Kissé tartottam ettől a filmtől, mert nagyon sok negatív kritikát olvastam róla korábban. Az eredetihez akkor még nem volt szerencsém, azóta pótoltam. Szerencsére pozitívan csalódtam, mert ez a remake koránt sem annyira pocsék, mint amilyennek beállítják sok kritikában. A sztori egy indokolatlanul idióta és ügyetlen nagyvárosi íróról, Jenniferről szól, aki leutazik vidékre (nagyon-nagyon vidékre) hogy ott csendben és nyugalomban tudjon dolgozni legújabb könyvén (ennyi ésszel biztos csak valami újhullámos vámpíros hülyeséget írhat). Kibérel egy kis erdei vityillót ott ahol még a madár se jár, majd beköltözvén nekikezd az írásnak. Igen ám, de a helyi suttyók szemet vetnek rá és a főgeci elhatározza hogy egyik este meglátogatják a kisasszonyt, nem épp csevegés avagy egy közös grillezés apropójából. A sztori egyébként innentől szerintem sokak előtt ismeretes de simán ki is lehet találni. Betörnek hozzá, bántalmazzák de Jennifernek szerencsés módon sikerül meglépnie és az erdőben pánikolva futkosván éppen az arra vadászó sheriff meg a helyi félkegyelmű elé rohan. A sheriff felajánlja hogy visszakíséri a házhoz és tisztázzák a dolgokat a kanos keménylegényekkel. Igen ám de mikor azok újból feltűnnek, csakhamar kiderül hogy a sheriff is az ő oldalukon áll. Innentől eléggé bedurvul a film. Jennifert mindegyik megerőszakolja, ütik-verik, csaknem megölik. Ezek a jelenetek roppant erőszakosra sikeredtek, nekem speciel ökölbe szorult a kezem amikor elkezdték a megerőszakolós procedúrát. Alapból ez a téma olyan amit ki nem állhatok, de még filmeken sem. A Köpök a sírodra pedig eléggé megrázóan és naturalisztikusan tolja a néző arcába a szenvedést, a mageláztatottságot és a kínkeserves tehetetlenséget. A film legdurvább (és elég hosszúra nyújtott) jelenete ez. Utána, dolguk végeztével, a suttyók a sheriff hathatós közbenjárásával végleg pontot akarnak tenni az ügy végére és nekikészülnek agyonlőni Jennifert, aki épp botladozva, magát vonszolva próbál menekülni. Óriási mázlija van azonban hogy még pont fel tud érni egy hídra ahonnét aztán a sebes sodrású folyóba vetheti magát. A sheriff meg a többiek káromkodnak és égre-földre keresik őt de sehol sem lelik meg. Elkönyvelik hát hogy megfulladt, vagy széttépték az aligátorok. Eltelik egy hónap. Látszólag minden visszaállt a normális (?) kerékvágásba. De akkor furcsa dolgok kezdenek el történni. Meglehetősen furcsa dolgok.
Oké, tisztázzuk: Jennifer nem hal meg és nem tér vissza a sírból, hogy hófehérre meszelt arccal, kísértetként álljon bosszút az őt megerőszakolókon. Bosszúhadjárata azonban így is kibaszott hatásos. A film második fele ugyanis klasszikus, nyers torture porn. A lelkileg teljesen összetört és kifacsart nő egyenként áll bosszút az összes férfin aki megerőszakolta, és pozitívuma a filmnek hogy ezek a halálnemek valami iszonyatosan durvára sikeredtek. Semmit nem akarok elárulni mert sokkal hatásosabb ha megnézitek. De készüljetek fel a sok ''anyád!'' és ''baszdmeg!'' felszisszenésekre mert a készítők bizony nem fogták vissza magukat. Méltó büntetést kap mindegyik suttyó de a legjobban talán pont a sheriff jár pórul. A Köpök a sírodra ugyan nem egy kiemelkedő alkotás, viszont vannak elvitathatatlan érdemei. A merész témaválasztás, a borzasztóan naturalisztikus ábrázolásmód és a szerény véleményem szerint remek fényképezés mind-mind elcipelik a hátukon és emígy még az egyetlen rossz pontját, a szörnyen irritáló és idegesítő főszereplőt is meg tudtam bocsájtani neki. Egy másik színésznővel jobban működött volna, azért. Érdekes módon a többi szereplő tökéletesen illett a karakteréhez. Na mindegy, a lényeg az hogy a Köpök a sírodra még így is egy bőven fogyasztható, durva, megrázó film lett, amely már csak azért is kapott helyet a blogon, mert ez a megerőszakolós téma tényleg olyan amit szívemből gyűlölök és ebben a filmben az erőszaktevők legalább elnyerik méltó büntetésüket. Nem is akármilyen módokon. Egyszer mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást, a jobban sikerült remake-ek táborát gyarapítja.
