Helyenként spoilereket tartalmaz!
Én imádtam gyerekkoromban az Indiana Jones filmeket. De kivétel nélkül mindet. Egyszer megkaptam VHS-gyűjteményben, és onnantól fogva elkötelezett rajongója lettem Spielberg és Lucas közös szerelemgyerekének. Az Indiana Jones az én Star Wars-om. Még a 2008-as 4. részt is tűkön ülve vártam, pedig az aztán tényleg elég gyenge lett (jó...azért nem annyira). A női Indiana Jones, azaz Lara Croft is hatalmas kedvencemmé vált attól a ponttól kezdve hogy régi haverom (Laci) karcos CD-jén először kipróbálhattam PSX-en a Tomb Raider 1-et. Sokakkal ellentétben én nem Larába, hanem a játék hangulatába szerelmesedtem bele. Az ősi sírok feltárása, a logikai feladványok megoldása és az értékes kincsek felkutatása sokkal jobban lekötött mint Lara irreálisan hatalmas mellei. Node erről már írtam korábban ITT, Indy rajongásomról pedig ITT. Sorozatoknál sokáig semmi nem tudott lekötni mely egy kicsit is érintette volna ezt a kalandvágyó régészprofesszoros témát. Ott volt mondjuk az Elveszett világ c. kalandsorozat melyben egy csapat lelkes jómunkásember eljut egy olyan világba ahol a dzsungelt még dinoszauruszok lakják (nameg egy csöcsös szőke amazon csaj). De ez nem volt nagy szám. Aztán ott volt még az Ifjú Indiana Jones kalandjai c. sorozat is, melyben Sean Patrick Flannery volt az ifjú Indy (még hasonlított is az Utolsó kereszteslovag elejei River Phoenixre) és különféle kalandokba keveredett kövér belga barátjával, akit azt hiszem Remynek hívtak, de erre már nem vennék mérget. Nem volt ez rossz sorozat, csak épp kissé zavart hogy eredetileg egész estés filmekként adták ki őket, és a TV-verzió ezek megvágott változata lett.
Aztán jött Sydney Fox. Na igen, az Elveszett ereklyék fosztogatói sokáig hőn szeretett sorozatom volt, amit ki nem hagytam volna semmi pénzért. Az összesen három évadot megélt sorozat ugyan nem volt túl nagy szám, de én elvoltam vele. Sydney Fox a Trinity College egyik nagy tudású és elismert professzora, aki a tanításon kívül ereklyevadászattal foglalkozik. A sorozat első részében megjelenik az új tanársegédje, az angol Nigel Bailey. Kettejük kalandjait követhetjük nyomon. Az első képekben mindig néhány történelmi jelenetet láthatunk, amelyek megmutatják, hogy hogyan is tűnik el az épp aktuális ereklye. Ezt követően visszatérünk napjainkba. Sydney és Nigel ilyenkor általában az egyetemen tartózkodnak. Itt szokták őket meglátogatni azok az emberek, akik szeretnének bizonyos ereklyék nyomára bukkanni, majd felkérik Sydney-t, hogy keresse meg azt. Sydney pedig útra kel, hogy teljesítse a megbízást, útjaira pedig magával viszi az esetlen, de szintén nagy tudású Nigelt is. Ez az ismétlődő alapfelállás tulajdonképpen minden egyes részben visszaköszönt, csak persze kisebb-nagyobb változtatásokkal. A poén az hogy Sydney akármekkora Lara Croft inkarnáció is lett - még a hatalmas mellek is stimmeltek - , tulajdonképpen egy ordas nagy ribanc volt. Kb. minden egyes részben feltűnt egy-egy expasija, akivel valamikor a múltban lefeküdt vagy legalábbis kavart már. Ők jópárszor bele akartak köpni Sydney és Nigel levesébe, de a végén mindig győzedelmeskedett a jó, azaz kalandor párosunk.
A sorozat állandó főszereplője még Claudia, a történelem tanszék titkárnője (akit a harmadik szériában Karen vált fel), akit egyáltalán nem vonz a történelem. Csak azért a dolgozik Sydneynek, mert az apja nagy összegekkel támogatja az egyetemet. Amúgy ez a Claudia nagyon ostoba, szegény még a fejét is elhagyná ha az nem a nyakán lenne. Nem is értem, hogy vehette őt fel a Trinity College. Mondjuk ettől függetlenül régen úgy gondoltam hogy erősen szúrható kategória ő is - no, persze feleannyira sem mint a nőiességét úton-útfélen kihangsúlyozó Sydney aki szerintem ha tehette volna (értsd: a korhatár besorolás nem gátolja) simán pucérkodott volna jópárat. Idomain mondjuk elég sokszor elidőzött az operatőr, a nézők legnagyobb örömére. Itt jegyezném meg hogy a főszereplő Tia Carrere magyar szinkronhangnak Radó Denise-t kapta, ami szerintem nagyon jó választás volt ugyanis baromi szexi hangja van a kisasszonynak. A Nigelt alakító Christien Anholt magyarhangja pedig az a Széles László lett aki mellesleg Travolta szinkronja volt a Ponyvaregényben, sorozatok közül pedig ő szolgáltatta a hangját Spartacusnak (Spartacus - Vér és homok) vagy épp Jacknek a Lostból. Egyébként mindketten profi munkát végeztek, a magyar szinkron remek lett ennél a sorozatnál is (nem véletlen hogy szinkronmunka terén világelsők vagyunk). A színészek is tisztességesen alakítottak a három évad során, bár a mellékszereplők és Claudia sokszor nem voltak a helyzet magaslatán és akkor még finoman fogalmaztam. Claudia olyannyira fullba nyomta a kretént, hogy az inkább volt irritáló mintsem vicces. Ennek ellenére az epizódok izgalmasak voltak, bénácska kivitelezésük dacára akadt bennük kraft.
Ezt a sorozatot úgy lehet legkönnyebben meghatározni, mint a Tomb Raider játékok és az Indiana Jones filmek ötvözete, egy kis Múmia 1-2 fűszerezéssel - persze TV minőségben. A TV2 előszeretettel nyomatta az ismétléseket is heavy rotációban, előttem már nem lenne újdonság egyik sem de bevallom, a sorozat végére már nem emlékszem. Fogalmam sincs hogy Sydney és Nigel összejöttek-e, Claudiával mi lett (bár ha tippelnem kéne, szerintem hozzáment egy 70 éves milliomoshoz), rájuk omlott egy barlang vagy sem...tényleg nem emlékszem. Mondjuk azt is furcsállottam mikor rákerestem a sorozatra hogy csak három évadot élt meg, ennél sokkal többre emlékszem - de lehet csak a sok ismétlés miatt. Mint említettem, délutáni matinénak megfelelt. Utána meg mentem tovább nyomatni a Tomb Raidert, vagy az Indiana Jones and the Emperor's Tomb c. remek kis TPS-t (erre se emlékszik már senki) meg a kertben régészprofesszor-kalandorosat játszani. Ennyi év távlatából az Az elveszett ereklyék fosztogatói (ezt a gagyi magyar címet, te jó ég...) már erősen közepesnek hathat de mivel akkoriban még kifejezetten tetszett, most sem akarom lehúzni. Nyilván nem kezdeném már újra de a nosztalgiafaktort kimaxolta nálam, ez az intro pedig rengeteg kellemes emléket felidéz:
