Ez a blog anno alapvetően a különféle zenék bemutatása végett jött létre. Kifejezetten fontosnak tartottam hogy létrehozzak végre egy olyan oldalt ahol olvashattok itthon kevésbé felkapott, nem pont VivaTV-kompatibilis együttesekről és előadókról is. A terv bevált, de ahelyett hogy a nézettség avagy a látogatottsági statisztika miatt döngetném a mellem, inkább folytatom azt amit a blog indulásakor megkezdtem és ellátlak benneteket újabbnál újabb olvasnivalókkal. Az már más tészta hogy az indulás óta a tematika kiegészült egyéb kategóriákkal (filmajánlók, játékajánlók, toplisták, magánéletbeli kis sztorik, stb.) is de ebbe most tényleg ne menjünk bele. Jelen cikkben a zene fontosságáról szeretnék értekezni néhány gondolatom kifejtvén. Ugyebár a zene igencsak előkelő helyen áll az emberek életében. Teljesen mindegy hogy tucc-tucc monoton darálás, üvöltözős dark metal, avagy Justin Bieber -féle kornyikálás, egy valamire bármilyen zene képes: emléket adni. Hiszen adott dalokhoz és adott albumokhoz emlékeket tudunk párosítani. Gondoljatok csak vissza a gyerekkorotokra és próbáljatok meg visszaemlékezni hogy akkoriban mely albumokat hallgattátok és hogy azok milyen hatással voltak rátok. Az évek során az embernek jelentősen változik, alakul a stílusa. És ezzel együtt természetesen a zenei ízlése is. Érettebb korban azért már nem csupán élvezeti, de "szakmai" szemmel (avagy inkább füllel) is lehet értékelni egy-egy lemezt. Felnőtt korban pedig ez akár addig is fajulhat hogy az ember saját blogot indít csak azért hogy albumokat mutathasson be a népnek. Tény hogy mindenkinek megvannak a kedvenc albuma. Nektek is, tudom én. Egyszer meghallgattátok és annyira nagy hatással volt rátok hogy azóta az a favorit. Esetleg még valami plusz pozitív élmény is ért benneteket abban az időben amikor hallgattátok ergo ez is csak hozzájárult ahhoz hogy kedvencetekké avanzsálódjon. Persze minden éremnek két oldala van. Ott vannak például azok az albumok amelyek alapvetően jók lennének és szeretnénk őket de egy-egy olyan negatív élményhez avagy rossz korszakhoz kötődnek az ember életében hogy mégis inkább hanyagolja őket és nem fanyalodik az újbóli elővételükre. Leginkább a szakítós-albumok állnak ennek a kategóriának a csúcsán. Avagy az olyan szerzemények amelyek egy nem épp pozitív végkifejlettel megáldott szakaszhoz kapcsolódnak. Példának okáért nálam a Kaiser Chiefs: The Future is Medieval (2011) albuma pont ilyen. Kapaszkodjatok meg, kemény másfél évig a közelébe sem mentem miután az egyik volt barátnőmmel szétmentünk és hiába korrekt és élvezetes lemez, egyszerűen olyan emlékeket szabadított fel a hallgatása minden egyes alkalommal amikre inkább nem szívesen emlékeztem volna vissza. Nem azért mert rosszak lettek volna, épp ellenkezőleg! Nade mégis hogyan léphetne tovább egy ember a múlton hogyha az emlékeket állandóan, nagyon intenzíven felszabadítja egy olyan album amely meghatározó pontja volt ama múltbéli korszaknak. A Klaxons: Surfing the Void (2010) nagylemeze is ebben a cipőben járt még hosszabb ideig (tulajdonképpen csak idén kezdtem el újra elővenni). A Kasabian: Velociraptor! (2011) albuma dettó hasonló de ez inkább egy meglehetősen szép Ősz és egy még szebb Tél emlékeit hordozza magában ergo a mérleg nyelve inkább a pozitív irányba billen. Ezek párkapcsolatokhoz kötődnek ezért is jóval intenzívebb a hatásuk (bár ennyi idő elteltével már nyilván nem annyira mint anno...). Aztán persze ott van még a gyermek- és a tinikor is melyek szintén mérvadóak zene szempontjából.
