Az első komolyabb horrorjáték amelyet életemben először végigrettegtem, az a Blair Witch Volume I: Rustin Parr volt, még valamikor 2001 környékén. Teljesen magával ragadott a hangulata, a látványvilága és a baromi creepy története, ami igen szépen kapcsolódott az Ideglelés c. filmhez. Csak sokkal-sokkal később tudtam meg, hogy a játékban számomra fura karakterek (Stranger) és helyszínek (Spookhouse) mind-mind a fejlesztők korábbi játékából, a szintén remek Nocturne-ből származtak. Persze ezek engem már egyáltalán nem érdekeltek onnantól fogva, hogy a főszereplő detektív hölgy betette a lábát Burkittsville - régebben: Blair - koránt sem barátságos városába és kezdetét vette a rémálom.
Azóta megannyi horrorjátékkal játszottam már, de csak néhányra tudnám azt mondani, hogy valóban félelmet váltottak ki belőlem. Az egyik mindenképp az Amnesia: The Dark Descent, mely a mai napig a legnagyobb kedvenceim között van, nem mellesleg pedig bevezetett egy olyan új játékmechanikát (az ellenfelek ellen nincs fegyver, vagy elbújsz vagy elfutsz), ami megszámlálhatatlan hasonszőrű indie horrort fialt és hála a YouTube közösségi felületének, egymás után születtek a facecam ijedezős videók. Ebbe a sorba állt be később a Slender, az Outlast, az Alien: Isolation, de még valamennyire a Resident Evil VII is, bár utóbbinál már erősen érezhető volt, hogy a Capcom új üdvöskéjét VR-készülékekre fejlesztették. Az Amnesia mellett még az Alien: Isolation és később a zseniális Layers of Fear volt képes engem maximális szinten paráztatni, de később már nem sok hasonló programmal találkoztam.
- Hölgyem, egy kis szolizás nem ártana!
Erre jött az AFFECTED: The Manor és 10-15 perc után levettem a szemüveget, hogy nekem ez sok. Rengeteg horrorfilmet láttam már és rengeteg horrorjátékkal is toltam, de az AFFECTED: The Manor kifogott rajtam. Itt olyan szintű zsigeri borzongásban lehetett részem, hogy egyszerűen nem bírtam szünetek nélkül végigtolni - és ezek a szünetek több naposak / hetesek voltak. A cucc az angol Fallen Planet Studios munkája, akiknek ez az első játékuk, de vélhetően nem az utolsó. Mindössze 1844 Ft-ot kérnek el érte, ezt az árat pedig - sok VR-játékkal ellentétben - abszolút megéri. És igen, mivel VR-játékról beszélünk, az élmény elsősorban a VR-szemüvegnek köszönhető, mely tökéletesen működik, ha paráztatásról van szó. Eleve maga a PSVR nagyon korrekt címeket sorakoztat fel a témában (Here They Lie, Paranormal Activity: The Lost Soul, The Exorcist: Legion, stb.) de persze a prímet a szemüveg viszi: ott vagy benn a kísértetházban, a jelenések körülötted, előtted, vagy épp mögötted történnek. Az AFFECTED: The Manor pedig nagyon szépen játszik rá a fokozatos nyomasztása, hogy később kb. ötpercenként jöjjön egy jumpscare, mely kiugraszt minket a gatyánkból.
A tapéta hiányát IKEA faliképekkel kompenzáltuk
Már maga a kezdő menü is nagyon hangulatos (egy kis Resi VII utánérzés), de pár másodperc múlva lassan elkezdünk haladni a ház felé - az ajtó naná, hogy magától kitárul előttünk! -, hogy aztán belépve eldönthessük, merre is szeretnénk indulni. Kapásból két irányba mehetünk, az eltérő útvonalak pedig eltérő meglepetéseket (értsd: hirtelen beijesztéseket) tartogatnak, a játék pedig négy befejezéssel rendelkezik, szóval akinek van hozzá elég bátorsága, az akár újra nekivághat a kalandnak az ending után. Még bátrabban trófea-vadászatba is kezdhetnek, a legfincsibb a "tölts el 2 órát a házban", amihez igazán sok sikert kívánok! A grafikai megvalósítás nagyon korrekt, a lepusztult ház a változó szobákkal leginkább a Layers of Fear viktoriánus korabeli épületét juttathatja eszünkbe, amihez csapjuk még hozzá a remek hangzást, ami ugyan klisékből építkezik (sírás, suttogás, eltorzult zajok és egyéb finomságok), de pont jó helyekre lett időzítve. Nyilván az egész cucc egy hatalmas jumpscare-parádé, nade ha mindez a Layers of Fear esetében működött, akkor itt miért ne? Igen ám, csakhogy ott volt egy igen erős történeti szál is a rettegés mellé, itt jelen esetben ez kimaradt. Helyette mindent a félelemkeltésre hegyeztek ki, a végeredményt látva pedig kijelenthető, hogy a recept bevált.
Ő itt Annabelle eltitkolt fiútestvére
Hatalmas meglepetés volt számomra az AFFECTED: The Manor, mert rendkívül olcsó ára ellenére egy szörnyen jó horrorjáték lett, melynél persze egyértelműen a VR-szemüveg a fő tényező, de én speciel nélküle is simán megvettem volna ezt a programot, mert annyira jól hozzá a klasszikus kísértetházas feelinget és nyomasztást. Zárásképp pedig mi más is állhatna itt, mint The VR Pisti emlékezetes befosása a játékkal való első találkozáskor:
