Pedig tényleg azt hittem hogy az Amnesia: A Machine for Pigs (kritika ITT) lesz az idei év legfélelmetesebb videojátéka. Erre derült égből villámcsapásként megérkezett az Outlast és kenterbe verte az Amnesia egyébként profi sztorival rendelkező ám kissé vérszegény ijesztgetésekkel operáló világát. Az Outlast egyértelműen a 2013-as év leges-legfélelmetesebb alkotása lett videojátékok tekintetében. Már több hete végigtoltam de időm csak most jutott rá hogy végre beszámoljak nektek a játékkal kapcsolatos élményeimről, tapasztalataimról és egyebekről egy átfogó kritika keretében. Az Outlast egyébként roppant hasonló az Amnesia-játékok (és az ITT kivesézett The Dark Descent óta szinte özönlő hasonszőrű indie alkotások) tematikájához. Azaz adva van ugyan az FPS-nézet azonban az egész játék során egyetlen egy árva fegyvert sem fogunk találni/használni. Segítségünkre csakis a menekülés és a rejtőzködés lehet. Ez egyébként koránt sem probléma hiszen így legalább még félelmetesebbé avanzsálódik kalandunk. Nagy CoD és BF -fanok talán már fél óra után kikapcsolják a játékot, mondván ez nekik túl "lassú menetű" de aki kedveli ezt a lopakodós stílust és netalántán még horror-rajongó is, azt iszonyatosan hamar be fogja szippantani az Outlast véres, mocskos, elmebeteg világa!
Félelem és reszketés az Őrültek házában
Történet: Az "elmebeteg" jelzőt pedig tessék nagyon komolyan venni hiszen a játék egésze a Mount Massive Elmegyógyintézet falai között játszódik. Ide érkezik meg főhősünk, aki egy szimpla oknyomozó újságíró. Azaz hogy dehogy "szimpla" újságíró, hiszen egy full átlagos újságírónak soha a büdös életben nem jutna eszébe egy olyan vészjósló helynek még csak a közelébe sem menni mint a Mount Massive Elmegyógyintézet! De komolyan, ez az épület már messziről is éppen elég félelmetes, nemhogy belülről! Háttértörténetéről egyébként meglehetősen sok mindent megtudhatunk ha eléggé odafigyelünk a játék során és persze ha elolvasgatjuk a felszedhető dokumentumokat. Túl sok mindent nem is szeretnék ellőni, aki látta esetleg a Grave Encounters 1-2 ál-doksi horror filmeket annak mondjuk már nem lesz akkora újdonság a helyszín (és a sztori sem) de meg kell hagyni, egy ódon elmegyógyintézet abszolút remek ötlet volt a játék helyszínéül. Csakhamar kiderül hogy az elmegyógyintézet sötét titkokat rejteget (na, nem mintha ez kívülről nem tűnt volna fel...) és főhősünk egyik percről a másikra az épület rabjává válik. Mellesleg nem ő az egyedüli tag aki odabenn tartózkodik. Különféle mentális sérültek, elmeháborodottak, bozótvágó-késsel mászkáló őrültek és egyéb állatfajták szomjaznak vérére. Kijutni lehetetlen ám mégis ez lesz az elsődleges dolgunk a játék során: azaz valamiképp megtalálni a kifelé vezető utat, valamilyen úton-módon elszabadulni az őrültektől hemzsegő elmegyógyintézetből. Bármi áron.
Ugye milyen bizalomgerjesztő hely?
Játékmenet: Talán elsőre furán hangzik de az Outlast egy "ál-doksi (vagyis found footage) túlélő-horror videojáték" lett. Főhősünk eleve újságíró és emígy a nyomozás az egyik fő szakterülete. Emiatt pedig a játék során állandó társunk lesz egy kis kézi-kamera amelynek éjjellátó funkciójáért nagyon de nagyon hálásak lehetünk nem egy helyzetben majd. Szóval a kis kamerát magunk elé tartva – és az éjjellátót benyomva – felfedezhetjük a sötét helyeket is, nem mellesleg a kamerával zoomolni is tudunk ami dettó igencsak jól jöhet párszor. Hiszen mint említettem, a játékban nem kapunk fegyvert. Fogunk találkozni ellenfelekkel akik 3-4 ütésből simán agyonverhetnek/szúrhatnak minket azonban mi megölni nem tudjuk őket. El lehet szaladni előlük, rájuk csukni az ajtókat és amíg ezek betörésével bíbelődnek addig elbújni egy szekrénybe (mint az Amnesia esetében anno) avagy bemászni egy ágy alá és onnan feszülten figyelni hogy az ellenfél mikor hagyja el végre a szobát. Alapesetben ha ők is sötétben vannak akkor nehezebben vesznek észre bennünket (és nekünk ugyebár ott van az éjjellátó, vagy ha úgy tetszik "night vision" a kamerán) de ha egyszer észrevesznek akkor rögtön a nyomunkba erednek és nem éppen azért hogy egy unalmas sakk-partira beszéljenek rá minket a társalgóban. Ezen kívül a kameránk is merül. Elemek felszedegetésével lehet ugyan tölteni de én javaslom hogy tárazzatok be minél több elemet mert bizony kurvára kiakasztó tud lenni az amikor vadászik rád egy őrült a sötétben és pont akkor merül le a kamera. Az Outlast egyébként él a manapság oly divatos jumpscare-jelenetekkel is de ezek annyira jól meg lettek oldva benne hogy tényleg képes a frász kiverni a játékost mikor például elosonna egy tolószékes félhulla tag mellett, az meg hirtelen ráveti magát. Vagy amikor hirtelen a semmiből előbukkan egy elmebeteg, szétmarcangolt arccal és megpróbálja kilökni az ablakon a főhőst. Vagy amikor csak elsuhan egy árnyalak a háttérben. Ja, az Outlast bármikor képes a frászt hozni a játékosra és ez a legnagyobb erénye. Jó volt már anno a Slender: The Eight Pages és a Slender: The Arrival is ilyen tekintetben (a Amnesia: The Dark Descent-ről már nem is beszélve!) de mégiscsak az Outlast az ami végig képes fenntartani a rettegést hiszen egyrészt tényleg nem tudhatjuk benne hogy mi vár ránk a következő sarkon befordulva, másrészt fegyver hiányában és a rohadt erős atmoszféra mellett tényleg végig FÉLELMETES a cucc. De nagyon! És néha olyan nyomasztó is tud lenni hogy nem is lehet egyhuzamban végigtolni. Én is szüneteltettem 1-2 óránként pedig én aztán az Amnesia esetében is mindvégig megőriztem a hidegvéremet mikor ott a pince-szinten vadászott rám az a groteszk lény! Az Outlast viszont erre nem egy lapáttal tesz rá.
