A 2D-s beat ’em up játékok sosem mennek ki a divatból, és ennek a megállapításnak ékes példája lehet a nemrégiben megjelent Story of a Gladiator is. Hősünk a Russel Crowe –féle filmből ismerős alapsztorival rendelkezik, azaz családját megölik, faluját lemészárolják, ő maga pedig kénytelen elbujdokolni, majd borszagú bordélyok mélyén tervezni vérszomjas bosszúját. Rómában félrészegen tántorogva egyszer csak szembe találja magát a gladiátor-viadalokkal és máris új értelmet nyer élete: beáll ő maga is gladiátornak. A történet nincs túlgondolva, semmiféle kiképzést vagy gyakorlómódot nem kapunk, első alkalommal rögtön bedobnak minket az arénába egy fa karddal, aztán vagy túléljük, vagy sem – a közönség mindkét esetben jól fog szórakozni. Az irányítás sincs túlbonyolítva: az iránygombokon túl eleinte csak a támadásra és a védekezésre korlátozódik, bár később skill-pontok fejében kioldhatunk még futást, bukfencezést, parry-t és speciális támadásokat is (megnyugodhatnak a 300 rajongók, van benne Leonidas –féle rúgás is!). Célunk, hogy minden viadalon mi legyünk az utolsók, akik állva maradnak, amit három arénában, a világ három pontján (Görögország, Afrika és Róma) tehetünk meg. Minden küzdelem után visszatérhetünk a márvány térkövekkel és szőlőlugasokkal szegélyezett római utcákra, ahol különféle boltokban verhetjük el az összeszedett aranyainkat, a shopkeeperek legnagyobb örömére.
Nem csak új fegyvereket, páncélokat és öltözetet vásárolhatunk magunknak, de például az összecsapások alatt ilyen-olyan bónuszt adó ételeket és medálokat, eldobálható gyilkolóeszközöket, egy idő után pedig vadállatot is, ami igen nagy segítséget tud nyújtani a játék későbbi szakaszában. Mert bizony a pályák egyre csak nehezednek, a három bossról már nem is beszélve, akik ha nem vagyunk elég táposak, képesek egyetlen ütéssel a fél életünket levinni. Szerencsére vissza lehet térni korábbi viadalokra, és egy felfejlesztett karakterrel immár játszi könnyedséggel leverhetjük az akkor még nehéznek bizonyuló ellenfeleket is, amiért szép kis summa, illetve XP üti a markunkat. Érdemes is ezt a taktikát kihasználni, mert a legutolsó, római bossra bizony el fog kelleni minden tapasztalatunk, én például addig nem is mentem neki, amíg nem maxoltam ki a gladiátorom.
A rajzolt látványvilág egészen szép, az az egy-egy dallam is egészen hatásos, ami néha felcsendül, viszont hangok terén nincs túlságosan eleresztve a program. Jó példa erre a római utcákon fellelhető kutya és macsek, akikhez ha közel megyünk, ugyanazt az ismétlődő hangot adják ki – a kutya még csak-csak, de a macska roppant idegesítő már ötödik alkalomra is. Ezt leszámítva nem tudnám azt állítani, hogy nem élveztem maximálisan a játékot. Sokszor felidegesített, de minduntalan visszatértem az arénába, hogy csak nekiveselkedjek újra a harcnak és igyekezzek minden szintet a maximális három csillagra megcsinálni. Jópofa, hogy a helyi templomban imádkozhatunk is három görög istenhez, akik szintén hasznos bónuszokkal látnak el bennünket, például pár másodpercre megbénítanak minden ellenfelet, ellátnak minket emberfeletti képeségekkel, vagy épp – és nekem ez volt a kedvencem – egymás ellen fordítják a harcoló gladiátorokat. Hozzáteszem, a 100% sem nehéz, 2-3 óra alatt kényelmesen kiszedhető, csupán minimálisan kell grindolni egy kicsit a végén, hogy minden fegyver meglegyen, illetve hat kivételtől eltekintve az összes szintnél ott ragyogjon a három csillag.
Összességében a Story of a Gladiator egy élvezetes, retro stílusban fogant, de a mai kor igényeihez igazított beat ’em up lett, ami a kb. 3000-3500 Ft-os árát bőven megéri. Ha nem is kap DLC-t a közeljövőben, én nagyon bízom benne, hogy lesz még folytatása, hiszen a mai AAA-kategóriás címek között igazi felüdülés néha találni egy ilyesféle rejtett gyöngyszemet.
