Azért klassz dolog a Netflixnek filmet készíteni, mert nem kötik meg a rendező kezét. Szabadon lehet filmre vinni a legvadabb elképzeléseket is, akár durvulásról, akár alpári poénokról van szó. Oké, maradjunk egyelőre az első opciónál. Bizonyította már a Narcos sorozat is - melynek idei évada a 2017-es sorozatfelhozatal egyik legjobbja -, hogy ha erőszakos jeleneteket kell mutogatni, akkor a Netflix nem ismer tabukat.

A Wheelman középpontjában egy sofőr (Frank Grillo) áll, aki piti bűnözőket fuvaroz rablások helyszínére és utána biztonságos placcokra. A legújabb melója közben azonban nem várt dolog történik: telefonhívást kap egy rejtélyes alaktól, aki utasítja, hogy azonnal lépjen olajra és hagyja hátra a két rablót, akik eközben éppen a közeli bankot rámolják ki, de csak miután a pénzt már bepakolták a csomagtartóba. Mert ha másképp tesz és megvárja őket, akkor azok szimplán fejbelövik valahol odébb. A sofőr bepánikol és meg is lép a nem kevés pénzzel, minek köszönhetően az éjszakája kész rémálommá válik. Hamar kiderül, hogy a lenyúlt pénz csupán formális eszköze két, egymással szemben álló maffiának, és a sofőr pont két tűz közé keveredett. Néhány pillanaton belül pedig már nem csak a saját, hanem a családja élete is komoly veszélybe kerül. Ebből pedig már nem tud kiszállni.

A Wheelman baromi jól adagolja a feszültséget. A sofőr magabiztos, higgadt, hidegvérű alak, azonban amint egyre többen vadásznak rá, kezdi elveszíteni a kontrollt. Nagyon tetszetős megoldás, hogy a film legnagyobb részében egy kocsi belsejéből láthatjuk az eseményeket. Az első néhány perc - mikor a sofőr beül a volán mögé, felpörgeti a motort, kipróbálja a váltót, stb. - már megalapozza a hangulatot és erre még csak rátesz néhány lapáttal, hogy a Wheelman végig éjszaka, esőben játszódik. Záporoznak a káromkodások, Grillo pedig remekül hozza a kemény, ugyanakkor a lánya életéért bármire képes sofőrt. A film csak egy helyen igazán véres (akkor viszont nagyon), inkább a feszültségre alapoz, mely a balul sikerült rablás után azonnal rátelepszik a nézőre, és a sofőrrel együtt mi is egyre mélyebbre süllyedünk a kétségbeesés sűrű erdejébe, ahol minden sarkon veszély leselkedik.

A Wheelman jóval izgalmasabb, mint a szintén egy kocsi volánja mögött játszódó Locke és sokkal keményebb, mint a Drive. Jeremy Rush rendező - aki a forgatókönyvet is írta - eddig csak két rövidfilmet és két sorozatepizódot rendezett, de a Wheelman után érdemes lesz rá jobban odafigyelni. A Netflix pedig idén toronymagasan a legjobb saját gyártású filmjeit hozza ki, majdnem havi rendszerességgel. Bele sem merek gondolni mi lesz itt jövőre, mikor is 80 (!!!) saját gyártású filmet készülnek megjelentetni. Mi csak jól járhatunk.