Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Blair Witch Volume 1: Rustin Parr élménybeszámoló #1

2017. március 28. - -Britpopper-

itw_share_image_1200x628.jpg

Tiniként nem tudtam ellenállni az 576-ban 1990 forintért kínált három Blair Witch játéknak. Egy kis nyafogás után sikerült meggyőznöm a szüleimet, hogy ha jó leszek akkor havonta megkaphatok egyet. Szépen sorban. Azt viszont gondolni sem mertem volna, hogy az első rész ennyire durva, beteg, gyomorforgató és elvont lesz.

27479-blair-witch-volume-i-rustin-parr-windows-screenshot-rustin.jpg

Hazavittem, kibontottam, az útmutatót félrehajítottam. CD be a meghajtóba, installálás. Közben végig különféle ijesztő képek futottak a töltőképernyőn, gondoltam is, hogy ebből csakis valami jó sülhet majd ki. A kötelező directx telepítés után (ami akkoriban majdnem mindennapos volt) végre rátenyerelhettem a játék ikonjára és a képernyő elsötétült. A kötelező logók után a főmenüben találtam magam ami elég puritán volt, ugyanakkor tekintélyt parancsoló is egyben. Előre vetítette, hogy a játékban nem a minél jobb grafikára mentek rá a készítők, hanem a hangulatra. Élelmes gyerek vagyok, a játékhoz tartozó magyarosítást már napokkal előbb leszedtem a hivatalos honlapról és még a telepítés után gyorsan fel is telepítettem, úgyhogy a történet megértésével nem volt különösebb problémám: 1941-ben járunk, a Spookhouse HQ épületében. A hölgy akit irányítunk, Elspeth "Doc" Holliday a csoport legkiválóbb, legígéretesebb tagja. Ez a pálya tulajdonképpen még csak a tutorial. Bevezet minket az irányításba, a harcba, a kezelésbe. A játék erősen hajaz a Resident Evil-re és a Dino Crisis-ra, itt is a billentyűzettel mozgunk és az egérrel célzunk/lövünk/kapcsolgatunk különféle kapcsolókat. Szóval Elspeth "Doc" Holliday a tréning után a parancsnokságra megy ahol ismertetik vele a feladatát: Burkittsville-be kell utaznia (ami valahol az Isten háta mögött leledzik) és fényt kell derítenie néhány paranormális tevékenység valódi okára. De ebben nem lesz köszönet.

blair_witch_volume1_hir0915_05.jpg

Mivel zombikkal már a tutorial-ban is találkozhatunk és ezeket teljesen hétköznapi módon kezeli a parancsnokság, nem az lesz a meglepetés Burkittsville-ben sem, hogy néhány kósza élőhalott járja a közeli erdőt. Kicsit bonyolultabb a sztori. Volt egy pasas, Rustin Parr (innen a cím) aki 40'-ben elrabolt 7 gyermeket, majd azokat az erdő közepén álló házába vitte. Ott a pincében megkínozta, majd megölte majdnem mindet. Egyetlen gyermek úszta meg élve, ő az eset után teljesen bekattant (ami mondjuk nem is csoda). Parr-t elfogták miután a gyilkosságok végeztével bement a városba és ott betért az első boltba, majd azt mondta az eladónak: ''Végre befejeztem''. Szereplőnkkel, Elspeth "Doc" Holliday nyomozóval fel kell göngyölítenünk az ügyet, magyarázatokat keresni a véres gyilkosságokra és beszélni a lakossággal. Szóval elsősorban nyomoznunk kellene de ha valaki meghallja a Blair Witch nevet akkor szerintem egyből egy hatalmas, félelmetes erdő ugrik be neki. És így is van, utunk elég hamar elvezet minket az erdőbe ahol aztán már senki sem hallja ha sikoltunk.

blair.jpg

Szép lassan indul be a játék. Eleinte még csak Burkittsville városkában kavarhatunk, kérdezősködhetünk, beszélgethetünk a néppel (10-ből 9 ember nagyon furcsa, érezhetően rettegnek). Aztán egy rémálom alkalmával már lövöldözhetünk egy kicsit a zombivá mutálódott lakosokra (ez csak álom, ne feledjük) aztán ahogy egyre előrébb jut a nyomozás, nekünk úgy csökken egyre kisebbre és kisebbre az esélyünk arra, hogy elkerülhetjük a félelmetes erdőt. Aztán a játék felénél végre elindulhatunk felé, egy kis ösvényen keresztül. Az igazi rémálom pedig innen kezdődik. Az egész erdő roppant nyomasztóra sikeredett. Szürke, fagyott, őszi táj – halott az egész. A különféle rettenetek pedig a legváratlanabb helyekről képesek a nyakunkba ugrani. Persze a csúcspont az egyértelműen Rustin Parr háza: véres kéznyomok a falakon, megszáradt vérfoltok a padlón, a gyermekek kísértetei olykor-olykor elsuhannak mellettünk és édesen nevetgélnek miközben mi bejárhatjuk az egész házat a felső szinttől kezdve, egészen a pincéig, ahol...na, inkább nem írok semmit, nehogy lelőjem a poént. A grafika nem olyan eget rengető, de mindenképpen stílusos. Illik a nyomasztó, szürke színvilág a történethez. A hangok kellőképpen félelmetesek. Volt egy rész amikor a sötét fürdőszobába kellett menni és felkapcsolni a villanyt, majd hirtelen valamit megnevezhetetlen lény ugrott ki a kádból és rohant el mellettünk, na ott kaptam majdnem szívrohamot. A sztori elég érdekes befejezést kapott, mindenképpen hozzá kell venni a másik két részt is, hogy teljes legyen a kép. Jó játék ez, mindenkinek ajánlom aki tartalmas borzongásra vágyik és kicsit elege van már a manapság divatos felturbózott tempójú horror játékokból.

Folytatása következik

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr8112366651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása