Kezdeném azzal hogy a magam részéről hatalmas Alien rajongó vagyok. Imádom mind a mai napig a '79-es első részt és valamennyire még a másodikat is, dacára annak hogy az már a kőkemény horror helyett jóval inkább az akció-horror irányába kanyarodott el. A harmadik rész már kevésbé tetszett, a negyedik pedig egyáltalán nem. Az Alien vs Predator filmekről mint mellékágról pedig elég talán annyit hogy 2004 környékén - mikor az első kijött - tinifejjel még odavoltam érte de aztán később rájöttem hogy igen nagy hulladék. Az AvP 2-ről már nem is szólva, ami meg egyenesen emberiség elleni bűntett. Aztán 2012-ben jött a Prometheus és itt most időzzünk el egy kicsit. Nekem a Prometheus bejött. Mondjuk én kapásból nem úgy ültem be rá a moziban - természetesen 3D-ben - hogy az előzetes marketing alapján akkor egy új Alien filmet fogok kapni. Nem, Ridley Scott előre lenyilatkozta hogy a Prometheus az Alien előzményfilmje lesz és a xenomorfok kialakulását kutatja.
Mindez az Alien mitológia szempontjából igen is fontos lépés volt. Hiszen már az első film is megannyi kérdést vetett fel: mit keresett az a hajó az LV-426-on? Miért volt tele tojásokkal? Stb. A Prometheus legnagyobb érdeme hogy megkezdte az eredettörténet bemutatását melyet jelen kritika tárgya, az Alien: Covenant csak részben folytat. Persze felmerül a kérdés hogy ha szerepel a címben az "Alien" akkor tekinthető-e ez a film egyfajta Prometheus 2-nek, avagy inkább tényleg az alienek és a horror felé kanyarodik vissza? Sajnos utóbbi valósult meg. A Prometheus kapcsán rengetegen kikérték maguknak hogy hát mi ez a teremtéstörténet maszlag és hol vannak a savas nyálat csöpögtető, sötétből előugró xenók? Ridley Scott pedig meghajlott ezen kérdések előtt és elhozta nekünk őket újra, teljes pompájukban.
2104-ben járunk, tíz évvel a Prometheus eseményei után. A Covenant terraformáló hajó tizenöt fős legénységével, kétezer mélyalvásban lévő telepesével és több tucatnyi embrióval lassan halad célállomása, az Origae-6 felé a végeláthatatlan űrben, mikor egy szerencsétlen katasztrófa miatt hirtelen fel kell ébreszteni a teljes legénységet. A hajót ért károk ellátása közben azonban befognak egy ismeretlen, zavaros adást mely valahonnét a közelből érkezik. Eredetét visszafejtve rátalálnak egy paradicsominak tűnő új bolygóra, mely tökéletesen alkalmas lehet számukra az új életét kialakítására. El is indulnak felé és nem is sejtik, miféle borzalmak várnak ott rájuk. Nem árulok el nagy titkot azzal ha elmondom hogy a titokzatos jel forrása Elizabeth Shaw, a Prometheus egyetlen emberi túlélője. Aki viszont már régóta halott. Helyette viszont megtalálják Davidet, a Prometheusból megismert androidot. A YouTube-ra feltett kisfilmben láthattuk amint Shaw összefoltozta őt, majd elértek egy hatalmas város fölé. Shaw mélyalvásba merült, David pedig továbbra sem hagyott fel a Teremtők utáni kutatással. A Covenant legénysége hamar szembesül az ideálisnak tűnő bolygó halálos veszedelmeivel és csakhamar az életükért kell küzdeniük.
