Kedvelem a lassabb, inkább a hátborzongató atmoszférára épülő horrorokat. Nagyon tetszett például mind a VVitch, mind annak német megfelelője, a Hagazussa: A Heathen's Curse. A Sator elég erőteljesen merít ezekből. A történet főszereplője Adam, aki egy sűrű, sötét erdő közepén keres valamit, de nagyon. Egy kisebb faházban húzza meg magát éjszakánként és régi, szebb napokat is látott laptopján minden este kameraképeket vizsgál. Olyan képeket, amiket kinn, a fákra erősített gépek készítenek mozgásra. Adam egy "Sator" nevezetű, démoni lény után kutat, mely állítólag az erdőt lakja és családja több tagjának is megmutatkozott annak idején. Itt amúgy a film kilép a fikció árnyékából, ugyanis a rendező Jordan Graham elvileg a saját nagyszülei elbeszéléséből alkotta meg a Sator körüli misztikumot (eleve a filmet is a két éve elhunyt nagymamája emlékének ajánlja az elején). Az atmoszféra tényleg nagyon masszív. A sűrű, vészjósló erdő, vagy épp a kis erdei faház sötétje az éjszakában elég szépen meg tudja dobni a hangulatot. Arra viszont érdemes felkészülni, hogy a film rettenetesen lassú, szóval aki elveti már azt is, ha egy szereplő hosszú percekig bámul a semmibe, akkor inkább hagyja. Ellenben aki bírja az ilyesmit, az bátran járjon utána Sator legendájának!