Zombis horrorfilmekkel már tele a padlás, lassan talán le is szakad. Minden évben kapunk egy nagy kanállal (de inkább lapáttal) ebből a műfajból, természetesen a kiapadhatatlan zombis sorozatok mellé. Most már annyi zombi mászkál a képernyőkön, hogy lassan kezdem tényleg elhinni, hogy megtelt a Pokol és ezek feljöttek közénk. Van már klasszikus, csoszogó, agyra éhes zombi, van sprintelő, fertőzött zombi, a Resident Evil játékokban láttam már gépfegyverrel lövöldöző zombit is, úgyhogy nem mondhatnám, hogy nem elég színes a paletta. Még emlékszem, mikor elmentünk haverokkal a Z Világháborúra. Már annyira tömve volt a mozi, hogy csak az első sorban kaptunk helyet - máig nem tudom, kinek a hülye ötlete volt beülni arra a förmedvényre. A kamera meg végig össze-vissza rángott, mint a második Bourne filmben. Majdnem nézhetetlen volt onnan a film, és utólag újranézve, sajnos nem csak a kamerázás miatt. Pocsék lett a Z Világháború, pedig könyvben az utóbbi idők legjobb zombis alkotása. Kár, hogy a Walking Dead óta a csapból is zombik folynak.
Az élőhalott Gombóc Artúr elégedetten nyaldosná szája szélét a felhozatal láttán, én pedig minden évben várok valami újat, valami nem megszokottat a műfajon belül. Tavaly két film is tudott újat mutatni. Az egyik a Kiéhezettek volt, mely leginkább a The Last Of Us-hoz hasonlóan kezelte a zombiapokalipszist. A másik pedig a Train to Busan, egy dél-koreai horror, mely valami egészen elképesztően jól nyúlt a témához. Az egész krízishelyzetet egy száguldó vonatra helyezi, személyes drámákkal, szerethető - és persze gyűlölhető - karakterekkel, megfelelő feszültséggel, tonnányi élőhalottal és rengeteg hektoliternyi vérrel és erőszakkal. A zsáner szerelmeseinek természetesen kihagyhatatlan alkotás, de a dél-koreai filmek kedvelői is bátran tegyenek vele egy próbát mert az ország legsikeresebb filmje volt 2016-ban és nem ok nélkül. Az utóbbi idők legjobb zombis akcióhorrorja.