Vigyázzá', spoilerek!
Csak akkor kezdj bele, ha toltad az előző részt!
A Life is Strange: Before the Storm az a játék, aminek első epizódja végén egy könnycsepp futott végig az arcomon és dermedten ültem a kanapén, miközben egy nagyon szépen összeállított montázs futott. A Life is Strange: Before the Storm az a játék, amiről nem hittem volna, hogy ennyire megérint majd emocionálisan és ami elől úgy állok majd fel a legvégén, hogy bevallom magamnak: jobban tetszett, mint az első rész. Mert előítéletes voltam. Másik kiadó fejlesztette, a szinkronhangokkal is volt kavarodás, illetve nem bíztam abban, hogy működhet a játék az időmanipulálós képesség nélkül is - igen nagyot tévedtem. Bőven működik, sőt, olyan erős történetet hoz, amire már nagyon régen láttam példát.
A szökőkútnál az ott bizony Victoria Chase!
Három nagy fröccs lesz, muskotályból!
Most nincs Max, csak Chloe. És persze Rachel. Mármint Rachel Amber. Akivel tudod mi történik a jövőben, hiszen a 2015-ös Life is Strange eleve úgy kezdődik, hogy őt keresi a fél város. És te, te bizony tudod, hogy mi történt vele. De a Before the Storm idején még nem jött el az a bizonyos pillanat, itt még nem történt tragédia. Chloe és Rachel itt találnak egymásra és válnak örök (?) barátokká. Sőt, igazából több, mint barátokká. És bassza meg a Deck Nine, hogy ezt művelik velünk, rajongókkal. Rendkívül közel hozzák hozzánk Rachel-t, akit mi is megszeretünk, együtt nevetünk és együtt sírunk vele, megismerjük milyen ember volt, látjuk a családját, az életét és a kapcsolatát Chloe-val. De pontosan tudjuk, hogy mi lesz a vége az ő történetének. És emiatt bassza meg a Deck Nine, hogy ennyire zseniálisan megalkották ezt a játékot és hogy ennyire zseniálisan értenek az érzelmek átadásához.
Már nem csak a rendszám ad Breaking Bad referenciát
Megnézem jött-e valami az Amazontól
Itt van pár régi szereplő és itt vannak újak is. Max sem tűnt el teljesen, csak szarik válaszolgatni Chloe megkereséseire, aki viszont emiatt is közelebb húzódik Rachel-höz. De mi mind tudjuk, hogy ez a felhőtlen boldogság előbb-utóbb szertefoszlik. Újfent bassza meg a Deck Nine, hogy a játék utolsó képkockáiban reflektál Mark Jefferson-ra, aki ugye a fotós tanár volt az alapjátékban és akiről mind tudjuk, mit tett. Egy érzelmi hullámvasút a Before the Storm, olyan remek zenékkel, hogy 2-3 dal után azonnal rohantam a netre az OST-ért. Közben pedig fel sem tűnt, hogy nincs időmanipulálós lehetőség a játékban, ami márpedig a LiS jellegzetessége. A grafika elmegy. Nem túl szép, de legalább hangulatos. A párbeszédek nagyon jók, érzelemdúsak, közeliek, és nagyon természetesek, nem érezzük úgy egyszer sem, hogy valaki csak ledarálta a felmondandó szöveget és már ment is a dolgára. Külön kiemelném Chloe szinkronját, aki ezúttal ugye nem Ashly Burch, hanem Rhianna DeVries, aki hangját meg motion capture segítségével a mozgását is adta a karakternek és összességében azt kell mondjam (légyszi Chloe-fanok, ne kövezzetek meg!): jobban is áll neki a fiatal lázadó.
Rendet rakni? Ugyan!
Három fejezetet kapunk, de ezek elég tartalmasak és rengeteg mellékfeladat vár ránk. Például rögtön az első fejezetben alkalmunk nyílik játszani egy D&D-féle táblás játékot két geekkel a parkban, ami alsó hangon is egy +20 perces művelet. És akkor ott a lehetőség méterről-méterre bejárni az adott pályaszakaszokat, szétnézni, beszélgetni a többiekkel, vagy olvasgatni a megvizsgálható dokumentumokat, leveleket, e-maileket, stb. Mondjuk akad még egy bónusz epizód "Farewell" címmel, mely Chloe és Max gyerekkorába kalauzol bennünket és tulajdonképpen már a címből kitalálható, hogy mire alapoz: Max távozására Arcadia Bay-ből. Szomorú, de koránt sem annyira emlékezetes epizód, mint a Before the Storm három másikja. Azok tényleg annyira erősek, érzelemdúsak és profin megszerkesztettek - például mindig a legjobb időben csendül fel egy új dal -, hogy vétek lenne kihagynia bárkinek is, aki egy kicsit is szerette korábban a LiS-t. Nálam az első rész fölé emelkedett, ami nem volt nehéz neki. Chloe érdekesebb és összetettebb karakter, mint amilyen Max volt. Rachel miatt pedig az egész játék kap egy szomorú mellékízt, ami mindvégig ott kísér bennünket, egészen a végkifejletig és a szívünk belesajdul. Le a kalappal Deck Nine, le a kalappal!
Értékelés: 96%
