Előadó: Trentemøller
Megjelenés dátuma: 2016. szeptember 16.
Kiadó: In My Room
Műfaj: Alternatív/indie
Jelölések: Danish Music Award for Danish Producer of the Year

Tagadhatatlanul itt az ősz, ami azt jelenti, hogy zenei fronton is itt az ideje a befelé fordulósabb, melankólikusabb dallamoknak, amik jól passzolnak a délutáni záporokhoz és a reggeli hidegekhez. Trentemøller tökéletes előadó erre a célra, Fixion lemeze pedig ugyan már több, mint két éves, én mégis csak most gondoltam úgy, hogy itt az ideje írnom róla. Elég sok lemezzel vagyok így, azaz, hogy rongyosra hallgatom őket, de csak jóval később fogalmazok meg róluk egy írott kritikát. A Fixion is ilyen, már 2016 végén rengeteget hallgattam, emlékszem, baromi hideg, nyirkos idő volt és el kellett mennem hivatalos ügyeket intézni a szomszédos kerületbe. Annak rendje s módja szerint el is tévedtem, és amíg a megfelelő utcát kersve bolyongtam a fanyar őszi levelek illatát magamba szívva, addig a Fixion szólt. A stílus a darkos, depresszív elektronika és a minimalista gitárzene mezsgyéjén mozog, a korábbi, főként elektronikus albumok után itt sokkal jobban megmutatkozik Trentemøller '80-as évekbeli goth és dark wave zenekarok iránti szeretete, a The Cure és a Joy Division hatása például tagadhatatlan, elég csak a gitártémákat meghallgatni. Azt azért nem mondanám, hogy minden egyes dal szomorkás, akadnak pörgősebb tételek is, mint például a River In Me, amin a Savages énekesnője, Jehnny Beth vokálozik, de esküszöm mikor először meghallottam, azt hittem Siouxsie Sioux az. Beth-hez kötődik az album egyik legjobb dala, a Complicated is, ami feszes tempója ellenére egy rendkívül szívfacsaró vallomás. A másik neves közreműködő előadó a szintén dán Marie Fisker, kinek hangját pedig a Redefine, a nyitó One Eye Open, a Spinning és a My Conviction dalokban hallhatjuk. Az egyetlen tétel, ahol igazán felpörög a Fixion, az az instrumentális, inkább electro-punk Circuits, de ahogy 2013-ban a Lost albumnál a Still On Fire, úgy itt is kell egy igazán lendületes dal. Persze jobbára a downtempo és a dark wave dominál, a November például a maga majdnem 7 percével tökéletes aláfestőzene bármilyen őszi sétához, de a már említett, közreműködő előadókkal megtámogatott szerzemények is olyanok, amiket akármelyik '80-as évekbeli, befelé fordulós, cipőbámulós, kísérletező zenekar elirigyelne. Igazi őszi melankólia.

Értékelés: 91%