A Man of Medan egy korrekt horrorjáték volt tavaly. Eleve a kísértethajós setting nagyon jót tett neki (ilyesmit korábban nem igazán láthattunk) és bár meglehetősen rövidre sikeredett, a co-op élmény szépen feldobta az egészet. A legvégén pedig kaphattunk egy kis ízelítőt az antológia újabb darabjából, a boszorkányos témát feldolgozó Little Hope-ból, ami most október 30-án napvilágot is látott.
Kevés játékot vártam jobban idén, mint a Little Hope-ot (talán csak a Watch Dogs: Legion és az Assassin's Creed Valhalla versenyeztek vele), hiszen aki követi a blogot, az jól tudhatja, hogy imádom a The Blair Witch témakörét, és a Little Hope bizony már az előzetese alapján is erősen hozta ennek a horror-klasszikusnak a hangulatát. Sötét, vészjósló erdő, boszorkányok, a múltból visszatérő rémségek...ha maga a Blair Witch legújabb feldolgozása felemásra is sikeredett, úgy éreztem, a Little Hope majd kárpótol mindenért - igazam is lett!
Ugyanúgy a Curator (Pip Torrens) kezdi a történetet. Andrew (Will Poulter), Angela (Ellen David), Taylor (Caitlyn Sponheimer), Daniel (Kyle Bailey), és professzoruk, John (Alex Ivanovici) balesetet szenvednek az éjszaka közepén, egy new england-i kisváros, Little Hope közelében. Elindulnak a város felé, hogy segítséget szerezzenek, azonban hamar rá kell jönniük, hogy a hely rengeteg sötét titkot őriz. Az 1600-as évek végén ugyanis jónéhány boszorkányperre került itt sor, melyek többsége borzalmas kínzásokkal és gyilkosságokkal ért véget - a holtak pedig a jelek szerint visszatértek. Még mielőtt belemélyedhetnénk a maroknyi csapat túlélőtúrájába, visszaugrunk az időben, egészen 1972-ig, ahol is egy családi tragédiát kell végigjátszanunk. Hiába minden erőfeszítésünk, a szereplők bizony meghalnak, függetlenül attól, hogy mennyire próbáljuk megmenteni őket. Ez a kis prológus előrevetíti, hogy Little Hope-ban is bármikor instant elhalálozhatunk, ha nem vigyázunk eléggé. Mindezek után kezdődik az igazi cselekmény, immár 2020-ban, mikor nekiindulhatunk felfedezni a várost.
A séma ugyanaz, mint az Until Dawn, vagy a Man of Medan esetében: haladunk előre, miközben levelekből és különféle dokumentumokból összerakjuk a sztori puzzle-darabkáit, néha beüt egy akkora jumpscare, hogy majdnem kiejtjük a kezünkből a kontrollert, elvétve pedig QTE-részekben is helyt kell állnunk. A többféle befejezés itt is elengedhetetlen, és nekem személy szerint kifejezetten tetszett, egyúttal eléggé meg is lepett az a csavar, amit beletettek a végére - ezt így, ebben a formában egyáltalán nem vártam volna. Nagyjából 4-5 óra alatt kivégezhető a Little Hope, még azzal együtt is, ha igyekszünk tényleg minden doksit végigolvasni. A nehézséget kevésbé éreztem vészesnek, mint mondjuk az Until Dawn esetében, végül sikerült is úgy végigvinnem a játékot, hogy egyetlen QTE-részt sem csesztem el, illetve a végére mindenki túlélte. Nálam pedig már ez is teljesítménynek számít.
Egy kicsit sajnáltam, hogy maga a címadó város nem kapott nagyobb szerepet. Főként a környékén fogunk mozogni kalandunk során: erdőket, elhagyatott épületeket járunk be, majd egy leégett családi házban ér minket a finálé. Az 1600-as évekig nyúló visszaemlékezések jópofák, bár értékeltem volna, ha ezekből is kapunk játszható részeket. A hangulat tényleg remek, ez az egész XVII. századi boszorkányos téma nagyon jól ki lett dolgozva, és az itt-ott fellelhető totemek (némelyik pont olyan, mint az ágból font emberek a Blair Witchben) is sokat dobnak az atmoszférán. Tetszett, hogy Little Hope ezekre a történelmi tényekre épült, és hogy úton-útfélen belebotolhatunk a boszorkányperekről szóló könyvekbe, esetleg régi jegyzetekbe a tárgyalásokról, vagy az elhunytakról. A karakterek számomra mind szimpatikusak voltak, egyedül talán Taylor viselkedett a sztori elején indokolatlanul ostobán. Egyetlen egy nagyobb buggal találkoztam csak, mikor vissza akartam tölteni egy későbbi jelenetet, és valamiért a pálya textúrája teljesen eltűnt, így Daniellel szó szerint a semmiben sétáltam. Ezt leszámítva a játék tükörsimán futott, szaggatással, fagyással nem találkoztam. A látvány korrekt, hőseink kidolgozottsága pedig különösképp részletes és fotórealisztikus.
A Little Hope abszolút jó választás lehet mindazoknak, akik szeretnének egy kimondottan jó horrorjátékkal játszani így ősszel, ebben a borongós időben. A co-op mód itt is opcionális, de egyedül is bőven élvezhető ez a hátborzongató kaland. Poén, hogy a gyűjthető mementók (amik megmutatnak egy kulcsfontosságú jelenetet a jövőben) utolsó darabja már a jövőre érkező The Dark Pictures Anthology vélhetóen utolsó részéből, a House of Ashes-ből mutat meg egy részletet - a teljes előzetes pedig a stáblista után látható. A téma iránt érdeklődőknek mindenképp érdemes beruházniuk rá, de azok is bátran tehetnek vele egy próbát, akik csak egy kellemes kis borzongásra vágynak az idei Halloween után.
PRO:
- remek történet, jókora csattanóval
- tökéletes horror-hangulat
- szimpatikus karakterek
KONTRA:
- túlságosan könnyű
- iszonyatosan rövid
