A kísértetházas horror az egyik kedvenc műfajom, már csak azért is, mert ezeknél a filmeknél általában magának a háznak, vagy a benne korábban élőknek (és elhunytaknak) sokkal nagyobb szerepe van, mint a random odatévedő entitásoknak, esetleg mániákus gyilkosoknak. Talán emiatt is mind a mai napig a legnagyobb kedvencem a The Woman in Black (A fekete ruhás nő), melyben a Daniel Radcliffe alakította Arthur Kipps kénytelen szembenézni a Marsh-ház falai között kísértő borzalmakkal. Azóta ha bárhol meglátom a "haunted house" címkét ráragasztva egy horrorfilmre, automatikusan ráterelődik a figyelmem. Pontosan így történt ez a Girl on the Third Floor esetében is, ahol a középpontban már megint egy különös ház áll, ahol korábban szörnyű dolgok történtek.
Ide költözik be Don (CM Punk, ex-pankrátor), hogy renoválja a szobákat, mire néhány nap múlva terhes felesége is csatlakozik hozzá. Rögvest az első pillanatokban feltűnik Donnak, hogy ezzel a házzal valami nagyon nincs rendben: fura fekete lyuk tátong a falon, amibe belenyúlva gusztustalan, szurokszerű anyag tapad a kezéhez, és közben mintha kéjes női nyögéseket is hallana. A berendezés is olyasmi, mintha a viktoriánus érából maradt volna hátra, és ezt csak tetézi, hogy a semmiből jelennek meg például üveggolyók itt-ott. Don egyre furcsább eseményeknek lesz szemtanúja, például meggyőződése, hogy van még rajta kívül valaki odabenn. Ennek ellenére keményen dolgozik, hogy felesége érkezéséig lakhatóvá tegye a helyet, ám egyik nap megismerkedik Sarahval, a csinos szomszéd lánnyal, akivel sajnos félre is kúr lép. Másnap beállít Don egy jóbarátja, Milo, aki segítő kezet nyújt a renoválásban, azonban amint egyedül marad a házban, hamar szembetalálkozik annak torz ábrázatú kísértetével, és innentől fogva Don is egyre mélyebbre csúszik a téboly, a képzelgések, és a Sarah általi szexuális kísértés felé, hogy végül ő is, sőt, éppen betoppanó neje is megismerhessék az igazságot, azaz a ház valódi múltját, és egykori lakójának tragédiáját.
Érdekesség, hogy a filmben teljesen random történnek az ijesztgetések, függetlenül attól, hogy nappal van, vagy éjszaka. Itt a délután kellős közepén, fényes napsütésben is kimászhat egy szellem a pincéből, így sokkal nyomasztóbb az egész légkör, hiszen tudjuk, hogy bármikor történhet valami. Túlságosan meglepődni mondjuk nem fogunk, mivel aki látott már életében horrort, az nagyjából számíthat a következő jumpscare feltűnésére, ám még így is egész korrektnek mondanám az ijesztgetős részeket. Ami különösen tetszett, hogy magának a ház múltjának is van egy kidolgozott története (egykoron bordélyház volt), csak sajnos ezt meglehetősen gyorsan ledarálják, és alig hagynak időt a részletesebb megismerésre. Például mind Don, mind később a felesége találnak egy-egy újságkivágást a múltból, de ezeknél konkrétan meg kellett állítanom a filmet, hogy el tudjam olvasni azokat az infokat, amiket amúgy illett volna elbeszélés formájában is a nézők tudtára adni a 93 perces játékidő alatt. Ettől függetlenül a Girl on the Third Floor az "egyszer bőven megnézhető" kategóriát képviseli, és bár ijesztgetései klisések, én mégsem untam halálra magam alatta. Nem kell túl sokat várni tőle, nyilván jövő hétre már el is felejtjük, hogy láttuk, de mint független horror, egészen tisztességesen helytáll és egy pofás haunted house sztorit kínál nekünk.
