Ez a film minden idők egyik legbrutálisabb filmje. Félre ne értsetek, cseppet sem erőszakos, véres, vagy trancsírozós. Inkább sokkoló. ''Egy történet a szerelemről'' - ez áll a borítón. És valóban, a film tényleg a szerelemről szól. De nem áll meg a beteljesülésnél. Szépen végigveszi az egész folyamatot, a keserű végig. Egy fiatal pár élettörténetét követhetjük nyomon, a megismerkedésüktől kezdve, a házasságon és gyerekvállaláson át egészen a letaglózó végkifejletig. Merthogy happy end az itt nincs. Ez nem egy giccses, nyálas hollywood-i romantikus komédia, amiben a pár a végén megannyi viszontagság után újra egymás mellett köt ki, hatalmas csók és kéz a kézben elsétálnak a vöröslő naplementébe. Itt teljesen más irányba halad a film.
Innentől spoiler!
A Blue Valentine végén - közös gyerek ide vagy oda - a szülők bizony kíméletlenül szétmennek. Szakítanak, elválnak, teljesen mindegy hogyan nevezzük nevén a dolgokat. Szimplán kilépnek egymás életéből. Előtte pedig mi, nézők, végignézhetjük amint az elején még a szerelemtől fűtött kapcsolatuk szépen lassan darabjaira hullik. Amint a szeretkezésekből kiveszik a szenvedély, amint mindennapossá válnak a veszekedések (melyek napról-napra egyre durvábbak lesznek) és amint közös jövőjük álomképe szertefoszlik. Ledöbbentem, egyszerűen ledöbbentem amikor a film végén Dean egyszerűen elsétál és otthagyja a síró Cindy-t és a kislányukat. Vissza se tér többé. Annyira őszinte és kíméletlen az egész jelenetsor, hogy bőven felér egy gyomorba rúgással. Pár szóban a színészekről. A Cindy-t alakító Michelle Williams egyszerre gyönyörű és törékeny, a most már kultstátuszban brillírozó Ryan Gosling pedig élete egyik legjobb, legtermészetesebb alakítását nyújtja a filmben.
Szeretném még kiemelni a vágást mert régen láttam már olyan filmet amelyben ilyen fontos szerep jutott a vágásnak. Az időbeli ugrásoknak ugyanis hatalmas szerep jutott benne. Egyszerre láthatjuk Dean és Cindy fénykorát, amikor még teljes szívből, őszintén szerették egymást és néhány vágással később már azt láthatjuk amint épp torkuk szakadtából üvöltöznek egymással. Zseniális - és számomra klasszikus - az a jelenetsor amikor a remek vágás segítségével egyszerre láthatjuk az esküvőjüket és az utolsó, legdurvább veszekedésüket. Olyan átkozott erős a kontraszt a kettő között, hogy örökre beleég az agyunkba. Kinek ajánlanám ezt a filmet? Nem is tudom, friss szerelmespároknak semmiképp. Olyanoknak akik átéltek már ezt-azt, mindenképp. Egyedülálló fiúknak és lányoknak is. Hiszen mindenkinek érdemes tisztában lennie azzal, hogy mivé is deformálódik a szerelem amikor már kihuny az a bizonyos láng.
Legjobb jelenet: A vége, mert húsba maróan őszinte
