Azért aki jól ismer, az tudja, hogy milyen közel áll hozzám a zene. Gitározom és dalokat is írok újabban. Utóbbi nagyon jól megy, egészen klassz szerzeményeket összehoztam már. Sokszor képes vagyok órákat tölteni egy-egy dal megírásával. A téma pedig változó. Egy dal pedig nagyon hasonló a vershez. Ha közelebbről megvizsgáltok egy dalszöveget, akkor erre Ti magatok is rájöhettek. Elemezzetek Quimby, Kistehén, Péterfy Bori avagy 30Y dalszövegeket és máris megtudhatjátok, mire gondoltam. Szóval újabban dalokat is írok. Ezeket majd hallhatjátok YouTube-on ha elkészülnek és fel tudjuk őket venni valahol. Addig viszont szépítgetem őket. Az alábbi szerzemény amolyan "félig vers, félig dal" -szerű akármi lett. Központi témája pedig egy párkapcsolat végnapjait járja körbe. Nem épp pozitív a hangulata de nézzétek el nekem. Azt, amelyiknek pozitív lett a hangulata és abszolút szerelmes-vers, már elküldtem valakinek és az csak az övé, ide nem teszem ki. Bocs. Szóval álljon itt tőlem a "Szublimáció" amelyet szintén a napokban írtam. Nem a kémiai szublimációra kell gondolni a címnél, hanem a pszichológiaira. Így jobban átjön a mondandója:
"Szublimáció"
Közelít az éjszaka
Döntsd el
Maradsz, vagy mész haza?
Maradsz, rendben
De én lassan lefekszem
Mert korán kelek
Mostanában hűvösek a reggelek
És azt mondod:
"Húzódj odébb
Nem férek el
Hol vagy?
Miért nem érlek el?"
Itt fekszel mellettem
Mégis hideg az ágy
Kihunyt a vágy
A tűz
Semmit se tehettem
Már semmilyen szenvedély nem űz
És ez rémes
Basszus
Hol rontottuk el, édes?
És azt mondod:
"Húzódj odébb
Nem férek el
Hol vagy?
Miért nem érlek el?"
Átölellek fekve
Narancsillatú a hajad
Egyikünk sem gondol a szexre
Nem is
Az idő meg elszalad
És már alszunk
Mint két idegen
Az ágy pedig marad hidegen
Mert ez már csak megszokás
Nem szerelem
(Budapest, 2014)
