1916-ban járunk, méghozzá Amerika vidékibb, mocsaras, lepusztult részén. Ott, ahol a kietlen földutak és gazzal benőtt, elhagyatott házak mind-mind valami iszonyatos titkot rejtenek. Ott, ahol senkinek sem hiányzó emberi tetemek rothadnak a sűrű erdők közepén, és ahol a horror nem csupán az éjszaka leszálltával merészkedik elő rejtekéből. A 12 éves Jack Garron egy szép napon elszökik otthonról, hogy hegedűjével együtt szerencsét próbáljon egy nagyvárosban (történetesen a lótrágyaszagtól és gyárkéményfüsttől bűzlő Chicagóban), nem mellesleg pedig ráakadjon valódi apjának nyomára. Így találkozik Sammel, aki lány létére fiús ruhákat hord, és ő maga is fiúnak adja ki magát, mert – mint elmondja – nehéz idők járnak az utcán élő fiatal lányokra ebben a városban. Kettejük sorsa épp kezd jobbra fordulni, ám az Amerikai Álom hajkurászásának idilli képe egyik pillanatról a másikra leomlani látszik, mikor a gyerekek összeismerkednek egy rettentő furcsa alakkal, aki otthonába invitálja őket vacsorára.

Ez az alak (akit először Mr. Porterként ismerhetünk meg) egy rémséges kannibál. Állatias ösztöneit azonban kordában tudja tartani, noha a gyilkolásért és az emberhús ízéért égő, csillapíthatatlan vágya minduntalan ott munkálkodik benne, várva, hogy mikor törhet felszínre. Áldozatai nagyrészt elszökött, vagy utcán élő gyerekek, akiket elvarázsol tudásával és szakértelmével, de ami fontosabb: reményt ad nekik egy új, szebb élet lehetőségére. Mikor pedig a bizalom már megvan, egyszerűen megöli őket és eszik belőlük. Jack balszerencséjére útitársául szegődik ennek a kannibálnak, és míg átszelik az Államokat, kettejük kapcsolata egyre szorosabbra fűződik az elkerülhetetlen vég felé vezető rögös út során.

A Severed egyáltalán nem könnyű olvasmány. Scott Snyder és Scott Tuft hétrészes történetére Futaki Attila gyönyörű, színes, életteli rajzai teszik fel a koronát, amik tökéletes illusztrációi ennek a pokoli utazásnak. A Severed nem sokkol (mint mondjuk az ultra-véres Crossed), hanem csak sejtet – de pont emiatt marad emlékezetes. Mr. Porter (később Mr. Fisher) első gyilkosságát sem láthatjuk egy az egyben, viszont szembesülhetünk annak végeredményével, mikor a detektív felkér egy apácát, hogy az azonosítsa a holttestet. Futaki ennél a pontnál jótékony félhomályban hagyja a megcsonkított testet, ám a szörnyűséges tett velejáróit még így is jól kivehetően láthatjuk. Porter/Fisher második gyilkossága pedig nem csupán a sztori szempontjából bír hatalmas jelentőséggel, de dramaturgiailag is rendkívül jól fel lett építve. A pontot az i-re a finálé teszi fel, ahol Jack egy pincében fellógatva vár arra, hogy a kannibál több napon át apró darabokra vágja. Itt egy meglehetősen kegyetlen tortúra után, a kezdő felvezetést folytatva előre ugrunk a ’60-as évekbe, hogy az utolsó képsorok mocskos módon égjenek bele az ember agyába, tudatva velünk, hogy a győzelem elmaradt.