A Depeche Mode: Exciter (2001) albumával kapcsolatban már nosztalgiáztam egy jót ITT. A hallgathatatlanságig hallgatott (elkopott a CD) lemez gyerekből tinivé érésem meghatározó pontja volt. Onnantól kezdtem el az igényesebb zenék felé tendálni és a jellemfejlődésemre is igen nagy hatással volt a főként a szerelem és a szeretet témáját körbejáró album. Ám épp ennyire fontosnak, sőt, talán még fontosabbnak is tartom az MGMT: Congratulations (2010) nagylemezét amely még többet változtatott bennem/rajtam és azóta én is ezt az újkori modern-hippi életfelfogást preferálom, előtérbe helyezve a természet szeretetét és kiegészítve a saját életmódom sajátosságaival...na meg persze mínusz a különféle hallucinogén szerek/drogok de most abba se menjünk bele hogy a fű az egyáltalán drognak számít-e avagy sem. Aztán ott vannak azok az albumok is amelyek valószínűleg örökké fenn maradnak a lejátszómon mert havonta egyszer-egyszer biztosan elő szoktam venni őket. Ilyen például a Hadouken!: Music For An Accelerated Culture (2008) avagy a Late Of The Pier: Fantasy Black Channel (2008) albuma is. Kötődnek hozzájuk szép emlékek de ezek inkább sajátosak, mintsem "társasak". Ez annyit tesz hogy eme lemezeket teljesen egyedül fedeztem fel, jobbára egyedül hallgattam őket mindig is, buszon, villamoson, metrón, akárhol...a velük kapcsolatos élmények és emlékeket teljesen egyediek és inkább az én sajátos életszemléletemmel és a világhoz való viszonyulásommal vannak kapcsolatban mintsem egy-egy konkrét személlyel avagy életbeli korszakkal. Nem tudom ez mennyire volt érthető, remélem azért a lényeg átjött. A kép feletti példákból kiindulva leszűrhetitek hogy számomra leginkább azok az albumok az igazán intenzív "emlékhordozók" amelyek egy-egy párkapcsolathoz köthetőek. Biztos vagyok benne hogy közületek is vannak szép számmal olyanok akiknek valamely régebbi album kapcsán szinte azonnal felsejlik egy régi arc, egy az elme által már megsárgított kép, avagy egy nosztalgikus emlék. Szép, szép, meg minden de van amikor a múltra inkább nem akarunk emlékezni. Ezért dobálják ki a szétment párok egymás holmijait (mondjuk én igazi értékeket, például könyveket/filmeket/CD-ket semmi pénzért nem dobnék ki...), égetik el a közös fényképeket és kerülik az olyan utcákat ahol korábban gyakran megfordultak közösen andalogva. De még mielőtt rám fognátok hogy ez a cikk kissé keserű hangvételt kapott, gyorsan hozzátenném hogy azon kívül ugyebár hogy az élet egy faszkalap, a dolgok menete attól függ hogy az embernek mekkora az akaratereje. Mert aki nem csinál semmit egész nap, az ne várja hogy egyszer majd híres lesz. Aki nem merészkedik emberek közé, az ne várja hogy majd harmonikus párkapcsolatban fog élni élete végéig. Aki pedig nem képes elszakadni a tévé/számítógép elől, az ne várja hogy az ölébe hullik egy jól fizető állás + még mellé esetleg egy csinos feleség, kertes ház, két gyerek, meg egy kutya is. Az életben mindenért meg kell küzdeni és ez aranyszabály. Kár hogy sokan mégis hajlamosak megfeledkezni róla.
A különféle életszakaszokat pedig még emlékezetesebb tehetjük ha egy-egy albumot párosítunk hozzájuk. Teljesen mindegy hogy akár 18. születésnapról, az első együttlétről (ejj, de finoman fogalmaztam!), házasságról avagy csupán egy rendkívül boldog és örömteli korszakról beszélünk, ha konkrét albumot kapcsolunk hozzájuk akkor még feledhetetlenebbé avanzsálhatjuk. Na persze ez ugyanúgy vonatkozik filmekre, sorozatokra, könyvekre, elvetemült kockáknál pedig játékokra is de én most csak és kizárólag a zenére koncentráltam. A zene tehát fontos, méghozzá nagyon is. Képes dallamokba zárni egy életszakaszt avagy egy emléket és képes arra hogy akárhányszor újra és újra meghalljuk ama dalt amely anno annyira fontos volt számunkra, nosztalgiázzunk és elmerengjünk rajta és a múlton együttvéve. És ez szerintem egy rohadt jó dolog! Hiszen az ember élete színes, változatos, esemény- és élménydús. Ha pedig az emlékeket úgy is "elraktározhatjuk" hogy adott albumokhoz kötjük őket, nos...kényelmes és rendkívül hangulatos alternatíva, nem gondoljátok? És ismerjük el hogy túlsúlyban azért a pozitív emlékek dominálnak minden egyes ember életében hiszen egyrészt azokból jóval több van raktáron, másrészt pedig az idő mindig megszépíti az emlékeket. Szóval hallgassatok minél több zenét és kössétek őket emlékekhez! Pár éven belül meg fogják hálálni a törődést, majd meglátjátok! :)
