Izzy (Zelda Adams) az anyjával (Toby Poser) él kettesben egy erdő közepén, a várostól távol. Teljesen jól elvannak, hobbiként zenélgetnek a pincében, Izzy pedig szeret a környéken nagyokat túrázni és úszni a közeli tóban. Az anyja megtiltotta neki, hogy emberek közé menjen, sőt, hogy egyáltalán megismerkedjen bárkivel, azonban a lány egy nap összefut a hegy túloldalán lazuló Amberrel (Lulu Adams) és barátaival. Izzy itt jön rá, hogy valójában semmiféle betegsége nincs, amitől ne közeledhetne bárkihez, szóval az anyja valamit elég erőteljesen eltitkolt előtte évekig. Ez pedig így is van, hiszen a családban mindenki boszorkány volt korábban, és bár a muter megtanulta kontrollálni a sötét énjét, a 16 éves Izzy számára ez egy teljesen új világot nyit ki - olyan ajtókat, amiket jobb lett volna örökre zárva tartani.

A Hellbender egy családi film. Mármint nem egy könnyed délutáni matiné beszélő állatokkal, hanem az egészet egy család, méghozzá a valódi Adams Family forgatta. Nem ez az első filmjük, korábban ott volt már a The Hatred, vagy a The Deeper You Dig - utóbbit elég rendesen körberajongták a kritikusok. Többnyire fognak pár kamerát (vagy kamerás mobilt), tripodokat, drónokat, és megcsinálnak mindent maguk. Éppen ezért a Hellbender is olyan lett, hogy minden egyes jelenete művészien beállított kameraszögeket mutat, a zene parádésan jó (a fiktívnek hitt Hellbender zenekar valóban létezik, a családtagok alkotják), egyedül talán a CGI-effektekbe lehet belekötni itt-ott, de többnyire azok is rendben vannak, és egész kreatívak. Tömény folk-horror keveredik egy coming of age sztorival, kellő mennyiségű misztikummal, és néhány gusztustalanul véres jelenettel, olykor konkrétan videóklippeket idéző részekkel. Ha azt vesszük, hogy mindezt egy család hozta össze, akkor tényleg le a kalappal. Mivel ez a filmjük már a Shudderen kötött ki, fényes jövőt látok Adamsék előtt. A Gucci-modell lányukra, Zeldára pedig már most érdemes odafigyelni.