1939-ben járunk. Apja halála után Stanton Carlisle (Bradley Cooper) céltalanul lézeng a világban, mikor is elkeveredik egy vándorcirkuszhoz. A társulat vezetője (Willem Dafoe) munkát ajánl neki, és ahogy Stan egyre több időt tölt a mutatványosok között, úgy tanulja el trükkjeiket és jól felépített csalásaikat, amikkel kiszedhetik a pénzt a nézőközönség zsebéből. Minden a szemfényvesztésre van felhúzva, és ezt a cirkusz minden egyes tagja (köztük Toni Collette és a sokadik del Toro filmben visszatérő Ron Perlman) mesterien alkalmazzák. Stan beleszeret az egyik mutatványosba, Molly-ba (Rooney Mara), majd együtt továbbállnak a nagyvárosba, hogy saját számokat előadva gazdagodjanak meg. Két évvel később hatalmas lehetőség kopogtat be hozzájuk: egy tehetős, gazdag öregember (Richard Jenkins) pénzt nem sajnálva szeretne kapcsolatba lépni egy elhunyt személlyel, Stan pedig az illető pszichiáterével (Cate Blanchett) szövetkezve mesteri tervet eszel ki: átverik az öreget, hogy minél több pénzt gomboljanak le róla. Baljós fellegek gyűlnek, a sötét múlt pedig ott kaparászik az ajtóban.
A Rémálmok sikátora messze nem horrorfilm, a rémálom aspektus a film alapgondolatát tükrözi, miszerint minden embernek vannak mélyen gyökerező félelmei, amelyeket ki lehet használni. Ez egy neo-noir pszichológiai thriller, de Guillermo del Toro talán eddigi legjobb munkája a 2006-os Faun labirintusa óta. A szereplők egytől-egyig nagyszerűek, Bradley Coopernek pedig már régóta kijárna egy Oscar-díj - itt tanúbizonyságot tesz róla, hogy egyáltalán nem alaptalanul. Gyönyörű íve van a filmnek, kerek egészet alkot az eleje, a közepe és a vége, a befejezése pedig tökéletes. Eléri, hogy maradj még egy kicsit a stáblista alatt is, és nehezebben szakadj ki ebből a '40-es évek elejei hangulatból, amit nem csak a korabeli zenék és díszletek teremtenek meg zseniálisan, hanem a karakterek is. Ha tehetitek, mindenképp moziban nézzétek, ez a film oda született. Látványos, drámai, feszült, és a sok agyzsibbasztó popcorn-mozi között igazi felüdülés ilyesmit látni. Részemről az utóbbi évek egyik legjobbja.
