ugyanis egyértelműen a törpe a legjobb a harcban, az amazon pedig a varázslásban. Amikor véletlenül többen is leültünk játszani a játékkal, a többiek mindig a törpével akartak lenni és ma már meg is értem, miért. Varázslásban gyenge, ám harcban a legerősebb. Érdemes kiismerni a karaktereket és ez alapján választani a játék indításakor, mert bizony ha négy-öt ellenfél vesz minket körül, akkor már nagyon rá kell koncentrálnunk a harcra. Minden pálya végén kapunk egy-egy bossfight-ot is, ezeket se egyszerű leverni - nem mellesleg szerintem igazi köcsög módjára csalnak is. De kellő odafigyeléssel és taktikázással legyűrhetőek. A manát érdemes tartalékolni a varázslatok miatt - több mana = erősebb varázslat - és sosem szabad engedni hogy az ellenfelek a hátunk mögé kerüljenek. Ha szakadék van a közelben akkor érdemes lerugdosni őket a francba - főleg a csontikat! - és ha dinoszaurusz hüllő lény akármi háton érkeznek, akkor azt minél előbb elcsaklizni tőlük, majd velük kicsinálni egykori gazdáikat.
Nekem nagy kedvencem volt a Golden Axe. Sőt, a mai napig kedves emlékként él bennem. Mellette olyan neves játékok sorakoztak még a gépünkön mint a Wolfenstein 3D, a Prehistorik 1-2, a Prince of Persia 1-2, a DOOM 1-2, a Lion King, meg még különféle Dizzy játékok, Street Rod, Duel, Aladdin és egy csomó klasszikus. Majd szép apránként írok ezekről is Retrospektív ajánlót. Viszont a Golden Axe ennyivel még nincs kivégezve, ugyanis ezen kívül még két részét mindenképp be szeretném mutatni a szériának, a gyalázatosan rossz 2008-as remake viszont nem kerül bemutatásra. Kifejezetten ajánlom ezt a remek játékot a retró játékok szerelmeseinek.
A játék ingyenes letölthető itt:
