May (Brea Grant) életmód tanácsokat ad könyveiben, ám kisebb írói válságba kerül. Otthon férje megnyugtatja, hogy minden rendben lesz, majd nyugovóra térnek. Éjszaka azonban egy furcsa maszkot viselő férfi tör be a házba. May felriad, és amint meglátja az alakot, azonnal felébreszti férjét, hogy csináljon valamit. A pasas viszont ahelyett, hogy rögtön hívná a zsarukat, csak legyint az egészre, hogy "drágám, ez csak az alak, aki minden este idejön, hogy megöljön minket". May totál összezavarodik (meg vele mi, nézők is), aztán kiderül, hogy valamiféle időhurok áll a háttérben, meg egy folyamatosan vissza-visszatérő gyilkos, akit minden este meg kell ölni és mintha senki más nem látná. Ami valahol érthető is, mert ahogy meghal, eltűnik. May megpróbál rájönni, hogy mi ez az egész, közben viszont egy percet sem aludhat nyugodtan, mert már jön vissza az alak, aki a halálát akarja.

Elég fura horror a Lucky. Van aki imádja, van aki utálja, elég vegyesek a kritikák. Szerintem egy kicsit túl van értékelve, és még mindig a metoo-mozgalomra való reflektálása, meg az előtérbe tolt feminizmus miatt értékelték jobbra itt-ott. A vége ebből a szempontból több, mint beszédes. Egyfajta horrorba csomagolt üzenet ez, amely a nők elleni erőszak borzalmaira hívja fel a figyelmet, az utolsó harmadára erőteljesebb módon. Mondom, szerintem túlértékelt, de abszolút vállalható az elgondolkodtatóbb horrorok között.