Maud (Morfydd Clark) betegápolóként szegődik el egy vagyonos, de már halálán lévő egykori táncművésznőhöz (Jennifer Ehle), majd munkakapcsolatuk hamar barátsággá alakul. A zárkózott, egy múltban történt borzalmas esemény miatt megtört, ám önmagát a hitben és Isten szeretetében meglelő Maud a fejébe veszi, hogy elhozza az asszony számára a megváltást. Régóta vártam már ezt a filmet, de teljesen másra számítottam. A Saint Maud ugyanis a mentális zavarokról, tévképzetekről és az eltorzult valóságról szól. Arról, hogy egy lelkileg súlyosan sérült, fiatal lány miként érzékeli Isten jelenlétét maga körül, kialakított világához pedig foggal-körömmel ragaszkodik. Zseniális a film kettőssége: mi a képzelet és mi a valóság? Ahogy Maud elméje egyre inkább megbomlik, úgy láthat a néző is különféle jelenéseket, transzcendens élményeket, azonban ezek után rendre visszarántanak bennünket a rideg valóságba. A legutolsó képkockáig fennmarad ez a kettősség, és emiatt annyira kegyetlen a Saind Maud. Mégis, hogyan lehetne pálcát törni valaki felett, aki a saját tévképzetei szerint érzékeli a valóságot?