"Egy nap visszanézve, azt mondják majd, hogy én szültem a XX. századot."
Bizony, voltak még idők, mikor Johnny Depp tudott színészkedni. Mikor nem adta el magát holmi ripacsnak, azt gondolván, hogy a színészi képességek abban rejlenek, ha minél változatosabb módokon tud idiótát csinálni magából. Két évvel járunk az Álmosvölgy legendája után, Depp már világsztár. Egyszerre romantikus szépfiú (Csokoládé), drogkereskedő hősszerelmes (Betépve) és alig néhány hónap választja el attól, hogy Gore Verbinski rendező felkérje egy bizonyos Jack Sparrow kalózkapitány szerepére. Egyértelműen ezek voltak Johnny Depp legjobb évei, és ezekhez mérten a 2001-es From Hell drogmámorban úszó nyomozója messze az egyik legjobb alakítása.
A film alapjául Alan Moore 1989-ben megjelent képregénye, az azonos című From Hell szolgált. Sokan Moore máig legjobb munkájának tartják (mondjuk ez a V for Vendetta vagy a Watchmen tükrében elég erős kijelentés), melyet Eddie Campbell fekete-fehér illusztrációi tettek igazán emlékezetessé. A From Hell a legendássá vált Hasfelmetsző Jackről és az általa elkövetett borzalmas gyilkosságokról szól. Ezt adaptálta filmre 2001-ben Allen és Albert Hughes, én pedig még annak idején az HBO-ról felvéve jutottam hozzá. Nekünk sosem volt otthon HBO, keresztanyámék azonban előfizettek rá, úgyhogy amikor láttam a Színes RTV-ben, hogy lesz este egy jó kis 18+-os film az HBO-n, megkértem, hogy vegyék fel nekem. Arra tisztán emlékszem, hogy a film bizonyos jelenetei sokkoltak. 1888-ban járunk, London egyik legmocskosabb negyedében. Ez Whitechapel, ahol mindennaposak a gyilkosságok és az erőszak. A 19. század végére a munkanélküliség elképesztő méreteket öltött Londonban, a terjedő rasszizmus és alkoholizmus hatására egyre több család ment tönkre, gyerekek kényszerültek az utcára és tömörültek gyerekbandákba, míg a sarkokon alig idősebb lányok árulták testüket a napi betevő falatért. Ekkor lépett színre Hasfelmetsző Jack, aki Whitechapel negyedében, a lealjasodott pórnép között különös kegyetlenséggel ölt meg öt nőt.
A történet a mai napig a kriminalisztika egyik fontos alapköve, hivatkozási pont mindazok számára, akik valaha is jobban elmélyedtek a sorozatgyilkosságokban. Szóval a helyzet nem épp rózsás, a macskaköves utakat húgy és szar borítja, füst és pára kering a levegőben, rothadás bűze lengi be a távolban ködbe burkolózó gyárépületeket. Frederick Abberline felügyelő (Johnny Depp) kapja az ügyet, neki kell minél előbb megtalálnia a gyilkost. Azt a gyilkost, aki vélhetően egy szadista elmebeteg, ugyanis sebészi gondossággal távolította el áldozatai belső szerveit. Abberline felügyelő beleveti magát a nyomozásba, de még csak nem is sejti, hogy olyan ajtókon kopogtat, melyek túloldalán magával a Halállal nézhet farkasszemet. Abberline karaktere egyébként nagyon jól lett bemutatva a filmben, és itt visszautalnék arra, hogy ez még az az időszak volt, amikor Johnny Depp tudott színészkedni. Egyáltalán nem tolja túl a szerepét, végig hiteles ópiumfüggő nyomozóként és én amondó vagyok, hogy nála jobban ezt a szerepet senki sem tudta volna ennyire jól előadni. Egyszerűen lerí minden egyes képkockáról, hogy ezt a karaktert rá szabták. Persze ebben a filmben nem csak ő remekel, nekem nagyon tetszett még Heather Graham, Ian Holm, vagy épp Robbie Coltrane (Hagrid a Harry Potterből) játéka is, de egyértelműen Depp viszi a prímet.
A látvány pazar, abszolút jól adja vissza a 19. század végi London mocsokban és különféle testnedvekben fürdő fertőjét, a készítők pedig láthatóan teljes ismeretében voltak az egész Hasfelmetsző Jack gyilkosságsorozatnak (még a neveket sem változtatták meg) és a képregénynek is, hisz visszaköszönnek belőle olyan ismert motívumok, mint például a szőlő. A zene is teljesen korrekt, a stáblista alá pedig zseniális ötlet volt Marilyn Manson - The Nobodies című dala, remekül illik a filmhez. Ugyan magyar szinkronnal már meglehetősen régen láttam, azonban emlékeim szerint kifejezetten jó szinkront kapott a film, amiben Depp szinkronhangja ismét Stohl András lett (bár nekem Hujber Ferenc magyarhangja jobban passzolt hozzá). A From Hell egy méltatlanul kevés figyelmet kapott remekmű. A Hughes testvérek azóta sem alkottak semmi kiemelkedőt (talán csak a 2010-es Éli könyve nevezhető annak) de 2001-ben összehoztak egy pazar képregényadaptációt, mely nem mellesleg a történelem egyik leghíresebb sorozatgyilkosáról szól. Máig hatalmas kedvencem.
