Elég régóta terveztem már ezt a bejegyzést. Gondoltam arra is, hogy majd írok egy újabb toplistát horror videojátékokkal de ez még nagyon a jövő zenéje. Jelenleg viszont itt van az Amnesia: The Dark Descent. Többektől is visszahallottam, hogy milyen remek alkotás és mennyire nagyon félelmetes. Mindkettőt aláírom. Az Amnesia nem AAA-kategóriás cím. Független kiadó munkája, olyan lelkes készítőké akik nem sajnáltak időt és energiát fektetni eme remekműbe. Nem idő előtt dobták piacra, így nem is hemzseg a programhibáktól. A készítők korai munkái között megtalálhatjuk a szintén nagyszerű horror-kaland Penumbra sorozatot amely mechanikájától az Amnesia sem áll távol. De ne szaladjunk ennyire előre! Szóval rengeteg szépet és jót hallottam erről az alkotásról. Egy unalmas őszi napon le is töltöttem, gondoltam belekóstolok. Mivel nem is oly rég fejeztem be, az élményeim és tapasztalataim még frissek vele kapcsolatban.
A rettegés (f)oka
Történet: Ez eleinte még elég homályos. Főhősünk – bizonyos Daniel – egy elhagyatott kastélyban ébred. Azt sem tudja hol van, miért van ott és legfőképpen: ki ő. Mindent elfelejtett és tulajdonképpen a kérdések megválaszolására csak a játék előrehaladtával akad lehetőség. Közben az ablakon keresztül sejtelmes fény áramlik be, halk csöpögés és léptek neszezése hallatszik tompán a felsőbb szintekről. A játékos pedig ott áll egyedül és a félelem olyan lassan kúszik a bőre alá, hogy szinte észre sem veszi. A történet azért jóval nagyobb volumenű mint Daniel múltjának kiderítése de nem szeretnék semmit sem ellőni. Külön öröm, hogy magyar fordítás is letölthető a játékhoz így a szöveges részek már az angolul kevésbé értőknek sem jelenthetnek gondot. Egy elég sötét és generációkat átölelő sztori húzódik meg a háttérben, középpontjában egy különös, nem e világi gömbbel és egy Alexander nevezetű báróval aki koránt sem az akinek elsőre gondolná a kedves játékos. Akadnak még titokzatos eltűnések a környező falvakból, szörnyű kísérletek és áldozati szertartások, mindennek pedig remek hátteret ad a Brennenburg kastély. Le a kalappal a készítők előtt, hogy milyen remek nyomasztó hangulatot sikerült teremteniük a kastély falain belül. Egy idő után a játékos már nem is csak egyszerűen fél, hanem retteg a rá leső borzalmaktól és a kísérteties, tényleg hátborzongató atmoszférától - muszáj szüneteket beiktatni a játékunkba.
A fény a legjobb barátunk kalandunk során
Játékmenet: Nagyon fontos szempont, hogy a játékosnak itt nincs semmilyen fegyvere. Ugyan akadnak ellenségek a kastélyban, ezeket semmilyen módszerrel nem lehet ártalmatlanná tenni. Két taktika létezik ellenük: a menekülés és a rejtőzködés. Én az utóbbit ajánlom. De azért nem szabad túlzásba vinni a sötétben való bujkálást sem hiszen Daniel elméje nem valami edzett. Ha túl sokáig mered maga elé a sötétben, avagy valamilyen ijesztő dolgot lát akkor elméje kezd megromlani. Eleinte még csak szédül, homályosan lát, majd később hallucinálni kezd (ilyenkor fekete bogarak lepik el a képernyőt), a végén pedig elájul. Oltalmat számára a fény jelent. Mindig a kezünkben tarthatunk egy olajlámpát amely biztosítja nekünk a világosságot de ügyelni kell az olajszintre, ugyanis ha kifogy akkor újra a vaksötétben találhatjuk magunkat. Kis tűzgyújtó szerkezeteket is felszedegethetünk, ezekkel gyertyákat és fáklyákat gyújthatunk be a szobákban/termekben. A játékmenet alapvetően FPS-nézetet kínál és a logikai feladványok megfejtésére, a tovább vezető út megtalálására épít. Az irányítás is a jól bejáratott, az egér segítségével pedig "valóságszerűen" foghatunk meg tárgyakat, nyitogathatunk ajtókat és egyebek. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy ha mondjuk van előttünk egy kút és fel kell húznunk belőle a vödröt a kar segítségével akkor nem elég rákattintani az egérrel hanem le kell nyomni a bal egérgombot és az egérrel körkörös mozdulatokat téve valóban úgy kell tennünk mintha egy kart mozgatnánk. Ez elsőre kicsit talán furcsán hathat egyeseknek de hamar belejön az ember. A Brennenburg kastély rengeteg titkot rejt és ezeket mind-mind a játékosnak kell felfedeznie. Bizonyos helyeken elszórt leveleket és feljegyzéseket is találhatunk amelyekből még többet tudhatunk meg a múltban történt eseményekről. Emígy kerek egésszé áll össze a végén a sztori ami nekem kifejezetten tetszett. Az Amnesia vérbeli túlélő-horror elemekkel operál. Az ellenfelek általában groteszk, ijesztő lények amelyek a nyirkos folyósokon csoszognak és ha meglátják főhősünket akkor azonnal megindulnak irányába. Mint említettem, ellenük az egyik legjobb taktika a rejtőzködés. Bár egy Youtube videóban láttam olyat is aki összecsalta, hogy az őt kergető szörny egy szakadékba zuhanjon.
