Cím: The Dark Pictures: Man of Medan
Fejlesztő: Supermassive Games
Műfaj: Interaktív horrorfilm
Ár: PS Store-on 10.490 Ft

2015-ben az Until Dawn nem véletlenül lett akkora siker. Az edzett horrorfilmes írókkal megtámogatott, tipikus slasher-hagyományokat tovább öregbítő, de azért a tini-horrorok felé is kacsintgató alkotás leginkább az interaktív mozi jellege miatt vált népszerűvé, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy maga a setting mennyire jól eltalált lett. Például a Blackwood szanatóriumban tett látogatástól azt hiszem nem csak az én hátamon futkosott a hideg, a sztori pedig kellőképpen lekötött a végkifejletig, és a bányászok rejtélyes halálának kivizsgálásával, valamint a wendigók megjelenésével egészen korrekt horrorfilmes élménnyé vált az Until Dawn végigjátszása. Más kérdés, hogy a fejlesztők későbbi, The Inpatient és Hidden Agenda - nameg a teljesen másik ligában játszó Bravo Team - névre keresztelt játékai mennyire felemásra sikeredtek, de mikor felröppent a hír, hogy visszatérnek a bevált recepthez és újfent interaktív kalandon dolgoznak, magam is nagyon megörültem. Mindezt pedig még tovább fokozta a kísértethajós helyszín, ami továbbra is eléggé mellőzve van horrorfilmekben (a legismertebb talán A szellemhajó), pedig rengeteg potenciál rejlik benne.

Történet:

A sztori a II. világháború idején indul. Láthatjuk a hatalmas, Medan névre keresztelt hadihajót, melynek rakodóterébe különös koporsókat pakolnak le éppen. Egy Joe nevű bakával némi italozás és egy jól irányzott, kijózanító ütés hatására a gyengélkedőn ébredünk, majd meglepődve konstatáljuk, hogy valami bizony már itt sem stimmel (lásd: halott doki a gyógyszeres szekrényben). Némi bóklászás után rengeteg holttestbe botlunk, akik úgy néznek ki, mintha halálra rémültek volna. Aztán a raktérben mi is megértjük végre, hogy mi történt - a végzet egy pillanat alatt ragad el. Ugrunk az időben, immár a jelenben vagyunk, és egy bátor kis kincsvadász csapat pont kihajózni készül a Csendes-óceánra, mégpedig egy vélhetően lezuhant, II. világháborús repülőgép nyomait kutatva. A bagázsban akad gazdag szépfiú, szerelmespár, ügyefogyott testvér, meg egy vadítóan szexi hajóskapitány is.

Hamar meg is találják a roncsot, és ketten alámerülnek. Közben odafenn némi nézeteltérés támad pár helyi kalózzal, akik látszólag továbbhajóznak ugyan, de legbelül már a bosszút forralják. Éjjel aztán elszabadulnak az indulatok: a csapatot túszul ejtik Jack Sparrow távoli leszármazottai, közben megérkezik egy kiadós vihar is, a kis hajót pedig a fedélzetén lévők legnagyobb balszerencséjére épp a Medan felé sodorja a tajtékzó óceán. Mindenki átszáll, és innen indul az igazi rémálom, mert a legnagyobb szörnyűségeket a hajó belseje rejti.

A Man of Medan története nem légbőlkapott, valóban létezett a valóságban is egy SS Ourang Medan nevű teherhajó, mely 1947-ben leadott egy rejtélyes vészhívást, amit két, a közelben állomásozó hajó is fogott. Az üzenet ennyi volt: "A kapitány és a legénység is halott". Ezután egy sor érthetetlen, kaotikus Morse-jel érkezett, végül az utolsó üzenet, ami elhagyta a Medan fedélzetét ez volt: "Meghalok...". Mivel a Silver Star hajó tartózkodott a legközelebb a Medanhoz, ők indultak először a keresésükre, de ezt később nagyon megbánták. A Medan fedélzetén borzalmas látvány fogadta őket: szerteszét heverő, kicsavarodott holttestek mindenütt, melyek már javában oszlásnak indultak (még egy kutya tetemét is megtalálták!), mumifikálódott arcukon pedig a halálfélelem tükröződött, mely miatt egészen groteszk látványt nyújtottak. Még érdekesebb, hogy amikor el akarták vontatni a hajót alaposabb kivizsgálás céljából, a motortérben váratlanul tűz ütött ki és a Medan egy szempillantás alatt elsüllyedt. A teljes legénység halálának okát azóta is titok övezi.

Játékmenet:

Szinte teljesen ugyanaz, mint az Until Dawn esetében volt. Válaszainkat megválogathatjuk, ezzel pedig hatással lehetünk a többiek belénk fektetett bizalmába, vagy bármiféle emocionális viszonyába irányunkba. Ha például valakivel minden adódó alkalommal összekapunk, akkor az jelentősen a negatív irányba tolja a két karakter között kapcsolatviszonyt, és így könnyen megeshet, hogy egy élet-halál szituációban nem fognak segíteni egymásnak. Ugyanígy megmaradtak a QTE-szekvenciák is, azonban itt már nem árt még inkább résen lenni, mert szorult helyzetben egy-két elhibázott QTE is azonnali halálhoz vezethet - bizony, a Man of Medan nem kegyelmez ilyen téren.

