Az első The Human Centipede (Az emberi százlábú) film nekem nem tetszett. Baromi lassan indult be, aztán telis-tele volt hatalmas nagy logikai bukfencekkel. Onnantól, hogy a két zsaru kiérkezett az őrült német doki házához, szinte a fejemet fogtam a rengeteg balfaszkodás miatt, amiket véghezvittek. Nem, az első The Human Centipede nem jó film. Ahogyan a harmadik rész sem. A legjobb egyértelműen a The Human Centipede 2, és korántsem a szadizmusa és kegyetlen mivolta miatt. Itt végre van egy értkelhető főszereplő, Martin. Unalmas napjait egy parkolóház alagsorában tölti, ahol biztonsági őrként dolgozik és még mindig a szüleinél, pontosabban az anyjánál él. Pszichésen kicsit zavarodott, hiszen amint az a filmből kiderül, gyerekkorában megerőszakolta a saját apja, akinek a börtönbe meneteléért anyja őt hibáztatja. Martin egy elbaszott, retardált figura aki az egész film alatt egy árva szót sem szól. Rajong viszont az első The Human Centipede filmért, napjában többször is megnézi, maszturbál rá, Dr. Heiter pedig a kibaszott példaképe.
Közben szorgosan gyűjtögeti az áldozatokat a parkolóházban, majd egy elhagyatott raktárépületbe szállítva őket (ezt mondjuk nem tudom hogy nem vette észre senki?) nekikezd a film alapjául szolgáló kísérletnek, hogy majd ő maga állítsa össze a tökéletes emberi százlábút. A torture porn jelleg adott és megfelelően működik is. Iszonyatosan véres és szadista amit Martin az áldozatokkal tesz, hogy műve elkészülhessen. Ő nem sebész - mint filmbéli példaképe, Dr. Heiter -, ezért jobb híján tűzőgéppel, ragasztószalaggal és rozsdás vágóeszközökkel esik neki az operációnak, érzéstelenítésre pedig mindössze egy kalapácsot használ. A film ezen szegmense burjánzik az erőszakban, mikor Martin még meg is dugja kész művét, na, az már nekem is sok volt. De a The Human Centipede 2 igazi báját nem a torture porn jellegénél kell keresni. Martin "családi" élete az, amitől számomra igazán emlékezetes maradt ez a film. Eleve fekete-fehér képi világban játszódik, amitől az egész roppant nyomasztó. Martin egy szót nem szól, csak hallgatja anyja szidalmazásait a vacsoránál vagy a szobájában. Kispolgári élet, szerény körülmények, sötét múlt és még sötétebb jelen - ezek jellemzik mindennapjait. Aztán mikor Martin megöli az anyját, majd a szétvert fejű hullát - amiből még mindig spriccel a vér - beülteti a konyhaasztalhoz és nyugodtan falatozik tovább, na, ott beköszön egy kis David Lynch hangulat. Nagy szó ez egy alapjában véve szar filmnél.
Legkeményebb jelenet: Az operáció