Sajnos az Alien: Covenant túlságosan is biztosra megy. Én nem hinném hogy Ridley Scott eredetileg is ilyen folytatást képzelt el a Prometheushoz. Egyszerűen csak túl nagy volt rajta a nyomás hisz a többség nem egy filozofikus sci-fi eposzt várt újfent hanem liternyi vért és húscafatokat, meg persze a jól ismert xenomorfokat. Mindezt maradéktalanul szállítja is a film, cserébe viszont szinte teljes mértékben háttérbe szorítja a Prometheus által megkezdett univerzumtágítást és misztikumot. Persze a teremtéstörténetet Scott ezúttal sem hagyta ki teljesen, hiszen valamivel ki kell tölteni a két vérengzés közötti időt. A két android, Walter és David (Michael Fassbender zseniális a kettős szerepben) filozofikus beszélgetései rávilágítanak arra hogy David kutatása már rögeszmévé vált és bár ő ugyan tudja hogy őt magát ki teremtette - természetesen Peter Wayland - azonban teremtője teremtőjének kilétét előtte is homály fedi. És amit a bolygón evégett létrehozott, az több mint félelmetes.
Többet a történetről nem szeretnék elárulni. Ugyan megválaszol pár, a Prometheusban feltett kérdést de végig érezhető hogy inkább a vérre és gyilkolásra vágyó rajongók kiszolgálása volt a cél, a megkezdett univerzumtágítás és mitológiabővítés helyett. És hogyha pusztán Alien filmként tekintek rá, akkor bizony felemás érzésem vannak. Mert az egy dolog hogy Michael Fassbender lubickol a szerepben, Katherine Waterston mint Daniels eleinte esendő, folyton rinyáló karaktere fokozatosan nő fel Ripley mellé és a kapitány szerepében Billy Crudup is remekül alakít, de a film az ezerszer látott formulákat ismételgeti. Persze nem véletlen a korhatárbesorolás, az Alien: Covenant iszonyú véres és gusztustalan néhol. Viszont néha a fejemet fogtam a látottakon. Például mikor megint - már nem is tudom hanyadszor - bejátsszák a tojásból előugró, arcra pattanó facehugger jelenetet. Könyörgöm, ezt megint miért kellett? '79 óta majd' az összes filmben benne volt. A xenomorfok cukik, dacára a CGI-nek. Akadnak hátból, hasból, mellkasból, torokból kirobbanó idegenek és kifejlett alakjukban még nagyobb pusztítást visznek véghez a legénység között. Aki hiányolta őket, az most nem panaszkodhat.
Ennek ellenére a film nem félelmetes. Viszont cserébe gyönyörű. Az új bolygó erdős hegyekkel tarkított tájképe azokkal a gyönyörű nagytotálokkal egyszerűen kiáltanak a 3D-ért, számomra érthetetlen hogy miért hagyták ki a filmből hiszen a Prometheus annak idején megkapta. Borzalmasan szépek a színek, a fényelés és a díszletek is teljesen rendben vannak, vizuálisan lenyűgöző látványt fest az Alien: Covenant. A CGI förmedvények elsőre nekem kissé szokatlannak, idegennek (haha, idegennek...) tűntek, főleg hogy úgy pattognak ide-oda mint a ping-pong labda. Talán túl sokat játszottam az Alien Isolationnel ahol amint feltűnt a xenomorf, rögtön fedezékbe kellett húzódnom és bujkálni előle. Itt a xenomorf lazán felcsimpaszkodik egy szállító hajó tetejére és a fejével kezdi el betörni az üveget, nem akar ő már az árnyékban megbújni és onnan hozni a frászt a legénység rettegő tagjaira.
Felemás érzésekkel jöttem ki a moziból. Biztos vagyok benne hogy ez a film is megosztja majd a rajongókat. Lesznek akiknek elegendőnek bizonyul hogy újra itt vannak a klasszikus idegenek akik széttépnek bárkit aki az útjukba kerül, és lesznek akik a Prometheus által megkezdett irányvonal továbbgondolását hiányolják majd. Én is ebbe a táborba tartozom, nagyon örültem volna neki hogyha Ridley Scott inkább egy Prometheus 2-ben és nem egy újrahasznosított Alienben gondolkodik, inkább egy eredeti történetet mesél el. Persze a közönség akarata mindig szent.
