Susana (Almudena Amor) sikeres modell Párizsban, aki előtt épp megnyílni látszik egy hatalmas lehetőség, hogy még nagyobb név lehessen a szakmában. Ekkor érkezik a tragikus hír Madridból, hogy nagymamája balesetet szenvedett, és ápolásra szorul. Mivel Susana szülei már nem élnek, a lány hazautazik Spanyolországba, hogy az idős nagymamájára vigyázzon. Szegény asszony még a vártnál is rosszabbul van: nem képes beszélni, nem ismer meg senkit, és sokszor csak üveges tekintettel bámul a semmibe. A La abuela viszont egy horrorfilm, úgyhogy ennél azért többről van szó. A hölgy éjszakánként pucéran mászkál, nem létező alakoknak suttog érthetetlen szavakat, és az egész ügy egyre borzalmasabb fordulatokat vesz, ahogy Susana próbálja lepasszolni a nagyit, hogy végre visszatérhessen Párizsba - csakhogy ennek szörnyű következményei lesznek.

Paco Plaza nevét leginkább a REC 1-2-3, vagy a Veronica kapcsán jegyezhette meg a közönség, most viszont hozott egy sokkal drámaibb, összetettebb, ízig-vérig spanyol horrorfilmet. A Susana és nagymamája közti kapcsolat remekül működik (ilyesmit kellett volna látni a Relicben), és még ha a nagyi tökéletesen hozza is a creepy öregasszony klisét (a frász kivert párszor, mikor csak némán állt az üres szobában és magában beszélt), mégis annyira nagyszerű a két színésznő között a kémia, hogy az első perctől kezdve átérezhető a Susana vállára nehezedő súly, miszerint a sikeres élete egy szempillantás alatt változik meg a beteg nagymamája miatt. A horror-faktor is korrekt (egyszer a REC padlásos jelenete is visszaköszön), de szerencsére itt többről van szó, mint egy hetvenhatodik jumpscare-parádéról. Sajnálom, hogy nem kap nagyobb figyelmet a film, pedig megérdemelné.