SPOILERES TARTALOM!
A Narcos a manapság futó egyik legjobb, egyben legrelevánsabb sorozat, amely valaha képernyőre került. Kendőzetlenül mutatja be a kábítószerkereskedelem pénzzel és erőszakkal kikövezett történelmét, informatív, ám egyben rendkívül jól megírt cselekménnyel is operál, hogy az átlag-néző számára is befogadható legyen. A Narcos betekintést enged egy nagyon kényes témába, provokatív jellege miatt pedig világszerte nagy rajongótábort épített ki. Nekem is egyik legnagyobb kedvencem a sorozat, korábban talán a Fargo volt még, ami ennyire elkapott és egymás után daráltam a részeket. Az első két évad a Medellín-kartell híres vezetőjéről, Pablo Escobarról szólt, akit Wagner Moura annyira zseniálisan alakított, hogy öröm volt nézni minden egyes arc-rezdülését, amit a kamera mutatott. Viszont mellette tökéletes választás volt még az Escobar nyomában loholó két DEA ügynök szerepére Boyd Holbrook (Logan, Predator) és Pedro Pascal (Trónok harca) kettőse is. A második évad Escobar bukásáról szólt, ehhez mérten igen feszesre és izgalmasra sikeredett, a harmadik pedig az ő árnyékából kinövő Cali-kartellről. Én azon kevesek közé tartozom, akiknek tetszett a harmadik évad is, szerintem külön kiemelendő Jorge (Matias Varela) játéka, és ahogy az első kettő, úgy a harmadik is szolgáltatott emlékezetes pillanatokat.
A Narcos: Mexico már a negyedik évad a sorban, azonban abból a szempontból megtöri a hagyományt, hogy nem a Cali-kartell utóéletével foglalkozik (onnan már nem is igazán lehetne mivel kitölteni 10 részt), hanem egy egészen új történetet kezd el mesélni, a cselekményt pedig áthelyezi Mexikóba. Aki egy kicsit is tájékozódik a világ ügyes-bajos dolgairól, az tisztában lehet vele, hogy a Mexikóban tomboló drogháború a legvéresebb évében, azaz 2017-ben a statisztikák szerint már több mint 28 689 halálos áldozatot követelt, 36 265 embert pedig eltűntként tartanak számon. Ezek rendkívül riasztó adatok, tekintve, hogy a különféle kartellek erőszakos területszerzési és erődemonstrációi - ezek jobbára brutális kivégzések - száma nem hogy csökkent, de folyamatosan emelkedik. Legutóbb január elején találtak a hatóságok 21 holttestet Miguel Alemán városában, miután két rivális banda, a Zetas-, és a Gulf-kartellek összecsaptak. A drogháború kezdetét 2006. december 11-re datálhatjuk, mikor Felipe Calderón mexikói elnök elhatározta, hogy gátat szabnak a nyilvános drogkereskedelemnek és emiatt több mint 6000 katonát vezényelt Michoacán államba, hogy számolják fel a rettegett La Familia-kartell tevékenységeit. Az akció azonban a visszájára fordult, és olyan mérhetetlen erőszakhullámot szabadított el, ami példátlan a történelemben.
2018-ra a Netflix elérkezettnek látta az időt, hogy szóljon a témáról. Kolumbiát hátrahagyva Mexikó lett a történet központja, főbb szereplői pedig a drogháborúnak megágyazó Miguel Ángel Gallardo (Diego Luna), illetve az ellene foggal-körömmel harcoló DEA ügynök, Enrique "Kiki" Camarena (Michael Pena). Mikor először fény derült a szereplőválasztásokra, kicsit húztam a számat. Diego Luna csupán a Rogue One-ból volt ismerős számomra, és valahogy nehezen tudtam elképzelni egy kartell vezetőjeként őt, mint a szegény ember Han Solo-ját. Michael Pena pedig bár kétségtelenül remek színész, engem a sok B-kategóriás akciófilmjével picit eltaszított a jó oldalán eltökélten harcoló Kiki szerepétől. DE! Miután végeztem az évaddal, beláttam, hogy mindkét színész ideális választás volt a szerepre. Luna visszafogottan játszik, de töketlen, könnyen befolyásolható, ide-oda rángatható kisemberi alakja sokkal emberibbé teszi az általa játszott Gallardo-t, míg Michael Pena rutinból hozza az állandóan falakba ütköző, de csak azért is tovább menetelő ügynököt. Viszont a Narcos: Mexico két legemlékezetesebb alakja mégsem ők, hanem a törtető Rafa Quintaró (Tenoch Huerta) és a jóval öregebb, egyben tapasztaltabb Don Neto (Joaquín Cosíó). Hozzájuk köthetők az évad talán legemlékezetesebb pillanatai is, elég csak a bekokainozott bulizásra, Rafa leszokási kísérletére, avagy Don Neto végzetére gondolni.
A Narcos: Mexico bemutatja, amint a marihuána terjesztéssel magának nevet szerző Gallardo kapzsisága oly mértékben növekszik, hogy átvált a kokainra, ezzel azonban elkerülhetetlenné teszi a konfrontációt a DEA-vel. Itt jegyezném meg, hogy Wagner Moura rajongók mindenképp nézzék meg a "The Colombian Connection" című epizódot, jópár ismerős arc felbukkan benne, mikor Gallardo elhatározza, hogy egyezséget köt a kolumbiaiakkal. A felemelkedésnek persze ára van, szép számmal hullanak a szereplők mindkét oldalról. Mindazok számára, akik áttanulmányozták a vonatkozó Wikipedia oldalakat, avagy jobban odafigyeltek Murphy kommentárjára az első évad harmadik részében, bizony már nem lehet meglepetés, hogy Camarena ügynök nem éli túl a találkozást nemezisével. Ennek végkifejletét rendkívül drámai módon oldották meg az írók, miközben Kiki felesége épp mesét olvas a közös gyereküknek - persze a mese a kontextusa miatt pont témába vág - és a másik épületben a kamera lassan átfordul a kinti, sötét mexikói éjszakára, az a Narcos: Mexico legerősebb jelenete. Nagyon kíváncsi leszek, hogy merre / hogyan viszik tovább a sztorit, az utolsó pár perc egy mindent felforgató hajtóvadászat képét festi fel előttünk - itt végre befut az addig csak narrátori szerepet betöltő, és újabban minden második sorozatban feltűnő Scoot McNairy -, én pedig személy szerint már alig várom a folytatást, mert ha a készítők továbbra is tartják magukat a megalkuvást nem tűrő, erősen explicit, ámde mégis messzemenőkig stílusos történetmeséléshez, akkor új klasszikus van születőben.
Értékelés: 10/10
