GTA Vice City: Mikor először felcsendül a Billie Jean
2003 volt az az év, amikor megkezdtem a gimit. És még ebben ebben az évben jött ki kettő, azóta is nagy kedvenc videjátékom. Az egyik a Max Payne 2 volt, a másik pedig a GTA Vice City, de amíg az elsőbe csupán annyi időt öltem, míg végig nem toltam (muszáj voltam kiszedni belőle az alternatív befejezést is), addig a Rockstar Games '80-as évekbeli gengszter eposzába az open world játéktér miatt sokkalta több időt töltöttem el. A GTA Vice City a mai napig a kedvenc GTA játékom a sorozatban, főként talán épp a retró hangulata miatt, hiszen korábban nem igazán volt példa rá, hogy hawaii ingben csapassuk a pálmafákkal teli tengerparton, neonfényes sztrádákon szágoldozzunk éjjel vagy motorcsónakba pattanva szeljük a habokat. Mérföldkőnek tartom a pillanatot, mikor először kapjuk meg az irányítást és főhősünkkel kocsiba pattanva felcsendül a Billie Jean. Ténleg rengeteg időt tettem bele a Vice City-be, a végén már azon kaptam magam, hogy a saját mp3 zenéimre taxizok a városban vagy egy külső progival saját skineket és kocsikat pakolok a játékba (néhánytól ki is fagyott a cucc). Eszméletlen hangulatos volt bejárni a várost és közben hallgatni a jobbnál-jobb korabeli slágereket. Nekem főként a Flash FM volt a kedvencem, a mai napig hallgatok róla dalokat (pl. Self Control). A Vice City pedig csak akkor került a polcra, mikor eljött a San Andreas.