Érdemes minden helyszínt körbejárni, a dokumentumokat elolvasni, a megvizsgálható tárgyakat megvizsgálni, hiszen néha belefuthatunk mondjuk egy késbe, vagy csavarkulcsba, amiket eltehetünk és később még jól jöhetnek. Totemek helyett itt fali festményekből leshetünk bele a jövőbe, bár szerintem ezek feleannyit sem segítenek, mint az Until Dawn esetében, de azért néha nem árt tudni, hogy mi vár ránk a közeljövőben.

Látvány:

A setting tényleg baromi jó! Az elhagyatott (?), oszló hullákkal tömött, berozsdásodott egykori hadihajó remek helyszínként szolgál a megfelelően hátborzongató atmoszféra megteremtéséhez, és bár gyakran a többiekkel együtt járjuk be a borzalmakkal teli szobákat, azért mikor egy-egy karakter elkóborol és egyedül kell mászkálnunk, na, az az igazán félelmetes! Csak úgy, mint az Until Dawn, a Man of Medan is rengeteg horrorfilmes kliséből táplálkozik, szóval hirtelen érkező jumpscare-jelenetekből is kapunk bőséggel.

Nem tudom, hogy a lemezes verzió miatt-e, de nekem gyakran előfordult, hogy adott textúrák csak megkésve töltődtek be (főleg mikor közelebbről kellett megvizsgálni egy-egy felvehető tárgyat), de gondolom ezek majd javítva lesznek. A grafika egyébként szép, a karakteranimációk tökéletesek, és az egész kísértethajós légkör tényleg nagyon pofás!

Hang/zene:

A szinkron teljesen korrekt, ahogy a zene is remekül illeszkedik az adott szituációhoz. A hangokat külön ki kell emelnem, mert bizony egy horrornál ezek rendkívül fontosak a megfelelő beleélés eléréséhez, itt pedig a nyomasztó hangulatot segítik elő. Egy jó gamer füles javallott, de anélkül is abszolút élvezhető a cucc audio oldala, ami igen gyakran játszik a hirtelen éles hangokkal (például mikor a konyhában váratlanul leesik egy lábos), ezekkel is a frászt hozva ránk. Még én magam is megugrottam egy-egy jelenet láttán/hallatán, pedig azt hittem, hogy a kísértetházas Silver Chains után idén már nem lesz olyan, amitől lever a víz.

Összegzés:

A Man of Medan alig 3-4 óra alatt végigjátszható, nekem kicsit több, mint 4 óra volt az egész, de igyekeztem még az utolsó sarokba is benézni, hátha találok valami érdekeset (mondjuk az összes titok így sem lett meg), szóval végül is játékosa válogatja, hogy ki mennyit tesz bele. Legnagyobb hibájának talán azt tudnám felróni - és biztos vagyok benne, hogy ez sokak kedvét elveszi majd -, hogy a halál itt végleges. Én nagyon igyekeztem mindenkit életben tartani, aztán végül pont a kvázi főszereplőt (Shawn Ashmore, ő van a borítón is) sikerült megölnöm egy szerencsétlen ugrás következtében. Itt pihentettem egy kicsit a játékot, mert azért az, hogy ezt semmiképp sem lehet visszacsinálni, egy kissé felkúrja az ember agyát. Értem én, hogy ezzel is azt akarták elérni a fejlesztők, hogy fuss neki mégegyszer (és mégegyszer, és mégegyszer...) az egész kalandnak, hogy lásd, kit hogyan tudsz életben tartani, vagy épp mindenkit megölni, de itt az a fajta "csalás" sem segít, ha a halál pillanatában gyorsan kilépsz a játékból és vissza. Az előrehaladás egy másodperc alatt mentve lett, sajnáljuk báttya, így jártál! Legközelebb talán inkább az elrejtőzést választod majd a futás helyett! Ez komolyan igen frusztráló lett és elvesz az élményből.

Pedig simán meg lehetett volna oldani úgy is, mint a Detroit: Become Human esetében, ahol ha hibáztál is, nem voltál rákényszerítve, hogy mindenáron úgy folytasd tovább a játékot. Bár a fejlesztők ott is azt tanácsolták, hogy a teljesebb élmény érdekében ne nyúlj már hozzá a múlthoz, a főmenüből el tudtad érni, hogy lejátszhasd újra és újra ugyanazt az adott jelenetet, majd folytatódhatott tovább a történet - immár más módon. Sajnos itt ez kimaradt, amiért igen nagy kár, de a Man of Medan még így is a jobban sikerült próbálkozások közé tartozik. A sztori erősen B-kategóriás, a karakterek klisések, hibák akadnak (nem csak a látványban, az online játékban is), a helyszín és az interaktív jelleg viszont elviszik a hátukon az egészet. Olyasmi a végeredmény, mint a gyorséttermi kaja: nyilván a Bábelben jobbakat eszel, de azért betömöd a fejedbe a duplasajtos marhaburgert is sültkrumplival meg kólával, aztán bármennyire is gyér összetevőkből, ízfokozókból, meg mesterséges adalékokból készült az egész, mégis úgy érzed, hogy finom volt. Erősen bízom benne, hogy a The Dark Pictures antológia következő része (a vélhetően boszorkányos Little Hope) valamivel emlékezetesebb lesz jövőre, és bár az Until Dawn sikerét már úgysem fogják tudni megismételni soha, azért néhány remek horrorra még így is futja a Supermassive Games háza tájáról.

Pozitívumok:

- remek kísértethajós setting
- horrorfilmes hangulat
- többnyire szép látvány

Negatívumok:

- textúrahibák
- végleges halál
- túl rövid

Értékelés: 6/10