A rejtőzködés az egyik legcélravezetőbb taktika
Grafika: Szerintem szép. Senki ne várjon viszont áll-leejtő látványvilágot. A kastély remekül ki van dolgozva, az eltérő szobák és termek mind-mind sajátos hangulattal bírnak. Hátborzongató érzés például a könyvtár, avagy a laboratórium falai között mászkálni bár a para-faktor igazán akkor éri el a csúcsát amikor a játékos lekerül a pince-szintre és kínzókamrák, meg várbörtönök sokaságán kell végigverekednie magát miközben tudja jól, hogy nincs lenn egyedül. Szóval a grafikára a legjobb szó talán az, hogy igényes. Nem csúcskategóriás de cserébe legalább gyengébb gépeken is elfut a progi. Én laptopon játszottam vele és tükörsimán futott mindvégig.
Hang/zene: Klasszikus zenei megoldások széles palettája köszön vissza a játékban. Zongora, hegedű és egyéb finomságok szolgáltatják az aláfestő zenét. A hangulathoz remekül illeszkednek, sőt, fontos elemévé is válnak annak. Egyébként meg a kastélyban történő mászkálás során mindvégig hallhatunk ijesztő neszezéseket, sikolyokat, beszédfoszlányokat amelyek mind-mind csak dobnak a parás hangulaton. A szörnyek hangjai is jól el lettek találva. Hörögnek és visítanak, ha pedig észrevesznek minket és elkezdenek felénk botladozva rohanni a zene is megőrül és pattanásig feszíti az ember idegeit. Sokszor egyébként a zene kifejezetten segíti is a játékost. Példának okáért: épp a hullaházban jártam (hol máshol...) amikor egy sikeres feladvány után hirtelen a zene ütemesebbre váltott, hörgő üvöltést hallottam és valami elkezdte eleinte csak döngetni, majd módszeresen betörni az ajtót. Gyorsan elbújtam egy szekrény mögé és hallottam, hogy valami belép a betört ajtón keresztül a szobába. Nem mertem kinézni a szekrény mögül de 1-2 perc múlva a zene visszaváltott a megszokott, kissé nyugodtabb hangnembe. Akkor már tudtam, hogy a rémalak elment. Előmásztam hát a szekrény mögül és folytattam tovább a kutatómunkát a hullaházban és környékén. Szóval a hang és a zene nem csak úgy vannak mellékesen hanem fontos elemeit képezik a játékmenetnek is.
Mintha az imént zongorázott volna valaki!
Összességében: Engem levett a lábamról az Amnesia: The Dark Descent. A történet nagyon sok elemében emlékeztetett egyik nagy kedvenc írom, H. P. Lovecraft munkásságaira, az atmoszféra pedig a jobb kísértetházas horror filmeket idézte (lásd mondjuk: A Fekete ruhás nő). A történet érdekes és aki igazán bele tud merülni, annak egész biztosan nagyon tetszeni fog. Én nem tudom, hogy lehet e dobozos változatban is kapni itthon eme remekművet de ha belefutok valahol akkor azonnal teszem is a kosaramba. Abszolút megéri az árát. Arról már nem is beszélve, hogy a játékban lehetőség van saját történet kreálására is így bárki elkészíthet egy saját maga által megálmodott és megtervezett játékot. Természetesen rengeteg mod és kiegészítés készült már eddig is, külön kiemelném az ingyenesen letölthető DLC-t melynek Justine a címe és egy különálló történetet mesél el. Kipróbáltam, sajnos mentési funkció nincs benne de egyébként a sztorija kifejezetten élvezetes (ezúttal egy rejtélyes kislány áll a középpontban). Mindent összevetve az Amnesia: The Dark Descent egy iszonyatosan félelmetes és jól felépített videojáték amely magával ragadja a játékost és eléri nála, hogy tényleg rettegjen egy-egy szobába/terembe való benyitáskor. Jó tanács tőlem, hogy ha játszotok vele akkor az ajtókat mindig csukogassátok be magatok mögött mert a torz lények képesek a legváratlanabb pillanatokban a játékos életére törni. És még egy jó tanács: nézzetek be minden apró kis zugba, könyvespolcok tetejére, ládák és hordók mögé. Olajat és tűzgyújtó szerkezeteket találhattok ezeken a helyeken. Horror kedvelőknek pedig egyenesen kötelező eme alkotás végigjátszása. Utánozhatatlan érzés amikor épp elhaladsz egy folyosón ahol az ódon bútorok és fali festmények mellett ott áll egy zongora is, majd betérsz a keresett szobába ahol felszedsz egy bizonyos dolgot és hirtelen ütemtelen zongorázást hallasz meg kintről. Tudod, hogy van odakinn valaki de amire kiérsz, már senkit sem találsz a folyosón. A hangulat kérem szépen, az csillagos ötös! Örömteli, hogy már javában készül a 2. rész amely valamikor idén jelenik majd meg. Addig viszont itt a The Dark Descent amely az utóbbi idők egyik legfélelmetesebb videojátéka. Ha nem hiszed, próbáld ki! Csak aztán el tudj aludni éjjel. Muhahaha!
Értékelés: 10/10
