Sokan a torture-porn a mainstream műfajba történő bevándorlásaként tekintenek erre a szériára azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy honnan indult hódító útjára Jigsaw (sose nézzétek meg a szériát szinkronnal, emberiség elleni bűntett, hogy majdnem minden részben más-más néven szólítják a Tobin Bell által életre keltett ikonikus sorozatgyilkost), a legendássá vált "igazságosztó". James Wan és Leigh Whannell (egyébként a filmben ő Adam, az egyik szereplő) kultikussá vált horrorja mindössze 18 nap alatt készült el és 2004-ben került bemutatásra. A borzasztó kis büdzséből táplálkozó film hatalmas siker lett. A történet két férfira épül, akiket elraboltak és a következő pillanatban egy mocskos ipari fürdőszobában ébrednek, leláncolva, közöttük pedig egy holttest fekszik. Bárki is rabolta őket el, hangszalagok segítségével árulja el nekik szabadulásuk módját. Eközben detektívek egy csoportja arra készül, hogy megállítsák a vérszomjas "Kirakós gyilkost", akinek talán köze lehet a két férfihoz is. A sztori egy kissé kusza, de feleannyira sem mint a széria későbbi részeiben ahol úgy fonják a történeti szálakat, mint egy pók a hálóját. Szóval az 1. rész igazi klasszikus, hiszen ki ne emlékezne a híressé vált láblevágásra, avagy a film végi, jókora arccsapásként beütő csavarra amely láttán anno mindenkinek tátva maradt a szája. A Fűrész egy rendkívül eszes kis film lett. Borítékolható is volt a folytatása. Lehet vitatkozni azon, hogy ezek már teljesen feleslegesek és erőltetettek voltak de nekem speciel tetszettek. Bár a különféle furmányos halálcsapdákat és gyilkoló szerkezeteket már én is untam, a történet mégis lekötött annyira, hogy igenis várjam a Fűrész egyre újabb részeit. Nagyon tetszett amint egyre több kérdést válaszoltak meg az események előrehaladtával, amint fel-feltűntek régebbi (néha már halott) szereplők és amint a véres , macska-egér sztori az elkerülhetetlen végjátékhoz közeledett.

Ebből a szempontból a Fűrész-széria számomra sokkal inkább olyan volt mint ama CSI: A helyszínelők évad amikor a makettes-gyilkos után folyt a hajsza. A helyszínelők leges-legjobb évada volt. Sötét, borús, véres és depresszív. A Fűrész-széria is hasonló utat járt be. Lehetett imádni és utálni is egyben de aki nem ült neki túl nagy elvárásokkal, viszont tisztában volt a cselekménnyel, az remekül szórakozhatott. És még az sem jelentett problémát, hogy az egyes részeket jobbára más-más rendező dirigálta. A végére jól összeállt a kép, minden lezárásra került és ha nem nézzük a sokszor feleslegesnek ható véres jeleneteket akkor kapunk egy nagyszerűen felépített történetet, megannyi csavarral és gondolkodásra késztető részlettel, remek képi világgal (érdemes a színekre jobban odafigyelni) és emlékezetes zenével amelyek közül a Hello Zepp azóta instant klasszikussá vált. Persze a "rétestészta-effektus" jelen film esetében is fenn állt és sokan mind a mai napig szúrós szemekkel tekintenek a folytatásokra de én úgy vagyok ezzel a témával, hogy inkább a Fűrész-filmekből néztem meg évente egyet-egyet, mintsem a Halálos iramban agysorvasztásából, avagy – meg ne haragudjatok érte – az Alkonyat franchise nyáltengeréből. És bár hamarosan érkezik a 8. rész, jobb lett volna mihamarább leállítani azt aki újra akarta éleszteni a Fűrész-sorozatot. Ennyi rész bőven elég volt, több már jócskán megfeküdné még a rajongók gyomrát is. De ne nekem legyen igazam.

Legjobb jelenet: Az 1. rész végi csavar üti a legnagyobbat még most is