Az ex-zsaru Gannon (James Badge Dale) épp vacsorázik otthon, mikor lövéseket hall a távolban. Bekapcsolja rendőrségi rádióját, amiből kiderül, hogy valaki mészárlást rendezett egy rendőr temetésén a város mellett. Gannon kocsiba száll és egy közeli raktárépülethez vezet, ahol aztán találkozik hat másik társával. Mindannyian egy szélsőjobboldali milícia tagjai, a raktár pedig tele van fegyverekkel. Egy AR-15-ös gépkarabély azonban hiányzik. Mivel az ajtó kódzáras, csak egyikőjük vehette el, azaz a gyilkos is köztük van. A kérdés már csak annyi, hogy ki lehet az? Közben aggasztó hírek érkeznek odakintről.

Henry Dunham filmje olyan, mint a Kutyaszorítóban, csak bármiféle humor nélkül. Az egész egy raktárépületben játszódik, és szépen, apránként áll össze a kép, hogy mi is történt pontosan, illetve ki lehet a tettes. A stáblistát leszámítva zene sincs benne, és főként a párbeszédekre épül, amihez sikerült egy baromi jó színészgárdát összeverbuválni. Az pedig külön tetszett, hogy Dunham mer reflektálni arra az erőszakhullámra, ami Amerikára újra és újra lecsap. Fegyveres ámokfutók, iskolai lövöldözések... egy 2019-es statisztika alapján 250 millió fegyver van magántulajdonban az országban. Hogy lehet kiszűrni azokat, akik mondjuk merényletet terveznek, vagy szimplán rossz napjuk van, és halomra lőnek mindenkit egy bevásárlóközpontban? Lényegében sehogy, és a The Standoff at Sparrow Creek erre is rámutat. Lassú, leginkább a párbeszédekre építő film ez, szörnyen aktuális témákkal és egy parádés befejezéssel. Igazi indie gyöngyszem.