Csak reménykedni lehet hogy nem szúrt ki
Grafika: Az Outlast ugyebár indie alkotás azonban ehhez képest meglehetősen szép grafikával rendelkezik. De én inkább az aprólékosságot emelném ki hiszen a készítők tényleg igyekeztek mindent a lehető legapróbb részletekig kidolgozni, csak hogy a játékos még jobban bele tudja élni magát a kalandba és valóban ott érezhesse magát az elmegyógyintézet rideg és nyirkos falai között. Rengeteg a vér a falakon, a mocsok a szobákban, félig elrothadt hullák pihennek rozsdás tolószékekben...a grafika pedig mindezt remekül prezentálja. Abszolút méltó egy 2013-as indie játék szintjéhez. Az ellenfelek is meglehetősen jól ki lettek dolgozva. Vannak akik csak téblábolnak össze-vissza azonban később belefutunk egy szörnyen ronda behemótba (aki ha elkap, összeroppant), egy még rondább őrült sebészbe (aki meglehetősen durva dolgokat tesz majd velünk) és a játék vége felé már megjelennek a bozótvágó-késsel flangáló, full csupasz őrültek is (de tényleg semmi nincs rajtuk, még a falloszukat is megcsodálhatja az akinek erre van ingere) és a legvégén persze a fő-főgeci is tiszteletét teszi csak hogy teljes legyen a kép. Ismétlődő pályaelemekkel és textúrákkal tehát nemigen fogunk találkozni. Minden egyes helyszín tényleg nagyon részletgazdag de amúgy meg ki a frász figyeli mondjuk azt hogy milyen festmény lóg a falon amikor egy szikével rohangászó őrült épp a nyomában lohol?
Hang/zene: Az Amnesia esetében adott volt az a funkció hogy a zene dinamikusan illeszkedett az adott szituációhoz. Tehát amikor egy rémség épp betört a szobába ahol mi amúgy a szekrényben rettegtünk, elég volt csak a zenére figyelni hogy megtudhassuk hogy a rohadék meddig tartózkodik odabenn. Amint a zene "lecsillapodott", tudhattuk hogy tiszta a terep. Nos, az Outlast esetében ilyesmi nincs! Ha épp kinyitunk egy olyan ajtót aminek a túloldalán egy zakkant tag vascsővel les ránk akkor garantáltan felkiáltunk félelmünkben (avagy egy ízeset anyázunk megemelkedett pulzus-szám mellett, attól függ kinek milyen a vérmérséklete...). A zene nem jelzi előre ha ellenfél van a közelben. Ennek ellenére fülhallgató erősen javallott a játékhoz. Érdemes a legapróbb neszekre is koncentrálni és sosem lebecsülni őket mert tényleg nem tudhatjuk hogy ki/mi fogad bennünket egy-egy új helyiségbe érkezvén.
Itt nem szégyen a futás, viszont annál inkább hasznos!
Összességében: Az Outlast nem reformálja meg a túlélő-horror videojátékok éráját (ezt a Amnesia: The Dark Descent már megtette 2010-ben) azonban tökéletesen hozza azt amit elvár tőle az ember. Nyomasztó és félelmetes, helyenként pedig a pattanásig képes feszíteni a játékos idegeit. És persze maga a helyszín is igazi kuriózum hiszen melyik másik videojátékban retteghettünk egy elmegyógyintézetben? Apróbb negatívumként talán egyedül a játék végét tudnám felhozni, számomra az kissé összecsapottnak hatott de mivel már amúgy is érkezik az első DLC, ezt nyugodtan vehetitek kukacoskodásnak is. Nos, kiknek is ajánlanám az Outlast-ot? Azoknak semmiképp sem akik már a Slender: The Eight Pages alatt is sikítórohamot kaptak. Inkább azoknak akiknek bejött anno az Amnesia: The Dark Descent és jót rettegtek annak végigjátszása alatt. Azoknak is ajánlom akik kedvelik az indie játékokat, főként persze a horrorokat. Na és persze horror-fanoknak is mindenképp érdemes belekezdeniük hiszen az Outlast felér egy jobb ál-doksi horrorral. Csak ebben mi magunk vagyunk a főszereplők és a rettegést a saját bőrünkön érezhetjük.
Értékelés: 10/8
Értékelés: 10/8
